Gooners’ Blog

Az első félidő a keddi “Pool-Inter meccs” néven futó közszemérem elleni erőszak, vagy inkább háborús körülmények közé illő kinzási metódusra emlékeztetett. Mindkét csapat “fogást keresett” a másikon, bár szerintem inkább csak féltünk. A Milan nem, mert pontosan ugyanezt vártam tőlük. Érdemleges helyzet nélkül telt az első 45 perc, a 7-ikben elvesztettük Kolo-t, Pato lábszáron találta a labdával és azon percen leült az afrikai. Nem tünt úgy hogy nagy fájdalmai lennének rezzenéstelen arccal lassan, kényelmesen heveredett a gyepre és intette hogy kampec. Mára kiderült, hogy “túlmelegedett” az izom a lábában… 4 hét… Valamit csináltak ezzel az emberrel tengerentúl. Nem is hasonlít arra a Touré-ra akit elengedtünk oda. Senderos állt a helyére és már most elmondhatom hogy kiválóan teljesített. Maximálisan elégedett vagyok vele, ahogy Koloto halványúl ő úgy lesz egyre teljesebb és érettebb játékos. Határozott volt, fáradhatatlan, és nyugodt. Beszedett egy sárgát ugyan de sokkal rosszabbúl is kijöhettünk volna abból a helyzetből szóval ezért is csak dícsérni tudom. Lehman védett egy nagyon veszélyesnek tünő fejest, a német kitapsolta a labdát a szögletrúgásból.

A második félidőre valami botozást kaphattak a fiúk, mert végre kezdtek nyomokban emlékeztetni az Arsenal-ra. Az 50-ik perc környékén 1-1 lett a sérülések terén, mi is kiütöttük az egyik középső védőjüket, talán a legjobb embert a hátsó alakzatban, Nesta-t. Jankulovski váltotta az olaszt, és mintha megroppant volna a csapat, ezután szálingózni kezdtek a helyzeteink. A széleken jó teljesítményt mutattunk, szép helyzetek alakultak ki és Eboué meglepően jól mozgott, Maldiniből is hülyét csinált egyszer, Clichy, Hleb és Sagna szintén veszélyes megmozdulásokat idéztek elő. Akadt néhány rálövésünk de ezek annyira erőtlenek és laposak voltak, hogy Kalac szerintem le sem izzadt a meccsen. Csak fel kellett seperni ami felé jött. Volt egy kaparászós jelenet amit Kaká és Pato közösen hoztak össze de végül Clichy határozott közbelépéséből sikerült tisztázni. Egyébként Pato-t is lerugtuk, szóval már 2-1-re vezettünk, csak sajna nem a góllistán. Flamesz végigrobotolta a meccset, gyakran akazkodott össze a nagyágyúk egyik ficsúrjával, hol Kaká-val hol a Gattuso-val, de ő is azt tette amit elvárhattunk tőle.

Néhány helyzet minket jobban meglepett mint az ellenfelet, szóval maga az hogy helyzetbe kerültünk sokszor olyan váratlannak tünt, hogy azt sem tudták mit csináljanak a srácok. Az ilyeneknél általában eladtuk a labdát egy rossz passzal, megtette ezt Adebayor és Eboué is. Máskor az ilyen helyzetekkel sokkal jobban élünk és precízebbek vagyunk. Adebayor ajtó-ablak helyzetbe hozhatta volna Fabregas-t de túl hosszan passzolt. Még akadt néhány ilyen alkalom de azokat is elidegeskedtük. Eduardo, Adebayor, Eboué mind kihagytak jó helyzeteket kapkodásból vagy idegeskedésből kifolyóan. Az elefánt beszedett egy sárgát is, színészkedésért. Nem volt teljesen alaptalan az esése a 16-oson belül, de egyértelmü volt hogy túlspilázta a dolgot. A gond persze az volt, hogy minden sikertelen helyzet után egyre csökkent az esélyünk a gólszerzésre, ez így szokott lenni. A végén még Bendtner váltotta Eduardo-t de csak kommunikációs zavart okozott csatártársával, egyszer lazán egymásnak is ugrottak a levegőben. Walcott fáradt még be 4 percre Eboué helyére, és rögtön meg is teremtette a legjobb helyzetünket amit Adebayor a kapufának fejelt. Mindenki kövezi a togóit amiért nem értékesítette a keresztlabdát, de én nem látom annyira hibásnak. Peches volt, rosszúl kapta el a labdát ennyi az egész. Persze mára előkerült egy kép az arseblog.com-on ami “picit” másképp mutatja a helyzetet, én is leszedtem még előtte máshonnan de nem tünt fel a dolog.

Nos mindenki döntse el maga a dolgot, én nem kenem erre. Lőhettünk volna normális gólt ha komolyabban játszunk és nem ilyen paranoiásan mint ahogy a mester kiküldte a srácokat. Ettől többet és jobban tudunk támadni. A Milan lassú, a kontrákban lefuthattuk volna őket ha labdát szereznek, ilyesmitől kár volt félni, pláne hogy elejétől fogva alig mutattak hajlandóságot arra hogy ők itt gólt is akarnának lőni. Társaim ebből rögtön azt vonták le, hogy a Milan támadás egy fos stb… ez nem igaz. A Milan mindíg annyit nyom amennyit kell. Fáradtságot és letargiát látnak ott ahol valójában hidegfejü számítás és taktikázás van. Most nem az volt a cél hogy megverjenek minket. A San Siro-ban más lesz a helyzet. Pesszimistábban látom a helyzetet mint JJ. Ismerem már a Milan-t sajna túl jól, hogy számítgassak. Különben is mások számítása erre a meccsre sem jött be, miért a másikra sikerülne eltalálni? Mindenki azt jósolta, hogy nyerünk. Nem így lett. Most meg “na majd náluk!” Ott bizony nem. Tudjátok már jól, mennyire akarom ezt a szaros kupát, szóval elsőként hánynék cigánykereket ha tévednék, de nem látom bekövetkezni.

Lonkosz