Gooners’ Blog

Ezúton kérek elnézést az olvasóktól, hogy csak most kerül ki a review az oldalra, de rendkívül elfoglalt vagyok mostanában. A napokban lebetegedtem, szóval van idő megírni az elemzést.

A Premiership 29. fordulójában az alsóházi Wigan Athletic csapata látta vendégül a listavezető Arsenal csapatát. Azt már előre tudhattuk, hogy a keret ismét hihetetlenül csonka lesz és a JJB stadion gyepe is inkább csatamezőre fog hasonlítani, mint futballpályára. A XI-t és a cserepadot látva eléggé húztam a szám, valahogy éreztem, hogy ez nem a mi meccsünk lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy egy gólt sem fogunk rúgni. Fabregas, mint jobbszélső, Bendtner – Adebayor csatárduó… A padon Lehmann, Hoyte, Touré, Song és van Persie ült, szóval kreatív, támadó szellemű játékosok becserélésére nem sok lehetőségünk volt.

Utoljára a MU elleni meccsen voltam felháborodva, hogy milyen csapnivaló gyepen játszottunk, de az a JJB stadion pályája mellett maga a tökély. A rögbipálya felfestett vonalai tisztán látszottak, méteres tócsák és sárfoltok tarkították az amúgy is ocsmány összképet. Nem egyszer láthattunk olyat, hogy a labda egyszerűen nem pattant fel.

Az első mínuszpontot Adebayor számlájára lehetett felírni, amikor a 46. másodpercben 1-1-ben képtelen volt elpöccinteni Fabregas labdáját Kirkland mellett. Ekkor még azt gondoltam, hogy igen könnyelmű hiba, de lesz még helyzet bőven. Tévedtem. Az 5. percben Adebayor lövését blokkolta a kék-fehérek kaptiánya, Melchiot, majd a 16. percben Bendtner előtt adódott volna lehetőség, de sajnos a szánalmas gyep kifogott rajta, így képtelen volt jól lőni. A 25. percben Bendtner egy kemény belépővel szerelt, a mozdulat koránt sem volt szabálytalan, de a játékvezető sárgát adott a sörtehajú dánnak. A második legnagyobb helyzetünk a 36. percben született, Fabregas remek fejesét Kirkland hárította.
Rendkívül unalmas mérkőzés volt, Fabregast leszámítva a középpálya nem csinált semmit. Gilberto körülbelül kétszer ért labdához (bármennyire is kedvelem, mennie kell), Flamini láthatatlan volt, de legjobban Hleb pocsék formája idegesített. Egy normális passza nem volt, egy csele sem jött be, rosszul mozgott. Az öreg sajnos lecserélni sem tudta, mivel nem volt ember, akit a helyére rakhatott volna. A fehérorosz rossz formája a többieket is magával ragadta, a 60. perc környékén szinte egyetlen jó passzunk sem volt, a Wigan pedig kezdett feltámadni. A kék-fehérek együtteséből Valencia nyújtott meggyőző teljesítményt, voltak elfutásai, nagyon élt, de szerencsére lövései rendre elkerülték Almunia kapuját. A 66. percben cserére szánta el magát Wenger, de véleményem szerint nagyot hibázott: van Persie jött fel Bendtner helyére. Könyörgöm, egyedül Clichy és Nicklas próbált valamit alkotni, Adebayor pedig rendre elrontott mindent, félelmetesen rosszul helyezkedett, egyszerűen nem lehetett megjátszani. Gilbertot Touré váltotta, ekkor Fabregas húzódott középre, Kolo pedig jobbszélsőt játszott. Két percig fogtam a fejem a cserék után. Touré próbálkozott, de ő nem jobbszélső, szóval sokat nem vártam tőle. A holland visszatérése lehangolóra sikeredett. Ez volt az első meccse hosszú sérülése után és neki kellett volna meghoznia a várva-várt áttörést, de azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy erre senki sem számított. A 77. percben 30-35 méterről lőhetett szabadrúgást. Körülbelül egy percig fújtatott, meditált, aztán 7 méterről nekifutva úgy fölédurrantotta, hogy talán csak ma ért földet a labda. A 83. percben újra próbálkozott, kiválóan cselezte ki védőjét, de a lövés jócskán mellé ment, valószínűleg a gyep állapota is közrejátszott a sikertelen próbálkozásnál. A hátralevő 10 perc gyorsan lepörgött, a Wigan védelme jól teljesített, Kirkland pedig kiválóan védett. Sajnos az Ágyusoktól is csak a védelmet és a kapust tudom dicsérni, a középpálya és a csatársor (Bendtnert leszámítva) enyhén harmatos játékkal állt elő. Ötlettelen, lassú és peches játék, a csapatmunka is hagyott némi kívánnivalót maga után.

