Gooners’ Blog

Försztofóll, elnézést kérnénk, amiért nem jelentkeztünk a héten, de mindhárman elfoglaltak vagyunk. Most egy kicsit vegyes bejegyzésre számíthattok, megpróbálom röviden összefoglalni a Dinamo elleni meccset és írok pár sort előzetesen a forduló egyik rangadójáról, a Chelsea – Arsenalról.

Az Arsenal kedden a Kijev együttesét fogadta. Normál esetben 9 ponttal a tarsolyunkban nem lenne olyan kulcsfontosságú ez a találkozó, de számunkra mégis azzá vált, mivel ez volt Cesc Fabregas első mérkőzése kapitányként. A rendkívül csonka keret ellenére nem kezdtünk rosszul, egyértelműen jobban játszottunk, mint a Dinamo. Persze a csapaton látszott az elmúlt hetek hatása, de őszintén szólva nem is számítottam mészárlásra. A lényeg az volt, hogy nyerjünk. Nem volt nagy meccs, tipikusan az a találkozó, amely pár nap után törlődik az ember fejéből, csak hát ez volt Fab debütálása. Viszont a 87. perc eseményét még sok Arsenalos videóban viszont látjuk majd. Már percek óta káromkodtam, hogy ez lesz zsinórban a harmadik meccs, ahol nem szerzünk gólt, de jött Fabregas és a tankönyvbe illő labdája. Csodálatosan tálalt Nicky Bendtnernek, aki két védő között mellel maga elé tette a labdát, térddel megtolta, majd bal lábbal kíméletlenül a hálóba vágta a labdát. Mindig is ezt vártam Bendtnertől. Bizonyítania kellett, mert újra felerősödtek azok a hangok, akik alkalmatlanságát bizonygatják, távozását követelik. Klasszis befejezés. Igaz, egy ilyen labdát bűn lett volna kihagyni, bár a mi csatárainkat ez nem szokta foglalkoztatni.

Úgy vélem csak ez a gól számít. A meccs többi része csak részletkérdés. A lényeg, hogy Fabregas vezetésével szar játék mellett is begyűjtöttük a 3 pontot. és a továbbjutást. Persze eszem ágában sincs feltámadást hirdetni, hisz még cask egy meccsen vagyunk túl a spanyol vezetése alatt, de ha a jövőben is tudjuk hozni az ilyen típusú meccseket, akkor elégedetten csettinthetek.

Egy percig sem kételkedtem, kételkedem abban, hogy Fabregas jó kapitány lesz. Olvastam egy rendkívül találó megjegyzést:  „Cesc Fabregas has an old head on young shoulders.” Igaza van Wengernek, fiatal kora ellenére Fabregas fejben már réges rég társai előtt jár, rendkívül intelligens,  érett és maximálisan elhivatott, emellett 21 évesen már majdnem 250 meccs áll a háta mögött az Arsenalban. Félelmetes. Hatalmas szükség lesz egy kiváló Fabregasra holnap, a Stamford Bridge-en.

Két rivális, két barát küzdelme. Valahogy így harangozhatnám be a holnapi csúcsrangadót. Azt hiszem a rivalizálást nem kell ecsetelni, a puszipajtáskodást már annál inkább. Mint azt kiderült, Wenger és Scolari barátok, mindketten elismerik a másik képességeit, sikereit és már alig várják csapataik meccsét. A címben olvasható idézet is Scolaritól származik, aki tartja magát ahhoz, hogy az Arsenalt most sem és egy esetleges holnapi vereség után sem szabad leírni. Majd meglátjuk!

Adebayor, Nasri és Sagna is visszatér, ami mindenképpen jól jön. A középpályánk mindenképpen nevetséges lesz, de azért Nasrival egy fokkal jobb. Úgy vélem a mi szempontunkból a kapitány mellett a védelemnek lesz döntő szerepe a kékek ellen. Először is Scolari csapatában játszik Nico Anelka, a korábbi Ágyús, aki jelenleg 12 találattal vezeti a góllövőlistát. Legjobb gólszerzőink, Adebayor és van Persie együtt nem termeltek ennyit. Ez is csak azt mutatja, hogy nincs világklasszis csatárunk. Sajnos Anelka az. Meggyőződésem, hogy kétszer akkora erőbedobással fog küzdeni, mint máskor. Viszont van egy védőnk, aki megállíthatja. Igen, Willy Gallas. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy mindent meg fog tenni, hogy megakadályozza Anelkat a góllövésben, ha kell, a szart is ki fogja taposni belőle. Valami azt súgja, hogy Willy be is fog találni. Ez az ő meccse lesz. Ezenkívül ott van még Clichy és Sagna is, akik hatalmas szolgálatot tennének azzal, ha ugyanolyan zseniálisan játszanának, mint a tavaly. Ha minden jól megy, Bak le fogja iskolázni Maloudat és ha kell, Cashley Cole-t is. Clichy pedig a másik oldalt, játszon ott akárki.

