Gooners’ Blog

Az utóbbi hónapok katasztrófális teljesítménye után Arséne Wenger csapata két fantasztikus győzelmet aratott. Először Sir Alex Ferguson (akinek is ezúton gratulálunk, ugyanis napra pontosan 50 éve kezdődött csodálatos futballkarrierje) Manchester Unitedét győztük le egy óriási mérkőzés során 2-1-re, majd a javarészt a tartalékcsapat játékosaiból álló XI 3-0-ra verte a Wigant a Carling Cupban. A kihívások sora pedig folytatódik, így nincs idő lazítani. Remélem ezt a srácok is tudják. Ma komoly teszt elé nézünk, ugyanis Martin O’Neill egyre és egyre erősebb csapatával, az Aston Villával mérkőznek meg Wenger fiai.

Az Oroszlánok jelenleg az 5. helyen tanyáznak jobb gólkülönbséggel a Hull City előtt és  3 pontra tőlünk. A remek kezdés után úgy tűnik, mostanában akadoznak a fogaskerekek Birminghamben, ugyanis az előző fordulóban – természetesen hazavágva a szelvényemet – kikaptak otthon a Middlesbroughtól, majd pár nappal előtte a Newcastle Unitedtől. Óvaintenék mindenkit: Nem szabad lesajnálni a Villát! 20 gólt szereztek, ami a negyedik legjobb eredmény a ligában. Félelmetes csatársorral rendelkeznek. Először is ott van Gabby Agbonlahor, aki -mint azt mindannyian tudjuk- fast as fuck, szóval komoly gondot okozhat a védőknek. Ugyanakkor az is igaz, hogy talán a Villa ellen ideális a viszonylag alacsony, de gyors védelmünk. Egy biztos, Agbinak ma a szokványosnál nehezebb dolga lesz. John Carew mindig is nagy favoritom volt. Mozgása sokszor Henryra emlékeztetett, persze egy kicsivel nagyobb és lassabb kiadásban. Fizikálisan még mindig ott van a toppon, nem sok csatár tudja úgy kihasználni testi erejét, mint a norvég. Agbival ketten 11 gólt termeltek.  Aztán persze ott van még a trió harmadik tagja, Ashley Young, akinek már vígan a válogatottban lenne a helye. Tudom, hogy volt már egy-két lehetősége, de véleményem szerint messze nem kap annyi lehetőséget, mint amennyit megérdemelne.

Bízzunk abban, hogy védelmünk jó formában lesz ma délután, mert ha bizonytalanok leszünk, hibára hajlamosak, akkor ez a csatársor seperc alatt szétcincál. Persze nem csak elől ügyesek a birminghamiek, a középpályájuk is rendkívül erős. Gareth Barry, Nigel Reo-Coker, Stevie Sidwell, James Milner, Stiliyan Petrov, Wayne Routledge, Moustapha Salifou, Craig Gardner, Isaiah Osbourne… Impozáns, nemde? O’Neillnek igazán a védelmével lehet problémája. Ugyan nyáron megerősítette a hátsó alakzatot Nicky Shoreyval és Luke Younggal, de középen még mindig nem oldották meg Mellberg pótlását. Oké, hogy van Laursen, de Bouma inkább bal bekk, Zat Knight csak egy colos mamlasz, Curtis Davies pedig még mindig azt próbálja bizonygatni, hogy tehetséges.

Most nézzük az Arsenalt! Almunia és Adebayor már felépült, azonban abban nem vagyok biztos, hogy szerepelni fognak a 4 órakor kezdődő találkozón. Jó lenne, mert Adebayor gondokat okozhat a Villa védelmének. Bendtner sajnos nem, de inkább ne legyen igazam. A gond az, hogy VP még mindig nem játszhat eltiltása miatt, így valószínűleg a MU ellen látott 4-5-1-es formációban állunk fel. Reméljük a középpálya ugyanolyan effektív lesz, mint a múltkori csúcsrangadón.

Ha Gallasék megfogják Carewt és Agbonlahort és A. Young egyedül tesz csodát, akkor ez egy szép nap lehet a középpályánk, elsősorban Walcott és Nasri számára. Remélhetőleg azért Bendtner is megtalálja végre azt a kibaszott góllövő cipőt.

Alig várom a meccset, hisz két kedvencem mérkőzik meg, de sajnos csak az első félidőt láthatom, mivel hivatalos vagyok a ZTE – Haladás rangadóra. Azt hiszem sokat fogok telefonálgatni meccs közben .

GO GUNNERS!

