Gooners’ Blog

Ahogy pár hete ígértem előveszem régebbi észrevételemet, és különben is ideje már életjelet adnom.

Amint azt írtam régebben a rengeteg átigazolási káosz közepette, és a több játékostól is tapasztalt “dolgok” hatására észrevettem valamit, amivel a mester nem akar megbarátkozni. Bárhogy is szépítjük, úgy a vezetőség mint Wenger, a játékosok, a szurkolók, mindenki akinek köze van a klubhoz a 2003-2004-es szezon bravúrjának emlékei és nosztalgiája között él. Mivel relatíve friss szurkoló vagyok a csapatnál, legalábbis akkoriban még kofák módjára veszekedtünk a lakótársammal a Milan-Juve párharcon, ezért úgy érzem valamelyest érintetlenül hagy a “nagy” csoda, amit az ágyúsok abban a szezonban véghezvittek. Viszont ezért ragaszkodik mindenki Wenger-hez, ezért akar minden szurkoló és blogger egy újabb PL trofeát látni minden egyéb előtt a mindenkori kapitányunk kezében.

Ahogy mondtam akkor még nem követtem magát a focit sem a mai intenzitással, de akkoriban kezdtem ismerkedni a csapattal, főleg a BL szereplésük következtében. Nem akarok hülyeséget mondani de úgy emlékszem akkor kalapáltuk el az Intert idegenben, és annak a meccsnek láttam a második félidejét. Azonkívül romániai (Mutu) lévén a frissen felpumpált Chelsea-nek szorítottam a BL-ben, de inkább Ranieri és a lakótársam miatt. Akkoriban még szimpatikusak voltak, és szép focit nyomtak. Igen, tudom, mea culpa… És a negyeddöntőket a BL-ben szintén végigkövettem.

Lényeg a lényeg, hogy minden előbb leírt ellenére ismertem és ismerem az akkori keretet, játékosokat, a médiából sok folyt róluk, Pirés pedig egy Discovery Channel műsorban is szerepelt (Jump London).

Miben látom én az akkori csapat lehengerlő sikerét? Egyszerű: a személyiségekben.

Ma mindenki a csapat tapasztalatlanságát és éretlenségét siratja, de nem ez a gond. A helyzet az hogy annyi erős és céltudatos, de mégis “szófogadó” és alázatos jellemű játékost nem sikerült a mesternek összegyüjtenie. Volt egy bő mag a csapatban akikre bizton lehetett számítani, akiknek helyén volt az eszük, és maximálisan professzionalisták voltak. Bergkamp, Vieira, Pirés, Keown, Henry, Gilberto, Ljungberg… Értitek miről beszélek? Hol vannak a hozzájuk hasonló titánok a mai keretben? Bergkamp-van Persie? Vieira-Flamini? Pirés-Rosicky? Keown-Senderos-Gallas? Henry-Adebayor? Ljungberg-Hleb? Talán így kifejezőbb ha párban írom őket. Ezek az emberek egyszerüen SELEJTEK az akkori személyiségekhez képest. Nem feltétlenül minőségi szempontból, mert bár azért nincsenek épp azon a szinten, de tudnak bánni azzal a játékszerrel, hanem egyszerüen szellemi szinten.

De talán a legnagyobb gond, hogy ennek tudatában vannak ők maguk is. És annyira elérhetetlennek tartják a régi csapat eredményeit, hogy inkább vigyorognak egyet és legyintenek: “Áh, mi úgysem tudjuk megismételni”. Talán igaz, az viszont biztos hogy ha így állnak neki GARANTÁLTAN igaz.

A keret kicsi, fiatal, tapasztalatlan, és “quality” problémák is vannak, ez kétségtelen. Viszont ami ettől aggasztóbb az a “mentális deficit” amit képtelenek ledolgozni a “Verhetetlenekkel” szemben.

