Gooners’ Blog

Tegnap este lecsüccsentem a gép elé, elindítottam a böngészőt, bekészítettem pár sporttal kapcsolatos website transzferhíreinek oldalát, bejelentkeztem a messengerbe és beszélgetni kezdtem pár online gúnárral. A csevegések során természetesen elhangzott pár név, de ezek jobbára csak remények, álmok voltak, mintsem lehetséges igazolások. Folyamatosan frissítettem az oldalakat, de valahogy az egész móka lassúnak tűnt. Nagyobb pörgést vártam pár órával a határidő előtt. A legaktívabbnak a Manchester City vezetősége tűnt, az új tulaj, az Abu Dhabi cég óriási összegeket invesztál a klubba, így lehetőségük nyílt arra, hogy olyan kaliberű játékosokért tegyenek ajánlatot, mint Robinho, vagy David Villa. Tudtam, hogy nem fogják sorozatban szerződtetni a nagy halakat, de mindenképpen vártam tőlük egy bombaigazolást. Hirtelen megjelentek a site-okon a spekulációk, melyek szerint Robinhóért olyan ajánlatot tettek, amellyel nem biztos, hogy versenybe száll a Chelsea. Nem is tudtak. Rekordot jelentő 32.5 millió fontos összegért Robinho aláírt a Cityhez Mark Hughes legnagyobb örömére. A City új tulaja gazdagabb Abramovicsnál. Ne legyen igazam, de az a sanda gyanúm, hogy Manchesterben bizony egy Chelsea 2 készül kiemelkedni a hamvakból. Pár nap alatt úgy megerősítették a keretet, hogy Hughesnak az UEFA kupás helyért való küzdés helyett az lett a célja, hogy alaposan megszorongassa a “TOP FOUR” tökeit. A bőség zavara. Még egy Citynek is megadatik ez a kellemes gond, nekünk viszont nem. Egy órával a deadline előtt azzal viccelődtem Lonkival, hogy mekkora poén lenne már, hogy míg az Arsenal fanok tűkön ülve 180/100-as vérnyomással körmüket rágva szurkolnak egy igazolásért, addig Wenger bácsi aranyosan szundikál a pihe-puha ágyában. Remélem jól aludt az éjjel, Boss.

Na, akkor nézzük csak! Egy szégyenteljes Fulham elleni vereség után magabiztosan vertük a Twente csapatát, 7-0-ás összesítéssel kiütve őket a Bajnokok Ligájából, majd hétvégén meggyőző játékkal 3-0-ra csaptuk le a Newcastle csapatát. Azonban a helyzet koránt sem megnyugtató. Kezd olyan érzésem lenni, mint úgy általában a magyar sporttal kapcsolatban. Szépen tesszük a dolgunkat, de a világ lassacskán lehagy bennünket. Félreértés ne essék, nem szeretném azzal riogatni a népeket, hogy UEFA kupáról suttogok, de azt sajnálattal közlöm, hogy nem nagyon kell bízni az idei trófeaszerzésben. A WHU egész jónak tűnik, az Aston Villa valami hihetetlen erősítésbe fogott, a Sunderland dettó, Man. Cityt már fent taglaltam, ezenkívül még a rühes Tottenham is tízmilliókat dobál el a szélrózsa minden irányába. Oké, hogy törleszteni kell a stadion után, de az már nevetséges, hogy ennyire nincs pénzünk igazolni. Fiszman állítja, hogy 30millát is adhat Wenger egy játékosért. Erre szokták szép magyarosan mondani, hogy bullshit. Erősíteni kell, amit márpedig nem lehet két marék mogyoróból megoldani, ahogy azt nálunk szokás. Pontosan ide illik az ANR blog legfrissebb bejegyzéséből kiollózott idézet:

“When Arsene Wenger came to Arsènal in 1996, the kind of players who could make a difference cost £7m or more. Now a player who can make a difference costs between £18m and £32m.”