Felejtsük el a Chelsea utolsó meccseit! Kiestek a Carling Cupból a Burnley ellen, ikszeltek a Newcastle Uniteddel és Lauren Blanc Girondins Bordeaux-jával. „Naés?” Ez egy Chelsea – Arsenal derbi lesz, szóval meg sem fog látszani rajtuk az utóbbi hetek botladozása. Ne is számítsunk rá. Mindkét félnek bizonyítania kell, bár a Chelsea jobb helyzetben van. Nagy meccs lesz, sok küzdelemmel, feszültséggel és kevés góllal. Őszintén szólva én egy jó meccses römivel is elégedett lennék. Persze nem sírnám tacsakosra a párnám, ha lecsapnánk őket, de ahhoz legalább olyan teljesítményt kéne nyújtani, mint a United ellen pár héttel ezelőtt. Érdekes lesz, de ha kérem szépen a fiúkat, ha netalántán nyerni fognak, akkor a jövő héten ne tegyék már tönkre kilábalás illúzióját azzal, hogy kikapnak a Wigan ellen…

GO GUNNERS!

JJ

Nem gondoltam volna, hogy ennyire találó lesz az előzetes címe. Nagyon is az. Szombaton megvolt a lehetőségünk arra, hogy faragjunk a 9 pontos hátrányból, hisz a riválisok (?) pontokat hullajtottak. Nem éltünk vele. Ahelyett, hogy lecsaptuk volna a gyengélkedő Cityt, 3-0-ra mostak le minket (hurrá, igazam volt -.-’), de simán lehetett volna nagyobb a különbség.

Tavaly megkezdődött a mélyrepülés és ma is tart, sajnos nem tudni meddig. Fáj, de ki kell jelentenünk, hogy sosem volt még ilyen gyenge Arsenal a Wenger-érában. Arsene elvetette a súlykot. Évekkel ezelőtt megvolt az egyensúly, a tapasztalat és az ifjonti erő között, a keret tele volt minőségi játékosokkal és csak egy-két név hallattán húztuk a szánkat. A csapat sikeres volt. Ma a helyzet homlokegyenest más, az érett, rutinos játékosok szinte eltűntek a csapatból és odáig jutottunk, hogy egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy hány olyan labdarúgónk van, aki a világ bármely csapatában a kezdőcsapat oszlopos tagja lehetne.

Nem akarok olyan alpári fröcsögésbe átmenni, mint Myles Palmer, az ANR egyik szerkesztője, de őszintén szólva egyet kell értenem vele jópár dologban. Wenger elvei és módszerei felett eljárt az idő, taktikánk már évek óta kiszámítható. Igaza van Gallasnak, sajnos manapság már kevés csapat szarja össze magát, ha azt hallja, hogy az Arsenal ellen kell játszania. Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy rövidesen Vieira, Gilberto, Overmars, Pirés, Ljungberg és társaik helyett Song, Diaby, Denílson-féle játékosok lesznek a kezdőben, akkor valószínűleg kiröhögöm az illetőt. Hol vannak már azok az idők, amikor az Arsenal bármelyik csapatrésze felvette a versenyt a világ bármelyk együttesével? Hol van ez a csapat attól, amelyik veretlenül megnyerte a bajnokságot? A védelmünk a nevek alapján remek lenne, de sajnos a valóság mást mutat: Clichy kilóméterekre van tavalyi formájától, Sagna folyton lesérül, Touréval fejben vannak dolgok, amit meg is értek (lásd Lonk bejegyzése), Gallast szidtuk már eleget, Silvestre egy időzített bomba, Djourou még nem elég jó, Song pedig egy katasztrófa. Emellett felhívnám a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy van még egy Senderosunk is, aki jelenleg a Milannál tengődik.

