Nem indult felhőtlenül a meccs, ugyanis először Clichy hibáját követően jutott lehetőséghez a hazai csapat, majd 3 perccel később van Persie úgy fölébombázta az állított labdát, hogy én kértem elnézést. Éppen befejeztem VP szabadrúgásaiban kétkedő kommentemet a fórumon, mikor Walcott robogott végig a Rovers védelmén és remek labdával szolgálta ki a hollandot, aki kíméletlenül betalált a 9. percben, 0-1. JJ septiben megpördült a széken, majd gólörömtől mámorosan szerkesztette a fent taglalt hozzászólást.
Apropó van Persie! A holland támadó válaszul a pletykákra, miszerint a Man Cityhez igazolhat, kijelentette, hogy a világ minden pénzéért sem hajlandó távozni az Ágyúsoktól. Ezt már szeretem, de most térjünk vissza a mérkőzés értékelésére!
A Blackburn a kapott gól után észhez tért és próbálta nyomás alá helyezni az Ágyúsok védelmét. Sajnos néha sikerült is, köszönhetően a gyenge napot kifogó Gallasnak és Kolonak. Szerencsére Santa Crúzék voltak olyan rendesek, hogy kihagyják a helyzeteiket, vagy ha valami isteni beavatkozás révén mégis eltalálták a kaput, Manu Almunia megalkuvást nem tűrve hárított mindent.
A 29. percben újra VP-é a főszerep, de ezúttal a holland az oldalhálóba vágta a labdát, elpocsékolva egy igen komoly lehetőséget a z előny növelésére. A legközelebbi komolyabb lehetőség pár perccel az első játékrész vége előtt adódott. Csodálatos kontratámadást vezettek Adebayorék, a kombináció végén Walcott kapta a labdát, aki a bal felső sarkot célozta meg, azonban a lövés pontatlan volt, kaput sem talált. Trio nagyon szeretett volna gólt lőni a meccsen és ez párszor rossz döntéshez vezetett, ennél a szituációnál is inkább passzolnia kellett volna. Szerencsére pár pillanattal a félidő lefújása előtt Denílson tökéletes beadását Adebayor értékesítette fejjel, ezzel jóvá téve a kihagyott ziccereket. Bár az Arsenal 0-2-re vezetett a félidőben, az előny még sem volt megnyugtató, ugyanis a hazaiak játékában is benne volt a gól, a védelmünk pedig hajlamosnak tűnt az asszisztálásra.
A második játékrész eleje egyfajta Walcott-showként indult. A héten a válogatott kötelékében mesterhármast szerző csodagyerek kétszer is komoly helyzetbe került, de Robinson mindkét alkalommal helyén volt. Az 55. percben elefántjaink riogatták a Blackburn szurkolóit: először Touré fejesét, majd Eboué távoli bombáját kellett hárítani. Úgy tűnt a két kapott gól ellenére Robinson remek formában van.
Az első cserét a 63. percben rendelte el Wenger. A ma is rekem teljesítményt nyújtó Walcottot Alex Song váltotta. Pár perc múlva Paul Ince is változtatásokat eszközölt, hármat is cserélt a Rovers 40 éves menedzsere. A következő említésre méltó pillanat a 76. percben történt. Eboué tört a kapu felé, Warnock egy ütemet késve próbálta becsúszva szerelni, de csak annyit ért el, hogy a játékvezető a büntetőpontra mutatott. Az első lassítások után úgy tűnt, hogy nem történt semmi, de egy harmadik kameraállásból látható volt, hogy Warnock eltalálta Eboué lábát, így a büntető jogos volt. A labda mögé Adebayor állt, majd a bal sarokba lőtte a labdát, ezzel tovább növelve a vendégek előnyét. Azonban ha Paul Robinson 3 centivel magasabbra nő, akkor nem beszélhetünk harmadik gólról.
Wenger a biztonság kedvéért lecserélte Ebouét, Aaron Ramsey lépett pályára. Két perc múlva Robin van Persie számát mutatta a negyedik játékvezető, első gólunk szerzőjét Jack Wilshere váltotta, aki ezzel a legfiatalabb játékos lett, aki az első osztályban pályára lépett az Arsenal mezében. Sajnos túl sok ideje nem volt a bizonyításra, így felesleges lenne értékelni a teljesítményét.
A 89. percben Adebayor harmadszor is betalált: Ramsey kiugratása után elhúzta a labdát Robinson mellett, majd könnyedén az üres kapuba gurította a labdát, ezzel beállítva a 0-4-es végeredményt, egyúttal megszerezve 50. találatát az Arsenal mezében!