Persze mindenhol van reménysugár. Nálunk is. Az egyetlen játékos akinek a személyisége, céltudatosság és józansága kétségtelenül mérhető a régiekhez az az új No. 4. Fabregas csak alig 21, de Gallast bármikor kenterbeverné bármilyen szellemi összehasonlításban. És persze ott van még az említetlen Touré aki a “legjobbaktól” tanult, és egyelőre még Gilberto is a stadion körül lődörög valahol. A mester valószínüleg pont az előbb ismertetett okok miatt szeretné megtartani. Leromlott az utóbbi időben és latin jellem, de ennek ellenére egy “no bullshit” játékos. Eduardo-ban vélek még felfedezni a szükséges kvalitásokból, valószínüleg mert low profile játékos volt, és lehet marad is. Adebayor-t mindíg is inkább néztem udvari bohócnak mint gyilkosnak. Van Persie pedig érez, lát, tud, de nem tudja hogy tud. Nem elég tudatos játékos, ami nem gond ha ösztönből megteremti ugyanazt, de nyilatkozat idén több hangzott el tőle mint ahány gólja csattant a hálóban. Igen, ok, peches vagy sérülékeny mindenki döntse el maga.

Mit tesz hát a mester? Hoz mégegy rakat francia primadonnát. Inkább olyan erős jellemeket kellene szereznie mint amilyeneket egyrészt örökölt másrészt régebben hozott. Ljungberg, Vieira, Pirés, Keown, Bergkamp közül bárkire lehetett volna adni a kapitányi szallagot. Henry erős jellem volt, de sokkal inkább “moody” mint az előbbiek. Gallas túró. Hogy lehet egy CSK hisztis? Jól is teszi hogy mostanában lapít mint szar a fűben. Szezon elején én is jónak láttam a “vezetését” de ha csak akkor jó vezető mikor jól mennek a dolgok akkor tulajdonképp nem jó vezető, viszont ez már ki volt tárgyalva. Clichy-ről megfeledkeztem, pedig ő is szót érdemel, mert szintén “építhető” játékos. Azt mondják Cole jobb volt. Hát szerintem már nem. Cole sosem produkált ennyi belső-pálya-játékot. Felfutott és beadott. Clichy jobb és kész. Sagna méltó ha nem, jobb is mint elődje, Lauren. Igen Lauren és nem Eboué. Eboué csak egy “helyettesítő tanár” volt.

Wenger egy romantikus ember. Nincs is ezzel semmi gond, én kifejezetten örülök, hogy az edzőnknek van tartása, és ragaszkodik az elveihez. A probléma csak az hogy beláthatná ennek a mentalitásnak a hiányosságait. Anno megtalálta az egyensúlyt hogy ezt kompenzálja. Kapitányai mind a “no bullshit” kategóriából kerültek ki egészen Henry-ig. Adams-t örökölte, Vieira-val jól választott. Ezért ő elmondta a nagyvonalakat, a négermunkát pedig rájuk bízta. Azóta viszont álmodozók viselték azt a szallagot. Valahol az öreg is az, de megtehetné hogy ezt kompenzálja, egy földön járó játékossal. Ott van, ehhez senkit sem kell hoznia. Touré és Fabregas IDEÁLIS kapitányok. Már a spanyol is, hiába a fiatal kora. Helyén az esze és a lába, józan gondolkodású, tud mérlegelni, és az hogy keveset beszél azt jelenti hogy sokat gondolkodik, de ez nem tünik úgy hogy hátráltatná, sőt. Amennyire utálom Gheorghe Hagi-t annyira maradt meg egy nyilatkozata bennem ami nem teljesen igaz de jó támpont: “Szerintem a jó focista nem gondolkodik sokat”. Igen. Igaz. Mikor nála a labda! A jó focista addig gondolkodik míg labdához jut. Utána fejben már minden kész és az ösztöneire hagyatkozik. Fabregas ezt teszi. Ezért játszik ahol játszik, ezért “karmester”.

Számomra kétségbevonhatatlan ki lesz az ideális kapitány a csapatnál. Fiatal, és ha ő is olyan fiatalon kapja meg a szallagot mint Adams talán ugyanúgy rásegít majd a fejlődésére. Arról nem is beszélve, hogy lenne ideje vezetni pont a kora miatt, tehát nem egy pár éves “projekt” volna. Lehet az idősebb de butább játékosok nem figyelnek eléggé rá, mert fiatal, de a szallaggal tekintélyt adna neki a mester, és ha körülötte forog az Arsenal bolygó akkor az ő mentalitása és hozzáállása járná át az egész csapatot.

Mióta a mester a mester az általa megnevezett kapitányok mind azért kapták a szallagot, hogy megnyugtassa illetve maradásra bírja őket. Viera-val jól járt, Henry-val és Gallas-al nem. Talán most ideje volna nem lefizetni, hanem jutalmazni valakit ezzel a megtiszteltetéssel.