A középpálya több sebből vérzik. A midfild többsége üvegember, ninsc védekező középpályásunk. Eboué akar, de nem Arsenal szint, Denílson még nem elég jó, Diabyból soha nem lesz Pat Vieira, Rosicky már soha sem lesz a régi, Ramsey óriási tehetség, de nem lehet rendszeres kezdő, Walcott rapszódikus, sérülékeny és sokszor be van oltva góllövés ellen, Bischoffról még nem tudunk szinte semmit sem. Nasrival elégedett vagyok, pedig még le sem járt a fél-egy éves „próbaideje”. Fabregasról pedig mindent tudunk. Mindent tudunk a képességeiről, viszont azt nem, hogy mennyire fog megbírkózni a kapitánysággal vállára nehezedő nyomással és azt, hogy képes lesz-e visszanyerni régi formáját.

A csatáraink hol vannak Henryhoz, Wrighthoz, Bergkamphoz képest? Adebayor túlértékelt, VP sérülékeny, akire nem lehet alapozni, Bendtner sötét ló, Eduardoval jó darabig ne számoljatok, hiába edz a héttől. Vela kimaradt, mivel vele tényleg nincs baj. Már most zseniális.

Wenger makacs és töketlen. Mint már korábban is mondtam, meccsről-meccsre dőlnek meg az elvei. A probléma annyi, hogy még mindig töretlenül hisz abban, hogy helyes az elmélete. Ha a szurkolók pontosan tudják, akkor a világ egyik legjobb menedzserének tartott Arsene Wenger miért nem jön rá, hogy kurva nagy gáz van? Már-már önámítás, amit művel. Napjaink labdarúgásában nem lehet trófeát nyerni egy tehetségekből összeválogatott csapattal, vásárlás nélkül. Nem lehet megoldani 8-9 ember hiányát házon belül, nem lehet mindent a 18-19 éves srácokra bízni, nem lehet ennyit túl korán a mélyvízbe dobni.

Januárban venni kell és kész, nincs mese. Ha Wenger nem aktivizálja magát, akkor a vezetőségnek el kell beszélgetnie vele. Az is igaz, hogy részben az ő számlájukra is felírható ez a szörnyű 1-1.5 év, mivel túl nagy szabadságot adtak Wengernek és nem álltak fel a bársonyszékből, mikor kellett volna. Januárban venni kell és kész. Minőségi, bevált, tapasztalt hátvédre van szükség, szélsőre, triplatüdejű kőkemény védekező középpályásra, mint Yaya, vagy Gökhan Inler. Nem az volt a baj, hogy megváltunk Flamoneytól, vagy Gilbertótól, hanem az, hogy Wenger nem gondoskodott a pótlásukról. Ha kell, költsön el 40-50 millió fontot, de igen is erősítse meg ezt a rohadt keretet!

Kétséget kizáróan ez Arsene Wenger Arsenalos pályafutásának legvészterhesebb időszaka. Sajnos korántsem ért véget, mivel sorra jönnek a különböző megpróbáltatások. Reméljük Fabregas kapitánnyá választása javít a helyzeten, még ha csak egy picit is.

Továbbra is szurkolnunk kell, mint azok a gúnárok, akik szombaton Manchesterben torkuk szakadtából dalolták a szurkolói rigmusokat. A foci olyan, mint az élet: Peaks and valleys, twists and turns. Ne adjuk fel!

GO GUNNERS!

JJ

William Gallas egy igazi harcos. Teljes szívével és lelkével küzd minden meccsen, csak esetünkben annyi a probléma, hogy ostoba. A csapat Wenger irányítása alatt még nem volt ilyen szar helyzetben: nincs CEO, gyenge a keret, ráadásul megint tele van a gyengusz, a legjobb játékosunk formán kívül van, már 9 pont hátrányunk van az első helyen álló Chelsea-vel szemben. Erre mit tesz a kapitány, akinek az lenne a dolga, hogy összetartsa ezekben az ínséges órákban a csapatot? Nagyra nyitja a száját a sajtó előtt és tovább fokozza az amúgy is szörnyű helyzetet.