JJ

Update: Megjelent a Football Manager 09! Tessék megvenni, tőtteni, bontani, amit akartok, csak aztán ne a Gooners’ Blog olvasásának rovására menjen ám!

A többi párosítás:

Stoke City v Derby County

Manchester United v Blackburn Rovers

Watford v Tottenham Hotspur

A mérkőzéseket december 2-án, vagy 3-án játszák.

3 gól, „clean sheet” és egy újabb látványos győzelem. A Wigan legyőzésével Wenger fiai bejutottak a Carling Cup idei kiírásának legjobb 8 csapata közé.

A previewban majdnem eltaláltam a felállást: Bendtnert nem nevezte a főnök, Bischoff pedig padozott, így a Fabianski (csk) – Hoyte, Gibbs, Song, Djourou – Ramsey, Wilshere, Randall, Merida – Vela, Simpson XI kezdett a kék-fehérek ellen. Nem mondhatnám, hogy olyan nagyon jól kezdtük a mérkőzést. Kissé idegesek voltak a srácok, sok volt az apró hiba és a pontatlanság. A Wigan pár szögletet is kiharcolt, Fabianski pedig a szívbajt hozta rám rosszabbnál-rosszabb kifutásaival. Szerencsére Wenger fiai hamar megrázták magukat. Az első igazán említésre való akciót a 15. percben vezették Meridáék. Ügyes kiugratás után Vela lódult a kapu felé, de hibás döntést hozott, így a biztos gólt jelentő passz helyett a cselt választotta. Túlságosan korán indította meg a lövőcselt, így Kirkland képes volt gyorsan reagálni. A nagy kavarodásban középre, majd a szélre, Jay Simpsonhoz került a labda, aki lefordulva emberéről a felsőlécre bombázott. Beférhetett volna. Két perccel később újabb helyzet: Gibbs száguldott végig a bal oldalon, de inkább a lövést preferálta a passz helyett. Kirkland a hasával védte a nem túl pontos próbálkozást. A 22. percben újabb lehetőség: Bramble szabálytalankodott Charlieval szemben, a labda mögé Merida és Ramsey állt. Végül a walesi próbálkozott, Kirklandnek pedig óriási bravúrt kellett bemutatnia. Aaron remekül tekerte el a labdát a sorfal mellett, azonban a Wigan kapusa az útjában levő védő ellenére fantasztikusan hárított. 25. perc. Igen, újabb helyzet. Ezúttal Vela próbálkozott egy furfangos csavarással, de Kirkland ismét a helyén volt. Ezután a Wigan előtt adódtak lehetőségek, de Fabianski és a védelem sikeresen blokkolta de Ridder és Zaki kísérleteit. A következő percekben kissé lankadt a meccs ritmusa, de a 43. percben végre valahára megszereztük a vezető gólt. Wilshere világklasszisokhoz méltó labdát tálalt Jay Simpson elé, aki kíméletlenül, tökéletes ütemben pöccintette el a labdát az eddig bravúrt-bravúrra halmozó Kirkland lábai között. A lassításokból látszott, hogy Jackie Boy még csak oda sem nézett! Egyszerűen fantasztikus volt, nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára ilyen csodálatos asszisztot. Ezenkívül érdemes még megjegyezni, hogy Jay Simpson először lépett pályára hivatalos meccsen kezdőként az Arsenal „felnőtt” csapatában.

A második félidőben elején a vendég csapat nagyon gyorsan ki akarta harcolni az egyenlítő gólt, de az egész mérkőzésen remekül játszó Djourou – Song páros remekül oldotta meg az előtte tornyosuló feladatokat. A 63. percben Wilshere passzolt Ramseyhez, aki egy pár biciklicsel után magára vonta a védőket, így a bal szélen előrelopakodó Gibbs előtt óriási üres terület maradt. A walesi két ember között az angol elé tálalt, aki végül Kirklandbe vágta a labdát. A 68. percben újabb kiugratás, Vela ezúttal a lehető legjobb döntést hozta és a középen üresen álló Simpson felé passzolt, aki magabiztosan értékesítette a ziccert, ezzel 2-0-ára módosítva az eredményt. Szerencsére ezután sem engedtek ki a srácok és tovább rohamozták Kirkland kapuját. A 71. percben Djourou labdájáért Vela futott versenyt Bramble-lel, majd jó húszról átemelte a labdát a tehetetlen hálóőr felett, ezzel tovább növelve az Ágyúsok előnyét. Mikor a továbbjutás biztossá vált, Wenger cserékkel élt, így végre debütálhatott Amaury Bischoff is. 10 perccel a vége előtt majdnem megvolt a 4. találat is, Merida labdáját ezúttal nem tudta értékesíteni Charlie Vela. Kicsit megijedtem, mikor a kamera hirtelen a bicegő Mexikóit mutatta, amint éppen cserét kér, de nem tűnt olyan súlyosnak a dolog. Reméljük nem kell nélkülöznünk a csodagyereket. A 88. percben de Ridder előtt adódott a Wigan legnagyobb lehetősége. A holland szokás szerint végigbiciklizte a pályát, majd kiváló lövést eresztett el, de Fabianski visszanyúlva a kapurára tornázta a labdát. Nehezen tudnám kiválasztani a meccs legnagyobb mentését… Sima győzelemre utal a 3-0, de lehetett volna több is, ha nem Chris Kirkland áll a Wigan kapujában.

