Tegnap délután került sor az Arsenal utolsó hazai bajnokijára a 2007-2008-as idényben. Megmondom őszintén, nem is vártam többet a látottaknál. Számunkra a szezon már rég véget ért, ezt Wenger is tudja nagyon jól. Azt is nagyon jól tudta, hogy Flamini távozik.
Tegnap volt Fabregas 21. születésnapja, azt hittem, hogy összehoznak a srácok egy gólt neki, de sajnos nem így történt, mivel a hírek szerint kidőlt 3 hétre. Mikor megláttam a felállást és hiányzott az ifjú titán neve a 16-os keretből, nyomban arra gondoltam, hogy ez a vártnál egy kicsit nehezebb lesz. Fabregas mellett a sérültlistán megtalálható van Persie, Eduardo, Rosicky, Diaby és Sagna, emellett Almunia pihen, eltiltás miatt hiányzik Hleb, Flamini pedig kamusérült. A kezdőcsapat tehát így nézett ki az Everton ellen:
Fabianski – Touré, Clichy, Song, Gallas – Eboué, Walcott, Denílson, Gilberto – Adebayor, Bendtner
A cserepadon Lehmann, Senderos, Djourou, Traoré és Gibbs foglalt helyet.
Ahogy arra számítottam, nem kezdtünk jól. Az Arsenalra nem jellemzően, lassan, ötlettelenül, motiválatlanul játszottunk, látszott, hogy senkinek sincs kedve focizni tét nélkül. Jobbára erről szólt az egész mérkőzés egy-két helyzettől eltekintve. Április hónap legjobbjának, Theo Walcottnak volt pár ígéretes elfutása a bal szélen, de sajnos sokkal többre nem tellett, egészen a 17. percig, amikor Bendtner remek labdáját a veterán Gilberto Silva nem tudta a hálóba stukkolni. Az Everton első veszélyesebb próbálkozását a 25. percben láthattuk, amikor Andrew Johnson lapos lövését Fabianski lábbal hárította. Válaszul egy ügyes Touré – Adebayor kombináció után a togói tesztelte Tim Howard reflexeit, azonban az amerikai kapusnak nem okozott gondot a lövés. A 44. percben újra Gilberto Silva és egy újabb kihagyott helyzet, ezúttal is a felsőléc fölé fejelt a brazil középpályás. Egy perccel később Eboué beadását Adebayor nem tudta értékesíteni, pedig ez volt a félidő legkomolyabb helyzete.
A második fél időt jól kezdtük, azonnal kapujához szorítottuk az Evertont, de csak nem akart összejönni az a fránya gól. Az Everton beállt védekezni és főleg kontratámadásokra építettek, de úgy gondolom akkor sem lőttek volna gólt, ha jövő vasárnapig tart a meccs. Az Arsenal sem használta ki mezőnyfölényét, hiába birtokoltuk mi a labdát, egyszerűen nem dolgoztunk ki veszélyes helyzeteket. A 70. percben Arséne Wenger kettős cserét jelzett a 4. játékvezetőnek: Touré helyére Armand Traoré, Fabianski helyére a búcsúzó Jens Lehmann állt be. A német portást felállva üdvözölték a szurkolók. Traoré beállásával Eboué átkerült a védelembe, Walcott pedig átment a középpálya jobb szélére, így a francia bemutatkozhatott új posztján, a balszélső középpályás helyén. Ja és remekül csinálta! Állítólag Traoré az Arsenal leggyorsabb játékosa, ezt bizonyította is, Hibbert nem tarthatta a francia tempóját. A 77. percben Bendtner kipasszolta a labdát a balszélsővé avanzsált Traorénak, aki pár másodpercben belül már tekerte is középre a játékszert. A kiváló beadást a Nick egy könyörtelen befejezéssel köszönte meg, 1-0. Épp időben jött a csere, már éppen azon gondolkodtam, hogy a meccs besül 0-0-ba. A 81. percben Moyes támadásra buzdította csapatát, pontot akart rabolni az Emiratesből, ezért felküldte két csatárát, Yakubut és Anichebét. Ezekből a támadásokból nem lett semmi, a 87. percben újra az Arsenal szerezhetett volna gólt: Walcott és Bendtner csikicsukijának a nigériai Joseph Yobo vetett véget. A következő percben beállt Philippe Senderos a halovány Emmanuel Adebayor helyére. A hátralevő percek lassan, de leperegtek, az Arsenal 1-0-ás győzelemmel búcsúzott az Emirates Stadiumtól.
Őszintén szólva csalódtam az Evertonban. Egy európai kupaszereplésért harcoló gárdától kellő aktivitást várna el az ember, de a liverpooli csapat egy-két vérszegény kontrát leszámítva mást nem tudott felmutatni. Az első félidő alapján Pienaart emelném ki, de összességében Joseph Yobo volt a legjobb játékosuk.