Személy szerint én csípem Gallast. Ugyan nem klasszis, de jó védő, akit kár lenne elveszíteni emiatt az incidens miatt.  Számtalanszor védtem már, mikor sorra bakizott, hisz rengetegszer húzta ki a csapatot a szarból fontos góljaival, ugyanakkor az is igaz, hogy sokszor miatta kerültünk a masszába. Ezekután azonban nem tudom védeni. Már a tavalyi Birmingham City elleni mérkőzés ellen megtört valami, bár az is lehet, hogy előtte sem volt a nagybetűs Kapitány, csak akkor szaladt a csapat szekere. Azzal még egyetértettem, hogy Wenger megbocsátotta neki az akkori fiaskót, de nyáron mindenképpen le kellett volna váltania. Igazság szerint meg sem kellett volna választania Henry távozása után. A főnökben végre volt elég kurázsi ahhoz, hogy végre meghozza azt a döntést, amire mindenki várt: elvette Gallastól a kapitányi karszalagot. A másik oldalról nézve viszont félek egy kicsit, ugyanis ezzel megnőtt az esélye annak, hogy Willy elhagyja a klubot, ami viszont nem jó, mert jó védő és távozásával csak tovább gyengülne az amúgy sem bivalyerős keret. Na meg a rutin… Ha tudnám, hogy Wenger pótolni fogja, akkor rábólintanék, de úgy, hogy előttünk áll Flamini példája, inkább maradjon a bekk.

Most két opciónk van: Kolo Touré és Francesc Fabregas. Az elefánt fizikailag az egyik legjobb felépítésű játékos, akit valaha láttam, keveset bakizik és végigszántja a 90+ percet. Mérhetetlenül szimpatikus játékos, aki előtt szép jövő áll az Arsenalban. Párszor már volt rajta a szalag, ha jól emlékszem, de eddig mindig csak helyettesként szolgált. Azt hiszem csak jól jöhetünk ki abból, ha ő lesz az új őrmester a csapatban. Ugyanakkor itt van Cesc is, aki már évek óta áhitozik a kapitányságra. Két évvel ezelőtt még nem szívesen néztem volna a karján a CAPTAIN feliratot, de azóta jóval érettebb, tapasztaltabb játékos lett belőle. Sajnos idén a sérülése után nem tudta visszanyerni régi jó formáját, így a karszalag lehet az, ami kimozdíthatja a gödörből Fab4-t… és a csapatot.

 

A mai meccsről pár szót!

Semmi jóra nem számítok. 9 hiányzónk van. Fabregas eltiltott, Touré, Sagna, Eboué, Walcott, Rosicky, Eduardo sérült, Adebayor pihizik, Gallas pedig büntetésből kimarad a keretből. 6 állandó kezdő. Fantasztikus.

A nagybevásárlás ellenére a Man. City csak a 13. helyen áll a bajnokságban, 4 győzelemmel, 2 döntetlennel és 7 vereséggel. A védelmük pocsék, viszont a Robinho által vezetett támadóegység 26 gólt szerzett, eggyel többet, mint az Arsenal. Idén még nem számítok tőlük nagy dolgokra, év végére talán beszenvedik magukat az UEFA kupás helyek valamelyikére, viszont jövőre már számolni kell velük.

Három City játékostól tartok igazán. Az egyik a fent említett Robinho, azért mert ő Robinho, a másik kettő pedig Shaun Wright-Phillips és Stephen Ireland. Előbbit csak Clichy foghatja meg, aki véleményem szerint idén messze van tavalyi önmagától,  utóbbi pedig ficánkolni fog az Arsenal középpályáján, ahol nem lesz védekező középpályás.

Két dolgot tudok elképzelni: vagy hősiesen győzünk, vagy lemosnak a pályáról. Megpróbáltam kiemelni egy csapatrészt, amelyen állhat, vagy bukhat a dolog, de egyszerűen nem ment. Mindnenkinek 110%-ot kellene nyújtania, de nem csak ma, hanem a szezon hátralevő részében, ha tartani akarjuk a lépést a Anelkaékkal. Ha Fabregas nélkül nyerünk a Chelsea 2 ellen jó játékkal, akkor az nálam csoda számba fog menni. Felkészülök a legrosszabbakra. Van egy olyan érzésem, hogy idén még nagyon sok pofont kell majd eltűrnünk és lesz közöttük jónéhány nagy is…

JJ

Az utóbbi hónapok katasztrófális teljesítménye után Arséne Wenger csapata két fantasztikus győzelmet aratott. Először Sir Alex Ferguson (akinek is ezúton gratulálunk, ugyanis napra pontosan 50 éve kezdődött csodálatos futballkarrierje) Manchester Unitedét győztük le egy óriási mérkőzés során 2-1-re, majd a javarészt a tartalékcsapat játékosaiból álló XI 3-0-ra verte a Wigant a Carling Cupban. A kihívások sora pedig folytatódik, így nincs idő lazítani. Remélem ezt a srácok is tudják. Ma komoly teszt elé nézünk, ugyanis Martin O’Neill egyre és egyre erősebb csapatával, az Aston Villával mérkőznek meg Wenger fiai.