Lonkosz

Pár héttel ezelőtt írtam arról, hogy be jó is lenne az Arsenal szurkoló lelkivilága, ha Yaya Touré nálunk játszana. Flamini elment, így mindenképpen kell egy védekező középpályás. Bár esélyeink nem valami nagyok, mégis örültem, mikor belebotlottam az alábbi hírbe a SkySportson: Seydou Keïta a Sevilla csapatától 4 évre az FC Barcelonához igazolt 14 millió euróért. A 28 éves mali középpályás fantasztikus szezont tudhat a háta mögött, várható volt, hogy egy nagyobb klub lecsap rá.

Miért is jó nekünk az, hogy a Barcelona megkezdte a kerete erősítését? Elárulom, azért mert ezek szerint igaznak látszik az a hír, miszerint Pep Guardiola nem tart ígényt pár játékosra, köztük Yaya Touréra, elvégre minek is vett volna az ő posztjára egy játékost – aki biztosan nem fog padozni – amikor az elefánt csapata egyik legjobbja volt?

Nem kérdés, hogy Yaya kiváló igazolás lenne, de fogadni mernék, hogy Wenger nem ad ki érte annyi pénzt, amennyiért esetleg elengednék. A másik tényező, ami ugyancsak a kis Touré leigazolása ellen szól, hogy a hírek szerint nagyon közel állunk Clément Chantôme szerződtetéséhez. A franciának nagy szerepe volt abban, hogy a PSG nem esett ki a Ligue 1-ből, ráadásul 5 évvel fiatalabb, mint Yaya.

Chantôme leigazolása sem lenne nagy hiba, elvégre is idén sokat tett le az asztalra, de azért Yayaban valahogy jobban bíznék.

Bár az Arsenal idén sajnos nem jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe, az angol futball kedvelőinek szívét megmelengethette a tény, hogy két Premier League-es csapat szerepelhetett a fináléban.

A Manchester jobb volt az első félidőben, Ronaldo remek fejesgóljával vezetést szereztek, de a játékrész utolsó perceinek egyikében Frank Lampard szerencsés góllal kiegyenlített. Nem volt sok helyzet, azokat pedig a kapusok káprázatos bravúrok közepette hárították. Lampard, Ballack és Makelele borzalmasan kezdett, ezért a két szélsőhöz és Drogbához nem is jutott labda, ezáltal a Chelsea támadójátéka igencsak meddő volt, azonban a szünet után ez megváltozott.

A második félidő egyértelműen a kékeké volt, két kapufát is rúgtak. Először Drogba bombája csattant a bal kapufán, majd Lampard lőtte szét a keresztlécet. Lehet, hogy sokan megköveznek, de a Chelsea-nek szorítottam. Nem akartam, hogy a MU duplázzon, nem akartam, hogy Ronaldo nyerjen, ráadásul az egyik legjobb haverom is kék.

Apropó Ronaldo. A portugál igen szarul játszott, a fejesgólt – ami inkább Essien hibája volt – és a felesleges cseleit leszámítva semmit sem csinált, ráadásul a büntetőpárbajban hibázott. Oké, megtorpanást lenyeljük, de miért kell fél órára megállni és teszetoszán bámulni a semmibe? Bezzeg a Bobby Charlton rekordját megdöntő Ryan Giggs határozottan odalépett és kegyetlenül beverte.

A Chelsea ötödik rúgója a kapitány, John Terry volt. Őszintén szólva meg voltam lepve, de meseszerű befejezésnek tartottam azt, hogy a vezér szerzi meg a győztes találatot. Hát nem szerezte meg. Pont mint Beckham, Terry is elcsúszott, így a büntető kimaradt, a MU hozta a következőt. A 6. rúgó Nico Anelka volt. Mikor megpillantottam az arcát, azonnal mondtam apámnak, hogy a francia bizony ki fogja hagyni. Kihagyta, bajnok a MU.

Az 5. rúgó eredetileg Didier Drogba lett volna, de őt a játékvezető ostobán kiállította a 116. percben. Oké, meglegyintette Vidicset, de kérem, 4 perccel a vége előtt kiállítani valakit egy ilyen eset miatt 1-1-es állásnál? Bezzeg, ha Drogba lőtte volna a büntetőt… HA. Nem biztos, hogy beverte volna, de minden bizonnyal nagyobb eséllyel szaladt volna a labda felé, mint az angol CB.