A fakó újabb csodálatos estével lepte meg az Arsenal szurkolókat. Adebayorék is tátott szájjal nézték végig a mérkőzést a cserepad mögül. Ilyenkor mindig eszébe jut az embernek, hogy a sok probléma és botladozás ellenére milyen fantasztikus csapatunk van és hogy Wenger mekkora zseni. Két-három csapatra való tehetséges játékosa van, akik képesek ugyanazt a szemetgyönyörködtető futballt játszani bárki ellen. Persze esünk-kelünk, mivel kevés a rutin, sok a sérülés és a döntő pillanatban meg-megremegnek a lábak. Nem szeretném agyba-főbe dícsérni a csapatot, mivel két meccs után nem lehet kijelenteni, hogy kimásztunk a gödörből. Két teljesen más csapat, két teljesen más szintet képviselő ellenfél. Ha megverjük a Villát és a Cityt is, akkor már beszélhetünk arról, hogy Wenger gárdája kezd kikecmeregni a gödörből. Csak a Chelsea vissza ne lökje…

Szóljunk pár szót a játékosokról is!

Lukas Fabianski óriási tehetség. Ehhez kétség sem fér. Már egy ideje töprengek a dolgon, de Ochoát leszámítva nem sok olyan portást tudnék mondani, aki ilyen meggyőző teljesítményre képes 23 évesen. Persze vannak hibái, bizonytalanságai, de ezek kiküszöbölhetők. Véleményem szerint atletikusabb Almuniánál, így sokkal nagyobb bravúrokra képes, de a spanyol egyelőre még kiegyensúlyozottabb életkorának köszönhetően. Remélem Wenger tudja, hogy egy csiszolatlan gyémánt van a kezében Lukas személyében és nem akarja csak úgy elpocsékolni. Seaman óta (az ostoba potyái ellenére) először érzem úgy, hogy végre lesz jó kapusunk. A tegnap esti produkciójára 7.5-öt adnék.

Gavin Hoyte nem nyűgözött le ma este, viszont kemény volt és egyáltalán nem riadt vissza a nála fizikálisan jobb ellenfelektől. Igaz, a meccs végére elfáradt és ezt de Ridder ki is hasznátla alkalmanként, de díjazom az akarását és hajtását. 6.5. Gibbs hátul nem volt annyira jó, viszont elől kétszer is komoly helyzetbe került. Rendkívül aktív volt, bátran küzdött és szívét-lelkét beletette ebbe a mérkőzésbe. Szép jövő áll előtte, 7. Song és Djourou. Őket már fejjebb megdícsértem, most sokkal többet nem tudnék mondani róluk, mindkettejüknek 7-est adok.

A középpályával nem voltam maradéktalanul elégedett, de ez inkább csak Randallre igaz. Csórikámnak nem igazán volt jó megmozdulása, így egy gyenguska 5-öst adományozok neki. Merida tőle számomra szokatlan szerepben játszott, bár ami azt illeti Ramseyvel egy kicsit ütötték egymást, hisz’ normál esetben ugyanazt a feladatot kellene ellátniuk. Ezen az estén Fran volt a szürke eminenciásunk, ami nem feltétlenül rossz (sőt!), de tőle kicsit többet várok. 6. Meccsről-meccsre egyre biztosabb vagyok abban, hogy Aaron Ramsey óriási vétel volt. Igazi csodagyerek, tehetségéhez kétség sem fér és ezt ma is bizonyította. Bár voltak labdavesztései, azonnal agresszíven a labda után vetette magát és korrigált, ezenkívül jól mozgatta a középpályát. 7. Jack Wilshere-ről is hasonlókat mondhatok, mint Meridától. Másként játszott, mint korábban. Lehet, hogy Wenger döntése volt, de kevésbé erőltette a széleket és túlnyomórészt középen próbálkozott. Jól játszott, az estéjét pedig egy szemetgyönyörködtető gólpasszal koronázta meg. Azt hiszem erre mindannyian sokáig emlékezni fogunk és pár év múlva, mikor majd a Wilshere-t dicsőítő videókat lessük a Jútyúbon, biztosan látni fogjuk ezt a jelenetet is. 7.5.