Az Oroszlánok jelenleg az 5. helyen tanyáznak jobb gólkülönbséggel a Hull City előtt és  3 pontra tőlünk. A remek kezdés után úgy tűnik, mostanában akadoznak a fogaskerekek Birminghamben, ugyanis az előző fordulóban – természetesen hazavágva a szelvényemet – kikaptak otthon a Middlesbroughtól, majd pár nappal előtte a Newcastle Unitedtől. Óvaintenék mindenkit: Nem szabad lesajnálni a Villát! 20 gólt szereztek, ami a negyedik legjobb eredmény a ligában. Félelmetes csatársorral rendelkeznek. Először is ott van Gabby Agbonlahor, aki -mint azt mindannyian tudjuk- fast as fuck, szóval komoly gondot okozhat a védőknek. Ugyanakkor az is igaz, hogy talán a Villa ellen ideális a viszonylag alacsony, de gyors védelmünk. Egy biztos, Agbinak ma a szokványosnál nehezebb dolga lesz. John Carew mindig is nagy favoritom volt. Mozgása sokszor Henryra emlékeztetett, persze egy kicsivel nagyobb és lassabb kiadásban. Fizikálisan még mindig ott van a toppon, nem sok csatár tudja úgy kihasználni testi erejét, mint a norvég. Agbival ketten 11 gólt termeltek.  Aztán persze ott van még a trió harmadik tagja, Ashley Young, akinek már vígan a válogatottban lenne a helye. Tudom, hogy volt már egy-két lehetősége, de véleményem szerint messze nem kap annyi lehetőséget, mint amennyit megérdemelne.

Bízzunk abban, hogy védelmünk jó formában lesz ma délután, mert ha bizonytalanok leszünk, hibára hajlamosak, akkor ez a csatársor seperc alatt szétcincál. Persze nem csak elől ügyesek a birminghamiek, a középpályájuk is rendkívül erős. Gareth Barry, Nigel Reo-Coker, Stevie Sidwell, James Milner, Stiliyan Petrov, Wayne Routledge, Moustapha Salifou, Craig Gardner, Isaiah Osbourne… Impozáns, nemde? O’Neillnek igazán a védelmével lehet problémája. Ugyan nyáron megerősítette a hátsó alakzatot Nicky Shoreyval és Luke Younggal, de középen még mindig nem oldották meg Mellberg pótlását. Oké, hogy van Laursen, de Bouma inkább bal bekk, Zat Knight csak egy colos mamlasz, Curtis Davies pedig még mindig azt próbálja bizonygatni, hogy tehetséges.

Most nézzük az Arsenalt! Almunia és Adebayor már felépült, azonban abban nem vagyok biztos, hogy szerepelni fognak a 4 órakor kezdődő találkozón. Jó lenne, mert Adebayor gondokat okozhat a Villa védelmének. Bendtner sajnos nem, de inkább ne legyen igazam. A gond az, hogy VP még mindig nem játszhat eltiltása miatt, így valószínűleg a MU ellen látott 4-5-1-es formációban állunk fel. Reméljük a középpálya ugyanolyan effektív lesz, mint a múltkori csúcsrangadón.

Ha Gallasék megfogják Carewt és Agbonlahort és A. Young egyedül tesz csodát, akkor ez egy szép nap lehet a középpályánk, elsősorban Walcott és Nasri számára. Remélhetőleg azért Bendtner is megtalálja végre azt a kibaszott góllövő cipőt.

Alig várom a meccset, hisz két kedvencem mérkőzik meg, de sajnos csak az első félidőt láthatom, mivel hivatalos vagyok a ZTE – Haladás rangadóra. Azt hiszem sokat fogok telefonálgatni meccs közben .

GO GUNNERS!

JJ

Update: Megjelent a Football Manager 09! Tessék megvenni, tőtteni, bontani, amit akartok, csak aztán ne a Gooners’ Blog olvasásának rovására menjen ám!

Megtörtént a sorsolás a Ligakupában, az Arsenal a héten cselzit verő Burnley ellen játszik idegenben.

