“Csak lazán!” – Arsenal 2-0 WHU Review
A 2008-as év első napján 5 mérkőzést rendeztek a Premier League 21. fordulójában. A Reading otthon kikapott a Pompey-tól, az Everton idegenben verte meg a Borot, az Aston Villa küzdelmes találkozón legyőzte a Spurst (éljen!), a MU pedig Tévez góljával gyűjtötte be a 3 pontot a Birmingham City ellen. Az Ágyúsok az előző fordulóban a MU ellen parádézó West Ham United gárdáját fogadták az Emirates-ben. Wenger a 4-4-2-es felállást választotta, a megszokott kezdőben egy változás volt, Sagna-t pihentette az öreg, így Justin Hoyte juthatott szóhoz a védelem jobb oldalán.
A mérkőzés gyászszünettel indult. A napokban elhunyt Phil O’Donnell tiszteletére 1 percig elnémult az Arsenal stadionja. Nyugodjon békében.
A mérkőzést mi kezdtük jobban, a 2. percben egy szép akció során Fabrizio ívelt Eduardo felé, aki levette a labdát, majd mielőtt az földet ért volna, a hosszú sarokba vágta. Ezután a WHU nyomott, 2-3 veszélyes helyzetük volt, az egyik próbálkozást Clichy mentette a gólvonalról, a többiről Almunia gondoskodott. A széleken próbálkozott az ellenfél, Ljungberg sokszor becsapta Hoyte-ot, de nem bántom a fiatal angolt, hisz a semmiből kellett beugrania egy meccs erejéig. A 18. percben született a második gól, amikor Clichy gyönyörűen ívelt Upson mögé, Adebayor elfejelte Green kapus mellett a labdát, majd szinte nullszögből kapufás gólt lőtt. A következőkben újabb 2 helyzetet mondhatott magáénak, de védőink remekül dolgozva minden veszélyt elhárítottak. A félidő végén Ljungberget kellett sérülés miatt lecserélni, mindkét csapat szurkolói felállva tapsolták a svéd sztárt, rendkívül szép jelenet volt.
A második félidő is nagyiramú játékot hozott, de ezúttal a WHU kezdett jobban. Az Arsenal is rendre szép akciókat dolgozott ki, öröm volt nézni a támadásokat. Eduardo most is a láthatatlan bérgyilkos szerepében tündökölt. A 60. perc környékére kezdett leülni a meccs, a Kalapácsosok inkább védekeztek, ha kitörtek, akkor sem okoztak túl nagy fejfájást. Eduardo-t a hosszú idő után visszatérő Theo Walcott váltotta. Sok mindent nem tett az ifjú angol, egy helyzete volt, csak lövése túlságosan erőtlenre sikeredett, így Green könnyedén fogta. Mindegy, nem is ettől a meccstől kellett csodát várni, de azért jó volt látni végre. A 70. percben Ade-t ugratták ki, aki ugrásból emelte át a kapus felett a labdát, de a lövés sajnos kaput tévesztett. Eboué-t a 76. percben Alex Hleb váltotta, a 88. percben pedig Diaby lépett pályára a jól játszó Rosicky helyére. A mérkőzés uccsó 15 perce csendesen csordogált le, semmi különleges nem történt.
Az Arsenal könnyedén, mindenféle erőlködés nélkül gyűjtötte be a 3 pontot, különösen örülök Eduardo góljának, remélem a horvát most már végleg beilleszkedett, ugyanis nagyon sok gólt várok tőle. A WHU az első játékrészben jól tartotta magát, a másodikban már beszürkültek. Clichy-n kívül nem is nagyon tudnék kiemelni mást. A francia balbekk végig remekül játszott, jó elfutásai voltak, tanári labdákat adott és végigmagabiztosan játszott, le a kalappal, Gaël. A következő fordulóban a Birmingham City-t fogadjuk, a MU pedig a Newcastle United-del játszik az Old Trafford-on, emellett lesz egy aranyos Chelsea – Tottenham mérkőzés is. Ha jól emlékszem, a Blues előtt még játszunk a Burnley-vel az F.A. kupában, idegenben és a Tottenham ellen a Carling Cup-ban.
GO GUNNERS!
JJ
