Saláta
Történni történtek dolgok mióta legutóbb firkantottam a blogra, de ezeket társaim már lereagálták, nincs értelme ugyanazt leírnom, habár pl. JJ legutóbbi termékében sok dolog van amivel nem értek egyet. Palmer kritikája jogos, még ha indulatból is született, a gond vele az hogy nem feltétlenül azt mondja ami valóban a probléma. A klub gondjai nagyon egyszerüek, ott van mindenkinek a szeme előtt, az egész “populista sajtó” ettől viszhangzik. Wenger bármilyen furán is hangzik: rugalmatlan. Taktikailag. Kiküldi a srácokat a meccstervvel és tüzön vizen át erőlteti, ha meg nem megy hát nem megy. Nem igazán tud változtatni menet közben, de tegyük hozzá: nem is nagyon van mivel! Kellene egy két más típusú játékos, a gung ho mentalitással, amiről már beszéltem az ősszel is. Túl sok a hangulatjátékos nálunk. Akiknek vagy megy vagy nem, és ha az utóbbi áll fenn hát c’est la vie.
Azonkívül az öreg túlontúl liberális. Néha igazán leszúrhatná a bandát, pláne hogy mostanság van is miért. De nem, ő egy “modern” szülő, aki az atyai istenes pofon helyett a “gyere fiam beszéljük meg” módszert használja. Ez klasszúl hangzik ha gyerek vagy mint a keret nagy része, csakhogy a gyerekkor arról szól hogy felkészülj arra ami utána következik. Ezt meg nem lehet úgy hogy mindent szabad. Aki menni akar mehet, aki hisztizek azt meg kell vígasztalni… ezt így nem lehet. Ez tulajdonképpen egy “vállalkozás” egy “cég”, és az ilyesminek meg kell hajolnia a kapitalizmus előtt. Összefoglalva, véleményem szerint a mester nem tart eléggé kemény fegyelmet a klubban. Jófiúkat hoz, akik nem balhéznak, és utána sem szoknak rá, csakhogy nem félnek eléggé a kudarctól. Igen, fiatalok vagyunk, ettől nagyobb gond viszont szerintem, hogy KEVESEN vagyunk. Ez a keret rettentő vékony, már tavaly is az volt, idén csak vékonyabb lett. Az Arsenal Wenger alatt mindíg aránylag bő kerettel nyert valamit. Emlékezzünk csak vissza akár a 2005 előtti időkre. Akár két erős csapatot is ki lehetett volna állítani a gárdából. Ma elmondhatjuk ugyanezt? Nem. Van egy kezdő 11-ünk és szevassz. Egy valaki kidől máris zakatol a masina.
Állítólag komolyan tárgyalunk a Fiorentinaval Zdravko Kuzmanovic leigazolásáról. Persze nem vagyunk már egyedül a dologgal, de a hírek szerint mi vagyunk a legkomolyabb érdeklődők, úgy szándék mint anyagiak terén, és az “anyagbeszerző brigád” már el is utazott Firenzébe. A szerb srácról csak annyit tudok, hogy középpályás, 20 éves és a 22-es mezt viseli, ami nálam már egy szemetgyönyörködtető látvány. Azonkívül lőtt egy szemfüles gólt az Evertonnak, kipattanóből. Aki infóval tud szolgálni a srácról tegye meg, mert még azt sem sikerült kiderítenem, hogy védekező, avagy támadó KP. Noha Bernben (Svájc) született, mégis a szerb válogatott hívását fogadta el és már be is mutatkozott az együttesnél. Mindenképp kiváncsian várjuk a fejleményeket…
Gondolom az olvasók már régebbi írásaim alapján rájöttek hogy romániai vagyok, ezért a “nagy” bemutatkozást meg is spórolom. Sok mindent tudnék írni az itteni foci életről, többek között a “Román Arsenalról”, de ezt megspórolom egy másik OFF témára, remélem felkeltette az érdeklődéseteket.
Most egy általam két éve követett játékosról írnék, aki származását meghazudtoló professzionalizmussal és technikai tudással alázza meg ellenfelei kapusait, lévén csatár. Ciprian Andrei Marica (sárga mezben) a bukaresti FC Dinamo (akárcsak Mutu) neveltje, 2004-ben igazolt a Sahtior Donetsk együtteséhez, a frissen kinevezett Mircea Lucescu edzővel. Ezt követően 2007-ben vásárolta meg a VFB Stutgart 8 millió euróért. Klubszinten nem sok góllal dicsekedhet tekintve a pályáralépéseit, viszont még mindíg csak 22 éves, és Wenger-en kívül nem sok mindenki játszatja a gyerekeket a kezdőben. Jómagam is a válogatottbeli szereplésével figyeltem fel rá. Már a 2006-ban kezdődött EB selejtezők első meccsén Bulgária ellen megmutatta oroszlánkörmeit és gyakorlatilag hülyét csinált a déli szomszéd védelméből.
Kapu előtt rettentő higgadt, amíg odáig jut pokolian magabiztos, fizikailag kiváló, technikailag pedig egyszerüen fenomenális. Egy személyben befejező csatár, labdatartó, nyitóember. Mindenhez ért ami a támadással kapcsolatos. Törökörszágot egyszerüen kicsinálta a téli barátságos alkalmával. Gólt lőtt, előkészített, tört zúzott, és mindezt stílusosan, szemetgyönyörködtető technikai megoldásokkal tette. Abszolút “Henry-san” játszott, öröm volt nézni. Múlt este ismét láttam az Oroszország elleni barátságoson, ahol egy fél helyzetből, 3 védő között, bal lábbal, laposan eresztette Akinfeev mellett a hosszú sarokba a játékszert, hogy az első félidő végén végre találat szülessen a meccsen. Sajna a félidőben lecserélték valószínüleg a barátságos utasítások miatt, pedig szivesen láttam volna még ilyet tőle…
Na most amit nem értek. Itt van egy olcsó, de már bevált, fiatal tehetség, ráadásúl egy nyáron még hiányposztra. És ki viszi el helyettünk? VFB… Angliából is érdeklődtek utána, nagyon komoly klubok, a Man City és most tessék megkapaszkodni: Derby. Azt hiszem ez sokat elárul az angol foci aroganciájáról. Hogy csúszott megint ki a mester kezei között egy ilyen gyöngyszem? Ezt már Ochoa esetében is megkérdeztem, de újra ugyanaz a helyzet. Persze biztos hogy nem a Stutgart-ban fejezi be majd a pályafutását, de mikor elkerül onnan már csillagászati ára lesz és azt meg tuti nem fogjuk kifizetni.
Lonkosz
