Gooners’ Blog

Jajj, be jó lenne már, ha egyszer egy olyan bejegyzést írhatnánk erre a nyavalyás blogra, amiben csak jó dolgokról tudunk írni. Sajnos az öjjöm é bódottá ma biztosan elmarad.

Kezdjük a rossz hírrel! Arséne Wenger hivatalosan is cáfolta a hírt, miszerint az Arsenal szerződtetné Stephan Appiaht, a Juventust és a Fenerbahcet is megjárt ghánai védekező középpályást. Csak azt tudom ismételni, amit korábban már többször is leírtam. Azért fogadtuk el könnyedén Gilberto és Flamini távozását, mert bíztunk abban, hogy Le Boss gondoskodni fog a pótlásukról. Az átigazolási határidő lejárta után jogosan panaszkodtak a gúnárok, ugyanakkor felbukkant egy halvány reménysugár, Stephan Appiah. Azt hiszem elégedetten csettinthetnénk, ha ingyér’ meg tudnánk szerezni egy ilyen kaliberű játékost. Könyörgöm, azért annyira nem lehet durva az a törlesztés, hogy azt se engedhessük meg magunknak, hogy megszerezzünk egy játékost teljesen INGYEN. Lehetséges, hogy Stephannak meccshiánya van, de kérdem én, ha egy büdös piculát sem kell fizetni érte, akkor mit veszíthetünk? Semmit.

Appiah 27 éves, rendelkezik azzal a tapasztalattal, amire nekünk égető szükségünk van, ezenkívül egy rendkívül kemény, jó munkabírású, elszánt és kellően agresszív játékosról beszélünk, aki akkor sem retten meg, ha lövésre kerül sor. Egyszerűen hihetetlen a dolog, hisz egy mindkét fél számára előnyös üzletről beszélünk. Appiah visszatérhetne a futballelitbe, újra kivirágozhatna, az Arsenal vkp problémája pedig valamelyest csillapodna. Nekem ne mondja Wenger, hogy Eboué, Denílson, Diaby, ne adj Isten Bischoff jobb megoldás lenne, mint egy sokatlátott játékos, aki mellesleg INGYEN érkezne. Védekező középpályás nélkül lemondhatunk a trófeákról, a BL-ben egy komolyabb csapat simán átgyalogol a középpályánkon.

Most pedig váltsunk valami kellemesebb témára! Bár minden Arsenal fan örül Clichy debütálásának és Bendtner góljának, a hét szenzációja a mi szempontunkból mindenképpen aháromoroszlánosok meggyőző, 4-1-es győzelme az utóbbi időben mumusnak számító horvát tizenegy elelen. Ugyan Capello gárdája hazavágta a szelvényem, mégis örültem, hisz Theo Walcott hármat vállalt a 4 találatból.

2006-ban Sven-Göran Eriksson meglepő húzással lépett elő, mikor beválogatta a németországi világbajnokságra készülő keretbe az akkor még csak 17 éves Theo Walcottot. Theo sajnos egy percet sem játszott, a közvélemény pedig erősen bírálta Svent, mivel úgy érezték, hogy elpocsékolt egy helyet a csodagyerek behívásával. Két év alatt Walcott óriási fejlődésen ment keresztül, tavaly többször is kezdőként számolhattunk vele az Arsenalban. Óriási pillanatai mellett láthattunk tőle pár pocsék produkciót is, de így is bekerült az új szövetségi kapitány, Fabio Capello keretébe. Az olasz tréner pedig nem lacafacázott, vállalva a kockázatot a kezdőbe tette az ifjú titánt horvátok ellen.  Walcott pedig meghálálta a bizalmat egy mesterhármassal. Természetesen a napokban tőle hangos a szigetországi sajtó, mindenki csodálja és az egekbe magasztalja a most már Trio néven emlegetett támadót. A sok remek nyilatkozat után kisebb aggodalom lett úrrá rajtam. Egyrészt attól féltem, hogy Walcott elszáll magától, másrész tartok tőle, hogy a szerdai csodálatos produkció miatt minden gyengébb meccse után felkoncolja a sajtó.

Nem sokkal később a kezeim közé jutott a Theoval készített rövid interjú is. Megnyugodtam és büszke vagyok. Remekül kezelte a helyzetet és hiszek benne, hogy továbbra is a földön marad. Nagyon jól tudja, hogy ez a tripla nem változtat semmin, neki ugyanúgy kőkeményen tovább kell küzdenie az edzéseken, fejlődnie kell és be kell verekednie magát a kezdőcsapatba. Attól azért nem félek, hogy most beindul a gólgép, Theo kettesével vágja majd a gólokat minden héten és elfeledteti velünk Titi Henryt, de bízom abban, hogy ez a mesterhármas felpörgeti és nálunk is többször eredményes lesz. Csak így tovább Theo!