No kérem szépen, így titokban fű alatt, hangtompítón keresztül suttogva azért mondhatjuk, hogy újra versenyben vagyunk. Ugyanakkor óva intenék mindenkit: ne szálljunk el, ne bízzuk el magunkat, mert nem lehetünk maradéktalanul elégedettek.
Nem kezdődött valami fényesen a találkozó: lassan vettük fel a ritmust, szétszórtak, pontatlanok voltak a srácok, a Chelsea pedig minden téren jobb volt nálunk. Lampardék kezdeményeztek, sokkal agresszívabban játszottak, bár Almuniát nem dolgoztatták meg. Úgy 15 perc után kezdtek magukra találni az Ágyúsok, Fabregas próbálkozott távolról, de Cech könnyedén fogta a löketeket. A hazaiak előtt a 24. percben adódott igazán nagy helyzet. Az elsőt és az egyetlent. Deco passzolt Bosingwanak, aki a berobbanó Lampard fejére kanyarította a labdát, azonban az angol közvetlenül Manu kezeibe stukkolta a labdát. Ebben az időszakban újra fölénybe került a Chelsea és sajnos meg is lett az eredménye: a 31. percben Almunia egy szöglet után egyenesen Bosingwanak dobta a labdát, Anelka felé ívelt, akit Gallas és Djourou is kísért. A svájci kétségbeesetten próbált menteni, de ehelyett szépen a saját kapujába lőtte a labdát. Ha nem ér hozzá, Gallas simán kivágja.
Borzasztóan játszottunk. Egyszerűen értékelhetetlen volt a csapat teljesítménye. Adebayort lejátszotta a pályáról a szerb Ivanovics, van Persie láthatatlan, a középpálya átjáróház, nem emlegethető egy lapon Scolari midfildjével, a védelemben Clichy bénázott, Djourou öngólt szerzett, szóval csak Sagnaval és Gallasszal lehettünk elégedettek. 45 perc után meg sem fordult a fejemben, hogy esélyünk van a győzelemre.
A második játékrész ott folytatódott, ahol az első véget ért: a Chelsea uralta a mérkőzést, folyamatosan próbáltak helyzeteket kidolgozni, mi pedig nagyon ritkán láttuk a labdát. Örültem, hogy Clichy a szünetben összekapta magát, mivel Bosingwa óriási fenyegetést jelentett a bal oldalon. Gallas és Djourou viszont levette a pályáról Anelkát, akinek momentumai sem voltak a meccsen. A jobb oldalunkon ember át nem jöhetett, mivel Bak Sagna esélyt sem adott rá. Egyre biztosabb voltam abban, hogy ez a mérkőzés 1-0 marad, mert bár klasszisokkal jobb a kékek középpályája, ma még is súlytalanok voltak, leszámítva Mikelt. Lampardnak ellenünk nem szokott menni, Ballack a második félidőben teljesen eltűnt, Decón pedig nagyon látszott, hogy még nem akklimatizálódott teljesen a Premier Leauge-hez. Az áttörést az 59. perc hozta meg az Arsenal számára. Adebayor fejpárbajt nyert, Nasri felé bólintott, aki megtalálta Denílsont, a brazil pedig ügyesen tálalt a méteres lesen álló van Persie elé, aki egy tolás után jobb lábbal a rövid felsőbe vágta a labdát. A gól felrázta a srácokat, a szurkolók pedig rázendítettek. 3 perccel később Fabregas szabadrúgását Adebayor fejelte van Persie felé, aki fordulatból bal lábbal Cech mellett a hosszú alsóba lőtte a labdát. Fantasztikus találat! Ezt vártuk van Persie-től mindig is, az Oranje színeiben hozza is. A két gól egyértelműen megfogta a hazaiakat, nyugodtan ültem az ágyon, mivel biztos voltam abban, hogy meglesz a 3 pont. Ugyan a Chelsea uralta a mérkőzést, a kapunkra teljes mértékben veszélytelenek voltak, Scolarinak pedig nem volt a padon egy Didi Drogbája, aki megfordíthatta volna a meccset. Persze próbálkoztak, de a védelem ezúttal kiválóan működött. Djourou a levegő ura volt, Gallast egyszerűen nem lehetett legyűrni, ahogy Sagnat sem és végre Clichy is összekapta magát.
A meccs legjobbja egyértelműen van Persie. 3 perc két gól, egyiket jobbal, másik ballal. Klasszis megmozdulások. Végre egyszer ő is kihúzta a csapatot a szarból egy nagy meccsen. Jó lenne, ha rendszeresen tudna ilyeneket produkálni, akkor aranyosan fel is írnám a nevét a kiváló csatárok közé a képzeletbeli füzetecskémbe.
Végre valahára a mi oldalunkon állt Fortuna és nagyon fontos győzelmet szereztünk a Stamford Bridge-en. 13 pont helyett 8-cal vagyunk lemaradva az első helyen álló Liverpooltól. Ismételnem kell magam: Ne bízzuk el magunkat, mivel a 8 pont akkor is 8 pont és még mindig szarul játszik ez a rendkívül gyenge keret. Persze nem akarom elrontani az örömöt, ugyan miért is tenném, hisz nem sok csapatnak sikerült fordítani a Chelsea ellen idegenben. Finoman inkább csak annyit mondanék, hogy lassan-lassan kezdünk talpra állni. Reméljük Fab4 debütálásával valami elkezdődött és ezentúl szar játék mellett is tudunk győzelmeket aratni, ahogy azt egy bajnokaspiránsnak tennie kell. Újra versenyben vagyunk, a fiúknak pedig gondoskodnia kell arról, hogy itt is maradunk.
A következő akadály a Burnley lesz a Carling Cupban, méghozzá ma este ¾ 9-kor (SPORT 1!). Wenger figyelmeztetett, hogy nem szabad lebecsülni a másodosztályú ellenfelet, hisz az előző körben éppen a Chelsea-t ejtette ki a skót Owen Coyle csapata. Hasonló csapattal fogunk kiállni, mint múltkor a Wigan Athletic ellen, főleg a védelemben lesznek változások, mivel Djourou és Song nevét sem láthatjuk a listán, viszont bekerült Silvestre, aki minden bizonnyal kezdeni fog.
A teljes lista: Fabianski, Mannone, Silvestre, Gibbs, Hoyte, Rodgers, Steer, Frimpong, Randall, Lansbury, Merida, Ramsey, Coquelin, Bischoff, Wilshere, Simpson, Vela, Bendtner.
Múltkor azt mondtam, hogy nem számítok több gólos sikerre, most azonban jó lenne, ha a fiataloknál is fiatalabb Ágyúsok szépen megkennék a Burnley csapatát a Turf Mooron. Villoghatnának a kedvemért, na.
GO GUNNERS!
JJ