Az Arsenal részéről nem vártam mást, pláne Fabregas és Hleb távollétében. Nem volt olyan játékosunk, aki szervezné a támadásokat, koordinálná a középpályát, többek közt ezért sem voltunk hatékonyak. Ettől függetlenül most nem érdemelnek leszúrást a srácok, valahogy nekem sem lenne túl sok kedvem vasárnap délután tét nélkül focizni egy Everton ellen. 
Nézzük csak a játékosokat!
Lukasz Fabianski lépett pályára az Arsenal szürke kapusdresszében és azt hiszem elégedett lehet magával, sokkal jobban teljesített, mint a Derby County ellen. Egy-két nagyobb védése is volt, emellett látszott, hogy nyugodtabb, mint a hétfői mérkőzésen. 7.
Azt hiszem a védelmünket csak dicsérhetem, főleg Gallast és Songot. A két középhátvéd brilliánsan játszott, mellettük Everton gól nem születhetett, így mindketten 8-ast kapnak. Touré ma kicsit szolidabb volt, akárcsak Clichy, de úgy érzem a francia többet tett le az asztalra, így ő 6.5-t, míg az elefántcsontparti 6-ost kap. Őt Armand Traoré váltotta, akinek becserélése remek húzás volt Wengertől, a francia jött, látott és gyönyörű gólpasszt adott, 8.
A középpálya közepén a brazil duó, Denílson és Gilberto lépett pályára. Gilbynek volt két veszélyes helyzete, egyiket igazán bestukkolhatta volna. Összességében nem játszott rosszul, de csak úgy, mint az egész idényben, messze elmarad tavalyi formájától. 6.5 A tehetséges Denílson Pereira Neves sem játszott kirobbanó formában, tőle vártam, hogy valamilyen szinten pótolja Fabregast, de ez nem sikerült, így csak 6-ossal díjazhatom tegnapi produkcióját. A széleken Walcott és Eboué kezdett. Az elefántcsontpartinak volt egy-két remek elfutása és beadása, de nem alkotott maradandót, 6. Április legjobbja, Theo Walcott a mérkőzés elején nagyon bekezdett, de ma valahogy nem volt formában, többször volt labdakezelési problémája és koránt sem volt annyira veszélyes, mint az előző mérkőzéseken. Ennek ellenére aktivitását egy 7-essel díjazom.
Csatáraink közül ma a dán Nicklas Bendtner volt jobb, mai teljesítményére egy góllal koronázta meg. A mindent eldöntő találaton kívül Nick rendkívül aktív volt, Walcottal és Traoréval is remekül kombinált, megérdemli a 7.5-t. Párja, Adebayor ma is az öltözőben felejtette a góllövő cipőjét, pedig megvoltak a lehetőségei. Ezt leszámítva is halovány volt, többször akadtak problémái labdaátvételnél és passzoknál, 5.
Végül, de nem utolsósorban itt van nekünk Jens Lehmann, a 38 éves német hálóőr, akinek ez volt a búcsúmeccse az Arsenal csapatában. Különösebb dolga nem volt, de tiszteletem jeléül neki adom a Player of the Match címet.
Jens-szel voltak problémák, hisz rengetegszer hibázott, nagy szája sokszor bajba sodorta, ugyanakkor voltak fantasztikus védései, de legnagyobb erőssége sosem tehetsége, hanem profizmusa volt. Mad Jens az egyik legsikeréhesebb labdarúgó, akit valaha láttam. Mérhetetleül profi és minden szempontból vezéregyéniség, nem csak az Arsenalnak, de a Nationalelfnek is nagy szolgálatot tett. Űzi-hajtja társait, remekül együtt él a játékkal, ezért szimpatikus ember, bár hibái miatt sokszor szidalmaztuk.
Flamini aláírt az AC Milanhoz, egyáltalán nem sajnálom, hogy távozik, sőt! Nincs szükségünk olyan játékosra, akit a pénz vezérel. Nem hinném, hogy valóban sérült lenne, elég gáz lenne az orvosi vizsgálat előtt ugyebár. Tavaly még senki sem szerette, idén remekül játszott, de előtört belőle az a futballribanc, akit már megismerhettünk korábbról: PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ.
2004-ben, mielőtt leigazoltuk, már aláírta szerződés-hosszabbítását az Olympique Marseille-jel, azonban mikor bejelentkezett érte a Nagy Arsenal, otthagyott csapot-papot és hozzánk szerződött. Három szezonon keresztül semmit sem csinált, idén megkapta a bizalmat, de vissza is élt vele. Nem fog hiányozni. Mikor Henry elment, bevallom férfiasan, megkönnyeztem. Ha Fabregas elmenne, azt is megkönnyezném, de hogy egy Mathieu Flamini? Az én szememben két hét alatt sikerült a férgek szintjére süllyednie és pont.
Vele ellentétben Jens Lehmann hiányozni fog és mindent köszönök neki, sokat tett ezért a klubért. Pályafutása hátralevő részében jó egészséget és sok sikert kívánok neki. Azért az Arsenal ellen ne brillírozzon, ha netalántán sor kerülne rá.
Hétvégén szezonzáró a Sunderland ellen. Örülnék ha befűtenénk Roy Keane gárdájának.
GO GUNNERS!
JJ