Ha az ember átfutja az eredményeket, a 0-4-et látván azt gondolhatná, hogy megaláztuk a Blackburn Roverst, azonban a mérkőzés közel sem volt ilyen egyszerű. Az első félidőben igencsak érett a döntetlen és a második játékrészben is többször veszélyeztetett a Rovers. A védelmek egyik oldalon sem álltak a helyzet magaslatán, csak ezt a Bburn nem tudta kihasználni, ellentétben az Arsenallal. Természetesen a győzelem vitathatatlan, hisz a 4 lőtt gól az 4 lőtt gól, de kicsit aggasztó, hogy a kissé harmatos kék-fehérek is zavarba tudták hozni az amúgy jól csengő Gallas-Touré párost. Remélem az eredmény nem száll a srácok fejébe és Wenger a földön tartja fiait.
Most térjünk rá a játékosok egyéni teljesítményére!
Manuel Almunianak ezúttal több dolga volt, mint legutóbb és ma is bizonyította, hogy felnőtt a feladathoz. Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy Wenger megtalálta a spanyol személyében a jó portást, akire már évek óta nagy szükségünk van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Almunia talán csapatunk egyetlen biztos pontja. Tegnapi produkcióját 8-assal díjaznám.
Már többször megemlítettem, hogy a védelmünkkel elégedetlen voltam. Ezeket a hibákat egy komolyabb alakulat könnyedén kihasználhatta volna és ez így nagyon nem jó. Remélem Le Boss gatyába rázza a fiúkat, ugyanis nem ez volt az első meccs, ahol zavarba hozták a hátvédeket. Mindegyikőjüknek 6.5-t adnék.
A középpályán Walcott kezdett a bal oldalon, Eboué a jobbon, középen pedig Fabregas és Denílson játszott. Utóbbi kettőt kissé szürkének talátam. Fabregas még formán kívül játszik, Denílson legalább adott egy gólpasszt. Kissé aggódom a spanyol miatt, most már lassacskán felpöröghetne és újra átvehetné a marshallbotot. Szerencsére a sorsolás az utóbbi időben megengedte, hogy megkezdhesse a felzárózást és még van is erős egy hónapja ahhoz, hogy visszanyerje régi formáját. Cesc 7-est, Denílson az assziszt miatt 7.5-öt kap.
Walcott és Eboué is nagyot játszott véleményem szerint. Az angol nagyon akart és több remek megmozdulás láthattunk tőle, már csak a gól hiányzott. Na nem baj, majd legközelebb, Trio! Tegnapi teljesítményét 9-essel díjaznám. Eboué összehozott egy büntetőt, volt egy óriási lövése és végigrobotolta az egész meccset. Bár sokszor kritizáltuk, idén már voltak remek meccsei és többször pozitívan csalódtam benne. Csak így tovább, Emmanuel! 8.
Elől RVP és Kanubayor rohamozott és ketten 4 gólt termeltek. Hasonlót várok a továbbiakban is, de furcsamód inkább RVP helyzetkihasználásával vagyok elégedetlen. Mindketten remek napot fogtak ki, örülök is, hogy rúgdossák a gólokat. Robin 8-at, Adebayor 10-est kap a mesterhármas miatt.
A következő mérkőzés már jóval keményebbnek ígérkezik, hisz az Arsenal szerdán Kijevbe látogat, hogy megkezdje menetelését az UEFA Bajnokok Ligája 08/09-es kiírásában. Kíváncsi leszek a felállásra, ugyanis egyeseknek ez lesz a harmadik mérkőzése 1 héten belül, így Wengernek alaposan meg kell gondolnia, hogy milyen XI-t küld pályára Ukrajnában. Érdekes lesz.
A hétvégi fordulóban voltak meccsek, amirke érdemes volt figyelni. Az első igazán komoly rangadót is tegnap játszották Angliában, a Liverpool a MU-t fogadta, ezenkívül összecsapott a két újgazdag csapat, a Cselzi és a Man. City is.
Meglepődtem, mikor láttam, hogy Ferguson 4-3-3-ban küldi pályára fiait. A kapuban természetesen van der Sar védett, a védelem a szokásos Brown, Evra, Ferdinand, Vidic kvartett volt, előttük az Anderson, Scholes, Carrick trió, végül a Tévez, Berbatov, Rooney hármas rohamozott elől.
