“…és amiért más mint a többi a világ mindíg el akarja majd pusztítani…”
Előre is elnézést kérek a címben szereplő “idézet” miatt. A Hulk-ban mondta ezt Banner apja (Nick Nolte), és én anno angolúl láttam, fogalmam sincs hogyan hangzik magyarúl. Valami ilyesmit érzek a mester, és a csapat iránt. No mielőtt elszaladunk egy nem valódi irányba leszögezem, hogy nem a Hull elleni vereség folyományaként beszélek. A meccs végére épp, hogy visszaértem Algyógyra (Hunyad megye, ahol az általam vezetett központ van), kisebb baleseti kockázatot vállalva ezért nem tudok relevánsan beszélni a teljesítményről, max a visszajátszások alapján. Az utolsó 15 percben viszont tetszett amit láttam… egészen a csatárokig. A Hull jött, látott és győzött. Minden elismerésem nekik, a végén persze hogy védekeztek de hát akkor minek már nyomni? Szimpatikus csapatnak tünnek, akik nem fosnak be a nagyoktól. Sajnos pont az Arsenal volt az aki megmutatta ezt a többieknek. Minden riválisunk megveri majd őket, legalább otthon, mert komolyabban veszik a csapatot, mint mi tettük.
A csapat korhad. Ez nem újdonság. Lehet, hogy valami újjal próbálkozik a mester, de szerintem most teszi rosszúl. Egész tevékenysége során kitartott az elképzelései mellett, és pont roszban akar változtatni. Értem ezalatt a két “egyforma” középpályás használatát. Denílson és Fabregas túlságosan hasonlítanak stílusban. Tavaly végre összejött egy makulátlan recept és párosítás, ami megmutatta, hogy lehet Fab4-ból kihozni a maximumot, amiért lecsúsztunk a trófeákról azok a sérülések voltak, ezt határozottan állítom. Most csak egy megbízható Falamini-pótlékot kellett volna szerezni.
Ahogy mondtam az Arsenalt mindenki meg akarja verni. A csapat ellen mindenki kivétel nélkül készül. Mert más mint a többi. Van stílus, védjegy, ami fontosabb mindkettő olyan ami közkedvelt. Azt lehet mondani, hogy “arsenalos”, azt lehet-e hogy “mus”? Azt lehet hogy “chelseas” de általában valami undorítót takar. Vagy túlzott költekezést, vagy takony focit. Amikor egy névből jelző lesz annak ellenére hogy már kisbetüvel kell írni, azt jelenti hogy stílus született. Úgy on-block, vagy hogy a környezetemre legyek tekintettem “zusammen”. Az Arsenal mit takar? Szép focit, tetszetős focit, fiatalokra építést, józan paraszti költekezést, megfontolt, okos csapatépítést stb. stb. Biztos vagyok benne, hogy a legádázabb ellenszurkolónak is ezek jutnak eszébe. És tulajdonképp azért utálja a csapatot, esetleg a sajátjára nem lehet ilyen általános emberi felfogásban pozitív tulajdonságokat mondani.
A Hull-incidensről csak annyit, hogy Gallas egy fos. Megbukott kapitányként a tavaly, idén megpályázta a védők citrom díját is. Hujj de jó hogy szerez néhány kései gólt, amikre javarészt miatta van szükségünk, de NEM EZ A DOLGA! Az anyádat, ugorj azért a nyomorult labdáért! Szerintem más blogokon és JJ írásában eleget olvashattok róla, nem látom értelmét, hogy elismételjem ezeket. Röviden, szerintem is ki kéne hagyni párszor (mondjuk szezon végéig) a keretből. Talán az egy kis ambicióra ösztökölné. Különben is egy gyors védő mellé egy, nagy darab, statikus dukál akit nem döntenek fel. Touré már többször is bebizonyította, hogy nem őt kell ennek érdekében feláldozni.
Hogy azért negatívan summázzam a dolgot: őszintén úgy érzem, hogy a mester irányítása fölött eljárt az idő. Már túlságosan kiismerték a stílusát, és konokul ellenáll a változtatásnak. Félek a saját kardjába dől majd. Ismétlem, nem a Hull elleni vereség mondatja ezt velem. Már tavaly szezon végén akartam ezt írni. Ilyen Hull dolgok be fognak még csúszni, sajnos biztos vagyok benne. Nem lehet szépíteni, a keret gyenge. Sok kellemetlen élményben lesz még részünk. Azt is mondtam és ismét kihangsúlyozom, hogy NEM AKAROM hogy menjen a mester, de mennie kell ha ISMÉT nagy csapatot akarunk. Őszinte rajongója vagyok, és főleg mélységes tisztelője, pont azon konoksága miatt, hogy kitart a saját véleménye és stílusa mellett. Szerintem ezt teszi az igazi férfit, de az igazi férfi is be kell lássa ha valami nem megy. És ha magán nem akar változtatni, akkor másképp kell jobbá tegye a helyzetet. A lényeg: ami nem megy nem szabad erőltetni. Most egy no-bullshit edzőre van szükség. Egy Tony Adams-re.
Ahogy minden ilyen borulátó írásom végére odaszúrom most külön kihangsúlyozom: BÁRCSAK TÉVEDNÉK! Biztosan lesztek sokan akik nem értenek egyet velem, és hogy őszinte legyek, remélem is! Nyugodtan írjátok meg a más véleményt, kiváncsian várom.
Kemények a napjaim vannak. Sok pozitívum ért az elmúlt héten, minden lakhatási gondom megoldódott, új lehetőségek nyíltak előttem, mindezek előtt viszont felmondtam a melómat. Ez az utolsó hónapom, mert nem akartam, hogy azt higyjék a nehézségek elől futok. Ami itt van, ami hozzán tartozik végigviszem és lezárom, aztán sose haljak többet felőlük. Nem azért tanultam, hogy egy csapat baszatlan picsa kapcája legyek, és FŐLEG egy idióta parancsolgasson, aki egy meritokratikus világban, csak arra volna jó hogy reggelente behozza nekem az újságot (remélem nem nézik az iwiw lapom 
).
Tegnap Aradig meg vissza kellett mennem a németek miatt, mert karamboloztak. Szépen felkentek a falra egy autót, de az volt a hibás. Visszaérve már várt a szeretetcsomag, maga a két lábon járó okoskodás, zéró gyakorlati tapasztalattal… Fasz kivan az egyházzal…
(bocsa a helyesírási hibákért, sietnem kell)
Lonkosz