Adebayor szörnyű volt, de most meg kell védenem. Ez a röpke bekezdés az ANR legutóbbi bejegyzésére válaszol. Kissé kezd elegem lenni Palmer bácsiból. Amikor Adebayor az év elején szarul játszott, de gólokat lőtt, akkor dicsőítette, mikor formába lendült és továbbra is szórta a gólokat, dicsőítette, most pedig már ott tart, hogy sosem lesz belőle világklasszis játékos. 24 éves a srác, előtte áll a fél karrierje, pályájának csúcspontja, miről beszélünk? Persze El Niño seggét vakítóan fényesre nyalja megint (pl.: Klinsmann óta nem volt ilyen jó középcsatár a PL-ben). Az egy dolog, hogy utálom, mint a szart, de elismerem, hogy jó formában van. Azonban amit Palmer csinál, az már szánalmas. Minden egyes Torres gól után fél oldalas seggnyalást zavar le az ANR-en. Ha 89 percen keresztül áll és lő egy gólt, akkor már elélvez. Félelmetes.

Térjünk vissza a lényegre: előnyünk 2 pontra olvadt, a Manchester pedig még csak most fog játszani a Bolton Wanderers ellen az Old Traffordon. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok vele, hogy ha azt mondom, hogy a körülmények ellenére a káprázatos milánói győzelem után 3 pontot reméltem. Húzós lesz a szezon vége és csak most lesz kemény a sorsolásunk. Játszunk még a Chelsea, a MU, a Pool és az Everton ellen is. Az Old Traffordon mindenképpen nagy játékkal kellene előállni, a 3 pont kötelező. A Chelsea elleni mérkőzéstől tartok egy kicsit, akármennyire mondják, hogy ez a Chelsea már nem a Mourinho-féle Chelsea, de ez a keret nagy dolgokra képes, bárhol, bármikor. Itt nem Avram Grant a kulcsfigura.

A következő meccsünket a Boro ellen játszuk az Emiratesben. Amúgy is kötelező lenne megverni őket, de most a kötelezőnél is kötelezőbb. Ha nem szerezzük meg a 3 pontot, akkor igen nagy szarban lehetünk. A MU a Derby ellen játszik idegenben és marhára ne reméljük azt, hogy a kosok lecsapják legfőbb riválisunkat. Azonban a Chelseat sem szabad elfeledni. 58 pontjuk van, de csak 27 meccset játszottak, ha az elmaradt két találkozót hozzák, akkor csak 2 pontra lesznek tőlünk lemaradva. Ezért is kulcsfontosságú a londoni rangadó március 23.-án. Mostantól nem hibázhatunk, a kiscsapatokat jó játékkal kell megverni, a 4 komoly meccsből pedig legalább 2-t meg kell nyerni. A másik kettőn pedig nem kaphatunk ki. VP visszatért, Rosicky hétvégére rendben lesz. Robinnak kezdenie kell, mivel a hátralevő 10 mérkőzésen sok múlhat rajta. Aztán még ott van a BL is…