Csatársorunknak nincs elég “tűzereje,” még mindig hiányolom az igazi gyilkost, középpályánkra mindenképpen kellene egy igazi szántóvető triplatüdejű erőgép, hogy ellássa a védekező feladatokat, kellene egy mindkét oldalon bevethető szélső is, emellett a védelmünk is hajlamos a bizonytalanságra. A csapat egyetlen biztos pontja a két éve még rútul lesajnált Manuel Almunia. A kudarcos szezonzárás előtti reménytkeltő menetelésünket a rendkívül erős középpályának és Adebayor fontos góljainak köszönhettük. A remek V8 helyett egy pöfögő kisautó motorja krákog majd középen az idei szezonban. Gilberto, Flamini és Hleb elengedésekor azért sem voltam csalódott, mert azt gondoltam, hogy Le Boss pótolni fogja.őket. Érkezett Nasri, aki nálam már most bizonyította, hogy remekül fogja pótolni Hlebet és titkon még abban is bízom, hogy Pirés után végre lesz egy igazán ütős balszélsőnk Samir személyében. Ez egy. A francián kívül érkezett még a midfildre a notórius gyengélkedős Amaury Bischoff, az ígéretes Aaron Ramsey és a tarcsiból feljött a lenyűgöző Jack Wilshere. Ez mind szép és jó, de lehet el kéne mondani Wengernek, hogy nincs védekező középpályásunk. Most szívesen megkérdezném az öreget, hogy egy Chelsea, vagy egy Manchester United ellen ki a rossebb fogja betölteni ezt, a modern futballban létfontosságú pozíciót. Denílson? Nagyon kedvelem, ügyes gyerek, de még az eredeti posztján sem volt maximálisan meggyőző, nemhogy DMF-ként. A Newcastle ellen mutatott számos remek szerelését örömmel konstatáltam, de azt leszámítva egyszerűen förtelmesen játszott az első játékrészben. Szívből remélem, hogy a második félidőben szerzett gól felpörgeti és új magasságokba repíti. Ott van még Eboué, a “pass master”. Az utóbbi megjegyzést olvasva szolidan letettem a hajamat, majd kínosan elmosolyodtam. Ezt nem gondolhatta komolyan az öreg. Eboué jobb bekk. Nem szélső, nem védekező középpályás. Gyors, jól cselez, de ostoba és túlságosan agresszív. Kérdem én, ha egy éppen újjászülető Decóval, vagy egy Andersonnal összeakad, mit fog tenni, azonkívül, hogy kiállíttatja magát az első félidőben? Abou Diaby is egy lehetséges opció, de arról tavaly meggyőzött, hogy védekező szerepkörben felesleges játszatni. Ránézésre megvannak a kvalitásai a posztra, de úgy nem számíthatunk rá, hogy játszik egy hetet, majd lesérül egy hónapra. Djourou neve is megfordult volna a fejemben egy évvel ezelőtt, de már télen is láthattuk, hogy a mester védőként számít rá, akárcsak Alex Songra. Na ezt a büdös masszát nevezem én problémának.

Még egyszer szeretném elmondani, hogy e bejegyzés célja nem az, hogy meggyőzzem olvasóinkat arról, hogy biza most a középcsapatok szintjére süllyedünk, csupán előre szólok, hogy ne legyen akkora meglepetés, ha esetleg nem nyerünk idén sem trófeát. PL 3. hely, BL negyeddöntő. Szerintem.

Sosem akartam, hogy címlapokon tetszelgő sztárokat vásároljunk, de az istenért főnök, a vak is látja, hogy a keret erősítésre szorul. Abban bízom, hogy idén elkerülnek minket a sérüléshullámok és a téli átigazolási időszakban legalább az egyik csapatrész játékosproblémáit megoldja az öreg egy-két tapasztalt, minőségi játékos szerződtetésével. Megfogyva bár, de törve nem, továbbra is kitartóan szorítok a csapatnak és bízom a csodában.

Szeptember 13-án, szombaton utazik a csapat a Rovers otthonába, az Ewood Parkba. Kíváncsi vagyok Ince csapatára. Magabiztos, több gólos győzelmet akarok, a szokásos látványos támadófutball mellett.