Végül is megérdemelte a MU, bár úgy érzem, a Chelsea többet tett a trófeáért. Nem hinném, hogy a talákozót a legjobb BL döntők közt fogjuk számon tartani, de azt nem mondhatjuk, hogy rossz meccs lett volna.

Rettenetesen sajnálom Terryt, de az élet megy tovább, van még esélye BL-t nyerni. Azért azt jó volt látni, ahogy Giggs és Ferdinand magasba löki a trófeát, bárcsak nekünk lenne olyan jó középhátvédünk, mint Rio. Ronaldo szar volt, kihagyta a büntetőt, ez egy kis elégtétel a pici szívemnek.

Mostantól Chelsea utálat ON, vissza a régi kerékvágásba és heves ökölrázás közepette rámordulunk mindenkire: Jövőre mi nyerünk!

Több forrás szerint is Arsene Wenger leigazolta a 17 éves Francis Coquelint, méghozzá ingyen. A játékos sérülése miatt nem vett részt az U-17-es EB-n, a francai média szerint ezt kihasználva kedden Londonba utazott, ahol részt vett az orvosi vizsgálatokon.

Coquelin a múlt hónapban hét napot töltött az Arsenalnál próbajátékon, ekkor győzte meg Wengert arról, hogy érdemes leigazolni a korábbi Laval játékost (erről a klubról még soha nem hallottam). Állítólag a próbajátékon mutatott teljesítménye alapján a londoni klub egyik munkatársa így jellemezte a franciát: “Coquelin egy kemény kötésű, erős, agresszív védekező középpályás. Kitűnően passzol és egy igazi emberfogó középpályás küzdőszellemével rendelkezik. A Stade Lavallois játékosa, és már többször is szóhoz jutott a tartalékok között.”

A Ligue 2-ben szereplő Laval nyilatkozata a pletykát alátámasztani látszik: “Francis Coquelin valóban ingyen igazolható, hiszen szerződése lejárt.”

A francia sportrádiónak, az RMC-nek már nyilatkozott is a középpályás: “Az Arsenal olyan klub, amely bízik a fiatal játékosokban, és biztosítja a lehetőséget, hogy a nagy játékosokkal játssz és fejlődj – ezért választottam ezt a csapatot.”

A nyár első igazolása tehát Francis Coquelin, aki valószínüleg a tartalékok között fog kezdetként szóhoz juzni.

Wenger a hírek szerint úgy tűnik újra rákattant a francia játékosokra, hiszen nagyon valószínű, hogy Coquelin után Clement Chantome is csatlakozhat. Chantome 20 éves és a PSG középpályása, méghozzá a védekező fajtából – tökéletes válsztás lehet Flamini pótlására.

Az U-21-es válogatott a PSG alapembere volt a 2007-2008-as szezonban. A gyenge teljesítményt nyújtó francia csapat csak nagy nehezen maradt benn a Ligue 1-ban, azonban Chantome teljesítményét egész évben dícsérték.

Chantome leigazolása még nem biztos, hiszen csapatával még a Lyon ellen kupadöntőt fog játszani, ezért komoly hírek csak az után a meccs után várhatóak.

Újra felröppentek a kameruni Jean Makoun leigazolásáról szóló pletykák. A Lille középpályására állítólag az Arsenal mellett a Tottenham is vadászik (ki gondolta volna?). Makoun szintén a Milanba (UEFA KUPA, HEHEHEHE!) távozó Flamini helyettese lehet.

A kameruni a nyáron mindenképpen távozni akar, ugyanis szerinte jelenlegi csapatában már nem fejlődhet tovább.

Elindireat players”v

Ejj-ejj, körmöst nekünk, fiúk. Túlságosan nagy a csend a blogon. Nem szép dolog. Különösebb mondanivalóm most sincs, de már nem volt szívem azt nézni, hogy a Sunderland elleni bajnoki előzetese a legfrissebb bejegyzés.