A többi párosítás:

Stoke City v Derby County

Manchester United v Blackburn Rovers

Watford v Tottenham Hotspur

A mérkőzéseket december 2-án, vagy 3-án játszák.

3 gól, „clean sheet” és egy újabb látványos győzelem. A Wigan legyőzésével Wenger fiai bejutottak a Carling Cup idei kiírásának legjobb 8 csapata közé.

A previewban majdnem eltaláltam a felállást: Bendtnert nem nevezte a főnök, Bischoff pedig padozott, így a Fabianski (csk) – Hoyte, Gibbs, Song, Djourou – Ramsey, Wilshere, Randall, Merida – Vela, Simpson XI kezdett a kék-fehérek ellen. Nem mondhatnám, hogy olyan nagyon jól kezdtük a mérkőzést. Kissé idegesek voltak a srácok, sok volt az apró hiba és a pontatlanság. A Wigan pár szögletet is kiharcolt, Fabianski pedig a szívbajt hozta rám rosszabbnál-rosszabb kifutásaival. Szerencsére Wenger fiai hamar megrázták magukat. Az első igazán említésre való akciót a 15. percben vezették Meridáék. Ügyes kiugratás után Vela lódult a kapu felé, de hibás döntést hozott, így a biztos gólt jelentő passz helyett a cselt választotta. Túlságosan korán indította meg a lövőcselt, így Kirkland képes volt gyorsan reagálni. A nagy kavarodásban középre, majd a szélre, Jay Simpsonhoz került a labda, aki lefordulva emberéről a felsőlécre bombázott. Beférhetett volna. Két perccel később újabb helyzet: Gibbs száguldott végig a bal oldalon, de inkább a lövést preferálta a passz helyett. Kirkland a hasával védte a nem túl pontos próbálkozást. A 22. percben újabb lehetőség: Bramble szabálytalankodott Charlieval szemben, a labda mögé Merida és Ramsey állt. Végül a walesi próbálkozott, Kirklandnek pedig óriási bravúrt kellett bemutatnia. Aaron remekül tekerte el a labdát a sorfal mellett, azonban a Wigan kapusa az útjában levő védő ellenére fantasztikusan hárított. 25. perc. Igen, újabb helyzet. Ezúttal Vela próbálkozott egy furfangos csavarással, de Kirkland ismét a helyén volt. Ezután a Wigan előtt adódtak lehetőségek, de Fabianski és a védelem sikeresen blokkolta de Ridder és Zaki kísérleteit. A következő percekben kissé lankadt a meccs ritmusa, de a 43. percben végre valahára megszereztük a vezető gólt. Wilshere világklasszisokhoz méltó labdát tálalt Jay Simpson elé, aki kíméletlenül, tökéletes ütemben pöccintette el a labdát az eddig bravúrt-bravúrra halmozó Kirkland lábai között. A lassításokból látszott, hogy Jackie Boy még csak oda sem nézett! Egyszerűen fantasztikus volt, nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára ilyen csodálatos asszisztot. Ezenkívül érdemes még megjegyezni, hogy Jay Simpson először lépett pályára hivatalos meccsen kezdőként az Arsenal „felnőtt” csapatában.

A második félidőben elején a vendég csapat nagyon gyorsan ki akarta harcolni az egyenlítő gólt, de az egész mérkőzésen remekül játszó Djourou – Song páros remekül oldotta meg az előtte tornyosuló feladatokat. A 63. percben Wilshere passzolt Ramseyhez, aki egy pár biciklicsel után magára vonta a védőket, így a bal szélen előrelopakodó Gibbs előtt óriási üres terület maradt. A walesi két ember között az angol elé tálalt, aki végül Kirklandbe vágta a labdát. A 68. percben újabb kiugratás, Vela ezúttal a lehető legjobb döntést hozta és a középen üresen álló Simpson felé passzolt, aki magabiztosan értékesítette a ziccert, ezzel 2-0-ára módosítva az eredményt. Szerencsére ezután sem engedtek ki a srácok és tovább rohamozták Kirkland kapuját. A 71. percben Djourou labdájáért Vela futott versenyt Bramble-lel, majd jó húszról átemelte a labdát a tehetetlen hálóőr felett, ezzel tovább növelve az Ágyúsok előnyét. Mikor a továbbjutás biztossá vált, Wenger cserékkel élt, így végre debütálhatott Amaury Bischoff is. 10 perccel a vége előtt majdnem megvolt a 4. találat is, Merida labdáját ezúttal nem tudta értékesíteni Charlie Vela. Kicsit megijedtem, mikor a kamera hirtelen a bicegő Mexikóit mutatta, amint éppen cserét kér, de nem tűnt olyan súlyosnak a dolog. Reméljük nem kell nélkülöznünk a csodagyereket. A 88. percben de Ridder előtt adódott a Wigan legnagyobb lehetősége. A holland szokás szerint végigbiciklizte a pályát, majd kiváló lövést eresztett el, de Fabianski visszanyúlva a kapurára tornázta a labdát. Nehezen tudnám kiválasztani a meccs legnagyobb mentését… Sima győzelemre utal a 3-0, de lehetett volna több is, ha nem Chris Kirkland áll a Wigan kapujában.