Remekül indult a mérkőzés a Manchester számára, hisz Berbatov passzából Tévez szerzett vezetést már a 3. percben. Az erős kezdést van der Sar szerencsétlenkedése törte meg. Xabi Alonso lövése megpattant Evrán, a holland kapus kilépett a kapuból, majd vetődve Brown lábára öklözte a labdát, ahonnan a játékszer aranyosan a hálóba pattogott. A furcsa egyenlítés után a Liverpool vette kézbe a meccs irányítását és ez a második félidő nagy részében is így maradt. Az áttörést Ryan Babel becserélése hozta meg, hisz szokásához mérten a holland gólt szerzett! Mascherano robogott végig a jobb oldalon, elegánsan kicselezte Ryan Giggset, de elveszítette a labdát. Szerencséjére Dirk Kuyt azonnal begyűjtötte azt az alapvonal mellett, majd határozottan betört a büntetőterületre, ahonnan okosan visszapasszolt Babel felé, aki nem teketóriázott, könyörtelenül bevágta a labdát a léc alá. A Babel-show azonban ennyivel nem ért véget. A bal szélen egyszerűen megalázta Wes Brownt és a hátralevő percekben is többször bohócot csinált a világ legjobb védelmének tartott MU hátsóalakzatból. Tetézve a bajt, Nemanja Vidic még ki is állíttatta magát a 90. percben. A meccs után Ferguson jogosan dühöngött, van der Sar és a védelem kritikán alul teljesített, a középpálya átjáróház volt, ezenkívül még a támadásokban is hatástalan volt, így a csatárokhoz alig jutott labda. A problémák azonban nem érnek véget a Vörös Ördögök számára, hisz a következő fordulóban a Stamford Bridge-re látogatnak, ahol valószínűleg nélkülözniük kell az eltiltásra váró Vidicet és a sérült Carricket is, bár a hírek szerint Crisitano Ronaldo visszatérhet.
Megragadnám az alkalmat, hogy Benítezt aranyosan szemköztköpjem, amiért Babelt nem játszatja rendszeresen a kezdőben. Egyértelműen a legjobb szélső a csapatban, mégis jobbára a padot koptatja cserére várva. Örök szívfájdalmam lesz, hogy Wenger hagyta, hogy a Pool lecsapjon rá. Sosem bocsátom meg neki.
A másik fontos mérkőzésen a Chelsea 3-1-re győzedelmeskedett a Premiership leggazdagabb klubja, a Manchester City ellen. A Robinhóval, Wright-Phillips-szel, Joval és Micah Richards-szal felálló City bíztatóan kezdett, ráadásul Robinho szabadrúgása révén még a vezetést is megszerezték. Bár a csapat még nem szokott össze, azért látszik a nagy bevásárlás hatása: az új jövevények révén a Man City játéka sokkal offenzívebb, sokkal látványosabb lett. A Chelsea azonban nem hagyta, hogy Al-Fahim sokáig örüljön az új csecsebecséjének, Carvalho egy szöglet után kiegyenlített, majd Lampard és Análka révén 3-1-re győzedelmeskedett. A Cityben érdemes kiemelni Richardsot, aki felszántotta a pályát, egyszerűen áthatolhatatlan volt, de a legjobb mindenképpen SWP volt, aki szinte az egész pályát bejátszotta és folyamatos veszélyt jelentett. Robinho debütálása nem indult rosszul, hisz lőtt egy csodás gólt, azonban látszik, hogy még nem illeszkedett be teljesen, emellett látszott rajta a túlzott erőlködés, ami rossz hatással volt a tegnapi produkciójára. A londoni kékeknél mindenképpen a gólszerző Carvalhot, a rendkívül aktív Bosingwat és Lampardot érdemes kiemelni. Florent Malouda is jól játszott véleményem szerint, több alkalma is volt a gólszerzésre, de végül csak kapufáig jutott.
Apropó Bosingwa! Azt hiszem Sagnanak fel kell pörögnie, mert idén igen komoly riválist kapott a legjobb RB címért folytatott küzdelemben.
Bár 1-3-ra kikapott a Man. City, én semmiképpen sem írnám le őket, hisz még össze kell forrnia a csapatnak, emellett télen további érkezők várhatók, akik alaposan megbolygathatják a keretet. Attól nem félek, hogy idén nagyot raknak le az asztalra, de szerintem az Aston Villa mellett igen komoly esélyük van arra, hogy odaérjenek az UEFA-kupás helyekre.
No kérem, ennyi lenne mára, de ha lesz valami fontos hír, akkor jelentkezem. Ne feledjük, szerdán Bajnokok Ligája! Heinekent, popcornt, chipset, sálat, mezt, sapkát, haverokat bekészíteni! 
).