Mivel véget ért a szezon, miről másról lehetne szó, mint az átigazolásokról? Természetesen rengeteg pletyka kapott szárnyra az utóbbi időben, mégis a két legerősebb két francia játékoshoz kötődik. Mint azt tudjuk, Wenger 2-3 minőségi játékos leigazolását ígérte, de mint az kiderült a napokban, Le Boss most sem elsősorban neves playerekre gondolt.

Flamoney elment, Lehmann elmegy, Hleb úton van. A fehérorosz most azzal állt elő, hogy túl zajos neki London.

Ja, Milánó is békés, csendes város hírében áll. Sanyikám, ha bajod van, legalább tanulj meg hazudni. Több pénz kell? Mondd ki nyíltan, de ne ilyen nevetséges módszerekkel, kérlek.
Hleb nagyon jó játékos, de koránt sem pótolhatatlan, ha ezentúl csak sírásra jár a szája, akkor inkább távozzon, mert nincs kedvem a panaszkodását olvasgatni.

Wenger azt mondta, hogy egy kreatív játékos érkezik. Nos, én fent két franciáról beszéltem. Nevezzük nevén a gyereke(ke)t! Az első Hatem Ben Arfa, a zsinórban hetedszer is bajnok Olympique Lyon 21 éves válogatott szélsője. A különböző médiumok szinte már készpénzként kezelik, hogy Hatem jövőre piros-fehérben kergeti a bőrt, de megmondom őszintén, szerintem nem rá van szükségünk. Nem arra célzok, hogy rossz játékos volna, ellenkezőleg, de az Arsenalnak most tapasztalt, kiváló játékosok kellenek. Nem mondom, hogy tacsakosra sírnám a párnámat, ha mégis leigazolnánk, de tartom, hogy nála érettebb szélső kell.

A másik játékos szintén támadó szellemű, szintén válogatott. 20 éves, kiválóan cselez, kétlábas, jól passzoló és jól lövő, több poszton is bevethető középpályás. Igen, Samir Nasriról van szó, az Olympique Marseille csodagyerekéről, akit jó francia szokáshoz híven az új Zidane-ként emlegetnek. Tehetségét mindenki ismeri, de róla is azt gondolom, mint Hatemről: Nem rá van szükségünk. Szélsőnek nem elég erőteljes, középre meg már van egy Fabregasunk, aki jobb, mint ő. Mellé nem tehetjük, padoztatni pedig óriási luxus lenne. Nasri mindenképpen távozik a nyáron, már el is búcsúztatták a kikötőváros csapatának szurkolói. Csípem Samirt, majd meglátjuk mi sül ki a dologból.

Furcsamód angol játékosokról alig hallunk, régebben emlegették Gareth Barryt és Michael Johnsont, de ezek a pletykák Arsenal részről lecsendesedtek. A Boro Wheaterjét szóba hozták a csapattal, de őt inkább egy „don’t make me laugh” legyintéssel lerendezném. Ejj, pedig szükség lenne legalább egy angolra…

Mostanság emlegetik még Aquilanit, a Roma tehetséges középpályását, de én amondó vagyok, hogy ha olasz, akkor csak egyetlen ember jöhet szóba, aki nem más, mint Alessandro Rosina, a Torino középpályása.

Eto’o. Nincs az az isten, hogy Wenger kivásárolja a kameruniak oroszlánját, de a pletykák szerint Samuel az Arsenalt preferálja a Tottenham ellenében. Ez azért jó pont.

Ja, Yaya Touré. Úgy látszik valamit tudhatok, mert megírtam a Brothers in Arms című bejegyzést és pár napra rá már a kisebbik Touré Arsenalba igazolásától volt hangos a sajtó. Persze nem mondom, hogy miattam van, de attól függetlenül fasza vagyok. Ja, egyébként gyere ám Yaya.

Nem tudom mi lesz, de állítólag legkésőbb 1 hónapon belül minden kiderül. Találgatni, álmodozni nem merek.

Kedves olvasók, ma újabb átigazolási pletykákkal érkeztem. Mindenki tudja, hogy Wenger nemrég nyilatkozta, hogy biztosan vásárol két minőségi játékost. A legújabb fejlemények szerint egyikőjük egy középhátvéd, a másik pedig egy kreatív játékos, minden bizonnyal szélső.

Flamini távozásával szükségünk lenne egy jó DMF-re is, véleményem szerint Le Boss mindenképpen vesz egy ilyen játékost.

Lássunk pár nevet!