A csatárok. Ejj, ezek a pimasz gyerekek. Osztálytársaim lehetnének. Jay Simpson duplázott, kapufát is lőtt, több veszélyes helyzete is volt, így mindenképpen megérdemli a 8-as osztályzatot. Bele sem merek gondolni , hogy mi lett volna akkor, ha az első félidő elején a társak a döntő momentumban az önzőzés helyett inkább őt játszák meg. Massacre.

Charlie Vela pedig a meccs embere, ezért külön bekezdést érdemel, annak ellenére, hogy Lonki barátom a napokban írt róla és Walcottról, avagy Wenger csodálatos VolksWagenéről egy remek  bejegyzést. Egyszerűen imádom Velát. Mindig is szerettem volna egy olyan játékost az Arsenal mezében látni, aki végigmosolyogja az egész mérkőzést, aki tiszta szívből élvezi a futballt, aki szemtelen, pimasz, ugyanakkor alázatos és helyén van a szíve. Charlie ilyen. Bár nem olyan gyors, mint Walcott, de technikásabb és jobban lő, emellett kíméletlenebb befejező. Már alig várom, hogy kész játékosként Walcottal az oldalán szarrá alázzák Európát. A mai teljesítménye? 9-es. Kész.

Hétvégén dilemmában leszek. Asszem arra rájöttetek, hogy az Arsenal a kedvenc csapatom, de a másik szívem csücske mindenképpen az Aston Villa. Martin O’Neill kezei között egy nagyon jó csapat formálódik, de őszintén remélem, hogy nem ellenünk fognak brillírozni. Az utóbbi pár meccsre kissé megakadt a gépezet, így mindenképpen győzelmet várok, de remélem Wenger és a fiai helyén kezelik majd a helyzetet és nem lesznek túlságosan optimisták, hisz az Agbonlahor –Carew – Young csatártrió mindenre képes. Bárhol. Bármikor.

GO GUNNERS!

JJ

Állítólag Wenger szeretné megnyerni a CC-t, mivel a ligakupa még nem szerepel a dicsőséglistáján. Nos, ez szép és jó, mert hatalmas lökést adhat a „tarcsinak”, ugyanakkor a győzelem valószínűsége finoman szólva sem valami nagy.  Mindenesetre az első nagyobb próba itt áll előttük.

A sorozat kíválóan alkalamas arra, hogy a „kicsik” megmutassák oroszlánkörmeiket. Szívesen megnéznék egy Fabianski – Hoyte, Song, Djourou, Gibbs – Ramsey, Wilshere, Bischoff, Merida – Vela, Bendtner XI-t.

Fogalmam sincs, hogy mit is írhatnék még erről a meccsről az előzetesben, szóval ennyivel  be is fejezném. Persze jó lenne látni egy 6-0-ás sikert, mint a Sheffield ellen, de ilyenre nem nagyon számítok. Azért szedjük szét őket!

Hajrá srácok, mindent bele!

JJ

Az Arsenal és a Manchester United fantasztikus meccset játszott a Premier League 12. fordulójának nyitómérkőzésen. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a szezon eddig legjobb mérkőzését láthattuk: a két csapat beleadott apait-anyait, az iram fergeteges volt. Végül a hazai csapatnak sikerült megszerezni a három pontot, ezzel rövid időre újra elhallgattatva a kritikusokat. De ne szaladjunk ennyire előre: jó krónikáshoz illően megpróbálok ragaszkodni az kronológiai sorrendhez.

Az Arsenal számára ez a mérkőzés kimagasló jelentőségű volt, hiszen a csapatot az utóbbi időben kezdték elnyerni a hullámok: a hullámzó teljesítmény miatt úgy tűnt, hogy az Ágyúsok idejekorán kiszállnak a bajnoki címért folytatott csatából, ráadásul a szurkolók is kezdték megelégelni a csapat töketlenkedését. A mai mérkőzés lehetőséget adott arra, hogy egyrészt a játékosok visszacsábítsák a gárda szimpatizánsait, illetve arra is, hogy újra beinduljon a gépezet.

Természetesen a vendég Manchester United számára is fontos volt a meccs, és nem csak a presztízs miatt: Sir Alex Ferguson korábban már elismerte, hogy egy újabb esetleges pontvesztést nem engedhetnek meg maguknak (ahogy az Arsenal sem, teszem hozzá), hiszen ennek következtében a Vörös Ördögök akár az év végeztéig üldözhetik a meglépő Liverpoolt és Chelsea-t.