    Na igen, még élek…

Egy baromi sűrű nyár után ideje ismét beleszokni a hétköznapokba. Először is elnézést, hogy úgy el tüntük mint szamár a ködben, kivéve JJ-t, aki a nyáron is hűségesen folytatta a blogozást amennyire lehetőségei engedték.

Azt hiszem a személyes részét a végére hagyom és belevágok a “szakmai” dolgokba. Na hát itt a szezon kezdete, és mi tűkön ülve várjuk az utolsó átigazolási nap híreit. Őszintén szólva biztos vagyok benne hogy érkezik valaki. Wenger nem hülye és ha mogyoróért is de muszáj hoznia valakit középpályára. Nagy meglepetésről beszél, és egy valószínüsíthetően kettős igazolásról. Kikről is van szó? Páran még Xabi Alonso-ban reménykednek és én is földhöz csapnám háromszor a seggem ha összejönne a dolog de nem látom megtörténni. Egyrészt az ára miatt másrészt hogy riválisnál van, bár Silvestre már megviccelt minket egyszer. Nem is tudom mit mondjak erről a dologról. Még régen MU-s koromban kifejezetten kedveltem a delfin-képű fickót, de most azt látom hogy hatalmas ellenszenv övezi a szurkolók körében. Ez abszolút érthető, de személy szerint rettentően örülök, hogy a mester hozott egy érett (delfin-)fejet. És a tiki-taki Senderos helyett ránk is fér. Viszont nem szeretném ha Djourou is távozna mint ahogy egyes pletykák hangoztatják. Szerintem neki van esélye még befutni nálunk. Egyébként láttátok mekkora mágus ez a Silvestre? Egy félidő alatt milyen tökéletesen változtatta át a feleségét Pat Vieira-ra! Apropó közönség a NU meccsen… a kamera egyszer ráközelített egy beszélgető párosra akikről gőze nem volt ki lehet az általam követett román kommentátornak. Nemtom nálatok felismerték-e a sárga trikós köpcös fazont, de épp a múlt heti angliai utam miatt tudom csak én is ki volt ő. Odaát nagy sztár, a Little Britain nevü sorozat egyik főszereplője, és csak most láttam pár részt a cuccból. Jó látni hogy ilyen “komoly” médiaszereplők követnek minket.

A másik név akit sokat emlegetnek most De Guzman. Na most lehet nálam van a gond, de ő nem egy támadó középpályás? Az meg minek? A másik Guzman a Deportivós VKP. Lehet róla van szó csak valaki félreértett valamit a sajtóban? Ugyanis róla biztosan tudom hogy kanadai de a Feyenoord-os “első sorban” holland. Arról nem is beszélve hogy fiatal, nekünk meg egy érett fej kéne.

Amit nem értek, és őszintén szólva csodálok hogy nem került szóba, ennél fogva nagy esélyünk lehet a leigazolására, az az EB holland felfedezettje, Engelaar. Tényleg csodálkozom azon hogy nem hozták szóba velünk. Nagyot játszott a tornán, hatalmas egy melák, nem fogják könnyen lerugni és szerintem elég olcsó is. Vagy akár a partnere, de Jong. Ő talán még megfelelőbb volna, mert ő volt kettejük közül a dinamikus VKP, Orlando inkább a fizikai jelenlétért, a “statikus elemért” volt felelős.

Egyébként… Mi a fenét képzel ez az Ashley? Úgy ült és viselkedett a lelátókon mintha egy kocsmában követné a meccset. Azért könyörgöm mégis csak egy klub elnöke, egy kurva zakóra nem telik neki? Alá veheti a “Kingkev”-es polóját, mit bánom én, de ez nem méltó a poziciójához. Hogy lehet egy ilyen emberrel komoly milliókról beszélgetni miután már csak épp köpködni nem láttad a meccsen?