Ismail Aissati, a PSV Eindhoven holland válogatott labdarúgóját szóba hozták az Arsenal csapatával, azonban annyi a probléma, hogy a Chelsea is versenybe szállna a 19 éves támadó középpályásért. Rendkívül technikás, kreatív játékosról van szó, ebből a szempontból beleillene Wenger elképzeléseibe, de szerintem nem tartozik a leggyorsabbak közé, így én jegelném a dolgot.

Médiaértesülések szerint Wenger ajánlatot tesz a Valencia 22 éves védőjéért, Raúl Albiolért. A játékos értéke 10 millió euró fölött mozog, szóval zsebbe kell nyúlnia a főnöknek, ha meg akarja szerezni a spanyol játékost.

Gilberto Silva a napokban kijelentette, hogy mindenképpen maradna az Arsenalnál, s mint azt tudjuk, Wenger is marasztalja, így valószínűsíthető, hogy marad a brazil válogatott középpályás.

Szinte biztos, hogy Josep Guardiola lesz a gyenge szezont kifogó FC Barcelona edzője, így sokan aggódni kezdtek, hisz Pep Fabregas példaképe és attól féltek, hogy az ifjú titán elcsábul. Nos, minden kételyt eloszlat Fabregas újabb nyilatkozata. Boldog, remekül érzi magát a csapatnál és Wengert második apjának tartja. Mindenképpen marad.

JJ

Elment Flamini? Nem vagytok meggyőződve, hogy Makoun jól pótolná a franciát? Hadd mondjak egy nevet! (Elindir minden bizonnyal a seggét verdesi majd a földhöz… )

A hírek szerint Pep Guardiola, az FC Barcelona legendája, leendő edzője nem tart igényt az alábbi játékosokra:
Eidur Gudjohnsen, Ronaldinho, Pinto, Thierry Henry, Edmílson, Giovani dos Santos, Santi Ezquerro, Lilian Thuram, Oleguer, Yaya Touré és Albert Jorquera.

Ha igaz a pletyka, akkor ez nekünk nagyon is kapóra jöhet. Nem, nem Titi visszavásárlására gondolok. Yaya Touréról van szó, a mi Kolónk öcsikéjéről. Bármennyire is csípem Pepet, ha van olyan hülye, hogy elzavarja az elefántot, akkor én tárt karokkal várom.

A Makelele és Guardiola keverékeként emlegetett 24 éves Yaya 191cm magas, jó felépítésű, erős védekező középpályás. Állóképességére és munkabírására nem lehet panasz, igazi csapatjátékos, remekül passzol, emellett viszonylag technikás és jól lő távolról. Szükség esetén támadó szerepkörben is játszhat. Touré nem tartozik a leggyorsabb játékosok közé, de azért nem mondhatjuk lassúnak sem, szóval ez sem lehet probléma. Leigazolásának csupán egyetlen hátránya lenne, mégpedig az, hogy afrikai (bár a következő Africa Cup of Nations csak 2010-ben lesz, ha jól emlékszem).

Yayara már rég felfigyelt Wenger, próbajátékon is szerepelt a klubnál, 2006 januárjában még ajánlatot is tett érte, mikor még az Olympiakosznál játszott, azonban a görögök csak nyáron váltak volna meg középpályásuktól. Hellászba igazolása egyébéknt is meglepő volt, hisz olyan klubok keresték, mint az Arsenal, a Chelsea, a Manchester United, az Everton és az AC Milan. Nyáron valóban távozott a fiatalabbik Touré, azonban nem bátyjához jött, hanem Franciaországba, az AS Monacohoz igazolt, ahol egy évet töltött el, ugyanis tavaly nyáron lecsapott rá a Barcelona és 10 millió euróért leigazolták a tehetséget. Először a 17-es mezszámot kapta, végül megszerezte a 24-est, mivel Andrés Iniesta megörökölte a 8-ast.

Ahányszor pályára lépett Barcelonában, kiváló teljesítményt nyújtott, szerintem csapata egyik legjobbja volt idén. Egy biztos, nem rajta múlott a bajnoki trófea.

Én szívesen látnám az Arsenalban, jobb játékosnak tartom, mint Flaminit, ráadásul a bátyuskája a mi mezünkben kergeti a bőrt és riogatja a támadókat. Ti szeretnétek két Tourét látni Wenger tizenegyében?

JJ