A meccs érdekessége volt az is, hogy a hazai csapat különleges mezben léptek pályára: a játékosok mellén egy kitűző volt, amivel az Arsenal futball klub az első világháború áldozataira emlékezett.

 AZ ELSŐ FÉLIDŐ

Az Ágyúsok idegesen kezdték a félidőt, ugyanis Almunia érthetetlen módon rávetődött Clichy passzár. Tehát a MU szabadrúgáshoz jutott a tizenhatoson belül, azonban értékesíteni nem sikerült nekik.

A vendégek a 7. percben még egy szabálytalan gólt is szereztek (Berbatov lesen állt, mielőtt bepasszolta volna a labdát a kapuba); ez jól tükrözi a mérkőzés hektikus iramát.

Kezdetben tehát a Manchester dominált, azonban lassan sikerült az Arsenalnak felülkerekednie ellenfelén, és több ígéretes helyzetet is kialakítottak. Van der Sar, a vendégek kapusa több hibát is vétett, de sem Diaby, sem Bendtner nem tudott betalálni.

A Manchester United többször is arra játszott, hogy a második vonalban érkező játékosoknak készítette elő a labdát lövésre. Az egyik ilyen alkalommal Cristiano Ronaldo tálalta Rooney elé a lasztit, aki azonban nem találta el a kaput.

A hazai csapat a vezetést a 22. percben szerezte meg a nyári igazolás Samir Nasri jóvoltából: egy rögzített helyzet után a francia megeresztett egy távoli lövést, ami megpattanva a tehetetlen Van der Sar kapujában landolt. Nasri azt használta ki, hogy az ellenfél játékosai nem az embert fogták, hanem területet védtek.

A gól ellenére a MU tovább próbálkozott, az Arsenal pedig küszködött, és képtelen volt megtartani a labdát. A következő lehetőség egy Ronaldó-féle beadás után alakult ki: Clichy igyekezett megvédeni saját kapuját a góltól, azonban majdnem bődületes öngólt szerzett.

Később az Emirates közönsége egy emberként pattant fel, amikor Carrick csúnyán felrúgta a labdát éppen elpasszoló Diaby-t. A középpályás végül mindenki megdöbbenésére nem kapott sárga lapot a szabálytalanságért.

A MÁSODIK FÉLIDŐ

Alig kezdődött el a második félidő, Samir Nasri újabb gólt szerzett első MU elleni rangadóján. Egy gyönyörű, tipikus Arsenal-féle akció után a szabadon maradó Nasri Fabregas gyönyörű passza után a kis francia nagy gólt szerzett, a holland kapus tehetetlen volt.

Később a Manchester több helyzetet is kidolgozott, sokat birtokolta a labdát, azonban komoly gólhelyzetet nem tudtak kialakítani.

Manuel Almuniát a félidő közepén kezelni kellett, miután Carrick csúnyán megrúgta őt, miközben a spanyol be akarta gyűjteni a labdát. Az angol mentségére szóljon, hogy megpróbálta legyengíteni a rúgást. Ennek ellenére sárga lapot kapott, Almuniát pedig több percig ápolni kellett.

Már csak 10 perc volt hátra, amikor Almunia képtelen volt folytatni a játékot: a helyére a tapasztalatlan Lukasz Fabianski állt be. Rafael da Silva, a Gary Neville helyére beálló hátvédnek sikerült bevenni a lengyel hálóját egy távoli lövéssel, tovább fokozva az idegörlő izgalmakat.

Az Arsenal szurkolóinak rögtön a Tottenham elleni mérkőzés jutott eszébe, ezúttal azonban elkerülte a csapatot a balszerencse. A hat perces hosszabbítást sikerült kihúzni az észak-londoni csapatnak, sőt több támadást is vezettek, azonban egyet se tudtak értékesíteni.

Tehát az Arsenal szép győzelmet aratott nagy riválisával szemben, ezzel életben tartva a reményeket. Fantasztikus meccset láttunk ma, de ami még fontosabb, a csapat teljesítményével is elégedettek lehetünk. Az egyetlen gyenge láncszem az egyetlen csatár, Nicklas Bendtner volt, aki képtelen volt kihasználni a helyzeteket, illetve hozzállásával nem igazán segítette a csapatát.

Elnézést, ha ez az írás kissé összedobottnak tűnik, azonban most sietnem kell, ugyanis ma még hivatalos vagyok egy Szpari – Fehérvár mérkőzésre is.

Elindir