A fakó újabb csodálatos estével lepte meg az Arsenal szurkolókat. Adebayorék is tátott szájjal nézték végig a mérkőzést a cserepad mögül. Ilyenkor mindig eszébe jut az embernek, hogy a sok probléma és botladozás ellenére milyen fantasztikus csapatunk van és hogy Wenger mekkora zseni. Két-három csapatra való tehetséges játékosa van, akik képesek ugyanazt a szemetgyönyörködtető futballt játszani bárki ellen. Persze esünk-kelünk, mivel kevés a rutin, sok a sérülés és a döntő pillanatban meg-megremegnek a lábak. Nem szeretném agyba-főbe dícsérni a csapatot, mivel két meccs után nem lehet kijelenteni, hogy kimásztunk a gödörből. Két teljesen más csapat, két teljesen más szintet képviselő ellenfél. Ha megverjük a Villát és a Cityt is, akkor már beszélhetünk arról, hogy Wenger gárdája kezd kikecmeregni a gödörből. Csak a Chelsea vissza ne lökje…

Szóljunk pár szót a játékosokról is!

Lukas Fabianski óriási tehetség. Ehhez kétség sem fér. Már egy ideje töprengek a dolgon, de Ochoát leszámítva nem sok olyan portást tudnék mondani, aki ilyen meggyőző teljesítményre képes 23 évesen. Persze vannak hibái, bizonytalanságai, de ezek kiküszöbölhetők. Véleményem szerint atletikusabb Almuniánál, így sokkal nagyobb bravúrokra képes, de a spanyol egyelőre még kiegyensúlyozottabb életkorának köszönhetően. Remélem Wenger tudja, hogy egy csiszolatlan gyémánt van a kezében Lukas személyében és nem akarja csak úgy elpocsékolni. Seaman óta (az ostoba potyái ellenére) először érzem úgy, hogy végre lesz jó kapusunk. A tegnap esti produkciójára 7.5-öt adnék.

Gavin Hoyte nem nyűgözött le ma este, viszont kemény volt és egyáltalán nem riadt vissza a nála fizikálisan jobb ellenfelektől. Igaz, a meccs végére elfáradt és ezt de Ridder ki is hasznátla alkalmanként, de díjazom az akarását és hajtását. 6.5. Gibbs hátul nem volt annyira jó, viszont elől kétszer is komoly helyzetbe került. Rendkívül aktív volt, bátran küzdött és szívét-lelkét beletette ebbe a mérkőzésbe. Szép jövő áll előtte, 7. Song és Djourou. Őket már fejjebb megdícsértem, most sokkal többet nem tudnék mondani róluk, mindkettejüknek 7-est adok.

A középpályával nem voltam maradéktalanul elégedett, de ez inkább csak Randallre igaz. Csórikámnak nem igazán volt jó megmozdulása, így egy gyenguska 5-öst adományozok neki. Merida tőle számomra szokatlan szerepben játszott, bár ami azt illeti Ramseyvel egy kicsit ütötték egymást, hisz’ normál esetben ugyanazt a feladatot kellene ellátniuk. Ezen az estén Fran volt a szürke eminenciásunk, ami nem feltétlenül rossz (sőt!), de tőle kicsit többet várok. 6. Meccsről-meccsre egyre biztosabb vagyok abban, hogy Aaron Ramsey óriási vétel volt. Igazi csodagyerek, tehetségéhez kétség sem fér és ezt ma is bizonyította. Bár voltak labdavesztései, azonnal agresszíven a labda után vetette magát és korrigált, ezenkívül jól mozgatta a középpályát. 7. Jack Wilshere-ről is hasonlókat mondhatok, mint Meridától. Másként játszott, mint korábban. Lehet, hogy Wenger döntése volt, de kevésbé erőltette a széleket és túlnyomórészt középen próbálkozott. Jól játszott, az estéjét pedig egy szemetgyönyörködtető gólpasszal koronázta meg. Azt hiszem erre mindannyian sokáig emlékezni fogunk és pár év múlva, mikor majd a Wilshere-t dicsőítő videókat lessük a Jútyúbon, biztosan látni fogjuk ezt a jelenetet is. 7.5.