Nasri… tetszik amit látok. Rosicky helyében komolyan aggódnék. Ez a srác tényleg nem hétköznapi, magasan a legtöbbet szereplő játékos volt abban a 3 meccsben amit eddig sikerült követnem. Wenger nem szokta az új fiúkat egyből a mélybe dobni de gondolom rá volt szorulva a dologra és Nasri simán kibírja az angol 90 percet. Én 10-et sem bírtam odaát egy csapat 40 éves ellen. Jó látni hogy élet van végre a bal oldalon, szerintem Clichy-vel is jobban megértik majd egymást mint Rosival, akit nem lehetett megszokni mert nem volt eleget pályán. Azt hiszem itt lesz egy zsírosabb igazolás ami végre kifizetődik a mesternek. Barton felcseszhette volna az agyát de kellően reagálta le. Elősször is odatette a lábújját, ez már megmutatta a két játékstílus és játékos közötti különbséget. Barton az angol a bozótágó kés, képtelen semmi kifinomultra és egyszerüen elgázolja a másikat. Nasri a muzulmán francia aki tudja hogy csak egy lábfejmozdulatból ugyanazt előidézheti. Aztán meg a saját módján alázta újra mikor a lábai között adta át a labdát. “Látod te rugsz, én ilyet is tudok” mondhatná. Szóval ahogy a bekezdés elején is mondtam: tetszik amit látok.
Ide tartozik, hogy a reptéren visszafelé vettem egy FourFourTwo magazint, és van egy riport benne Fabregas-szal. Ott is azt nyilatkozza a jövendőbeli kapitányunk, hogy az érésük egy fontos pontja, hogy nem hagyják magukat lerugni a pályáról. Az egész csapat egyre inkább igyekszik megbirkózni a fizikai játékkal, és mindannyian készek felvenni a kesztyűt ha valaki kakaskodni akar. Ezt láthattuk nála is mikor egyszerüen elgázolt egy védőt és ahogy már ki lett fejtve Samir-nál is. Sagna meg már tavaly is “üzente”: “ne gyertek közel”. Végre! A foci nem erről szól, de ha valaki így akar ellenünk játszani, fuck’em!

Összegezve nem tartom túl ütőképesnek a csapatot így ahogy van. Nagyon hiányzik az a gerinc középről, és még vele sem biztos hogy komoly kihívók leszünk idén. Bár csalódtunk már nagyobbat is. Tavaly ilyenkor sokkal optimistábban láttam a helyzetünket, és nagyjából be is igazolódott a dolog, de bár csak most tévednék. Amit már a tavalyi szezon végén meg akartam írni az az hogy a mesternek valami újra kellene tanítani a srácokat. Túlságosan kiismerték már a játékunk, talán a legkiszámíthatóbb csapat vagyunk a ligából. Szépen tudunk játszani, de csak úgy. Meg kell tanulni a magas labdákkal játszani, nincs mese. Amíg kuriózum leszünk mindenki arra törekszik majd hogy minket különösképp megverjen. Ez így szokott lenni. A mester meg túlságosan ragaszkodik az elveihez, ez jelen pillanatban gyengeség. Meg kell lepni a többieket. Amúgy az is egy külön sztori amit az átigazolásokkal szarakodunk. Mindenki Wenger torkát akarja átharapni, de meg vagyok győződve hogy nem ő a hibás. Igen, eléggé a saját hírnevének élősködője lett, és a múltbéli sikereket most már ideje újakkal erősíteni, de a pénzzel való bánásmódjáért tutira nem ő a főludas. Megvolt az első pofon a Fulhamtől, aminek nagyon örülök. Ez hamar levette a nyomást a srácokról. Rádión követtem Angliában a meccset, nem láttam valójában mennyire szarul játszottak de hiszek a többieknek.

Szóval nagyon bizi nyaram volt és a tavalyi lébecolás után rám is fért.  Jártam pár helyen, tettem pár dolgot, jót is rosszat, de jobban érzem magam mint tavasszal és ez nagy dolog. Nem akartam ide sírni magamat és nem is fogom ezentúl sem, hírek, események, jönnek mennek… kemény az élet és az egyetlen esélyed ha te is azzá válsz. Férfidolog. Évekig bánkódtam valamin amin nem kellett volna, az angliai utam úgy volt szar ahogy volt, de valami fontosat megtanultam. Nem más emberek hozzád való viszonya határozza meg hogy te ki és mi vagy!

Na akkor az ógörög “Alala!” helyett:

Go Gunners!

Lonkosz