A csatárok. Ejj, ezek a pimasz gyerekek. Osztálytársaim lehetnének. Jay Simpson duplázott, kapufát is lőtt, több veszélyes helyzete is volt, így mindenképpen megérdemli a 8-as osztályzatot. Bele sem merek gondolni , hogy mi lett volna akkor, ha az első félidő elején a társak a döntő momentumban az önzőzés helyett inkább őt játszák meg. Massacre.

Charlie Vela pedig a meccs embere, ezért külön bekezdést érdemel, annak ellenére, hogy Lonki barátom a napokban írt róla és Walcottról, avagy Wenger csodálatos VolksWagenéről egy remek  bejegyzést. Egyszerűen imádom Velát. Mindig is szerettem volna egy olyan játékost az Arsenal mezében látni, aki végigmosolyogja az egész mérkőzést, aki tiszta szívből élvezi a futballt, aki szemtelen, pimasz, ugyanakkor alázatos és helyén van a szíve. Charlie ilyen. Bár nem olyan gyors, mint Walcott, de technikásabb és jobban lő, emellett kíméletlenebb befejező. Már alig várom, hogy kész játékosként Walcottal az oldalán szarrá alázzák Európát. A mai teljesítménye? 9-es. Kész.

Hétvégén dilemmában leszek. Asszem arra rájöttetek, hogy az Arsenal a kedvenc csapatom, de a másik szívem csücske mindenképpen az Aston Villa. Martin O’Neill kezei között egy nagyon jó csapat formálódik, de őszintén remélem, hogy nem ellenünk fognak brillírozni. Az utóbbi pár meccsre kissé megakadt a gépezet, így mindenképpen győzelmet várok, de remélem Wenger és a fiai helyén kezelik majd a helyzetet és nem lesznek túlságosan optimisták, hisz az Agbonlahor –Carew – Young csatártrió mindenre képes. Bárhol. Bármikor.

GO GUNNERS!

JJ

Újra Carling Cup. Öjjöm é bódottá. Végre újra láthatjuk a fiatalabbnál is fiatalabb ágyúsokat. A bajnokságban jelenleg 17. helyen álló Wigan Athletic gárdáját fogadjuk, de ezúton felhívnám a kedves olvasó figyelmét, hogy nem lesz olyan egyszerű ez a meccs. Kérem szépen Steve Bruce együttesében találhatunk olyan játékosokat, mint az év egyik meglepetése, Amr Zaki, vagy a veterán terminátor Emile Heskey, Oli Kapo, a fiatal vonalat pedig Valencia, Palacios és de Ridder képviseli. Azt hiszem ezek a nevek okozhatnak kellemetlen perceket a várhatóan pofátlanul fiatal tizenegyünknek.

Állítólag Wenger szeretné megnyerni a CC-t, mivel a ligakupa még nem szerepel a dicsőséglistáján. Nos, ez szép és jó, mert hatalmas lökést adhat a „tarcsinak”, ugyanakkor a győzelem valószínűsége finoman szólva sem valami nagy.  Mindenesetre az első nagyobb próba itt áll előttük.

A sorozat kíválóan alkalamas arra, hogy a „kicsik” megmutassák oroszlánkörmeiket. Szívesen megnéznék egy Fabianski – Hoyte, Song, Djourou, Gibbs – Ramsey, Wilshere, Bischoff, Merida – Vela, Bendtner XI-t.

Fogalmam sincs, hogy mit is írhatnék még erről a meccsről az előzetesben, szóval ennyivel  be is fejezném. Persze jó lenne látni egy 6-0-ás sikert, mint a Sheffield ellen, de ilyenre nem nagyon számítok. Azért szedjük szét őket!

Hajrá srácok, mindent bele!

JJ