Gooners’ Blog

          A mérkőzés még csak néhány perce ért véget, így kissé eksztázisban vagyok még, de megpróbálok egy minőségi, ám egyáltalán nem pártatlan bejegyzést összedobni a Premier League négy gigászának összecsapásáról.

      A Liverpool – Manchester United találkozó a várakozásaimnak megfelelően alakult. Ferguson csapatát a már megszokott felállásban küldte pályára, míg Benítez a jól ismert és általa prefarált rotációs elvnek megfelelően egy kicsit megkavarta a csapatát. Szerintem ez lett a veszte, mivel a középálya egyik széle se, tehát se Benayoun, se Kewell nem jászott igazán jól. A paprikás hangulatú találkozón ugyan a Liverpoolnak több helyzete volt, mint a vendégek csapatának, ám a helyzetkihasználásuk csapnivaló volt, így nem igazán érdemeltek győzelmet. Érdemes megjegyeznem, hogy legnagyobb helyzeteik a szokásos “már-ötven-méteren-belül-vagyok-jól-rákúrom”-féle Gerrard- és Riise-lövések voltak, illetve az első félidő azon pillanatai, amikor a manchesteri védelem elégtelen kommunikációja miatt van der Sar kétszer is megbotlott saját csapattársában, és az üresen tátongó kapu elől pánikszerűen mentettek a Vörös Ördögök. Ezzel szemben a MU gólja megérdemelt, hiszen egy óriási hibából született: egy szöglet után Benayoun a gólvonalon maradt, így Tevezt nem érte lesen a passz és a kapuba rúgta a labdát. Ez az első félidő utolsó perceiben történt. A második félidőben Benítez cserékkel próbált lendíteni csapata játékán, ám a becseréltek közül csak a holland Ryan Babel próbálkozott. Összességében tehát a Manchester United győzelmet érdemelt, és a megszerzett 3 pontnak köszönhetően a tabella élére állt. Ám még következett a másik rangadó.

          Az Arsenalnak tehát mindenképp nyernie kellett, hogy visszaszerezze első helyét, ám ehhez le kellett győznie Avram Grant Chelsea-jét. Wenger csapata a Mourinho-éra alatt egyszer sem tudta legyőzni a Londoni Kékeket, a legjobb eredmény a döntetlen volt. Mourinho utódja, Grant “sexy football”- ígért, azonban a csapat játéka lényegében ugyanolyan maradt. Tehát az Ágyúsoknak a gyakorlatban egy ugyanolyan Chelsea-vel kellett szembe nézniük, mint korábban. Az Arsenal szurkolóinak nagy kő gördül le a szívéből, hiszen a három nagy hiányzó, Hleb, Fabregas és Flamini is a kezdőtizenegyben lépett pályára.

          A várakozásoknak megfelelően ez a találkozó is paprikás hangulatú volt: sajnos sok volt a szabálytalanság és a sárga lap, valamint a korábi Arsenal-játékost, Ashley Cole-t nem nagyon kíméltek volt csapattársai. A durvaságoknak mindkét oldalon volt áldozata: Eboué belépője miatt előbb Terry-t kellett lecserélni az első félidőben, majd az elefántcsontpartinak is abba kellett hagynia a játékot, miután a második játékrészben Joe Cole elkaszálta. A mérkőzés első 10-20 percében a csapatok csak kóstolgatták, és jól látszott, hogy a Chelsea középpályája képes megtörni ellenfele lendületét. A meccset eldöntő gólig a délutáni találkozóhoz hasonlóan az első félidő utolsó perceig kellett várni: Gallas, a korábbi Chelsea-játékos Fabregas szögletét fejelte a kapuba Cech hibájának és valószínüleg Terry hiányának köszönhetően. A szünet után a játék csapkodóvá vált, a csapatok felváltva veszélyeztettek. Grant Pizarro és Kalou becserélésével próbált lendíteni a támadójátékon, ám a kiemeldően jó teljesítményt nyújtó Almunia kapujába egyszerűen nem lehetett betalálni. Az Ágyúsok két kontrát is értékesítettek, ám a játékvezető az első les miatt, a másodikat pedig szabálytalanság miatt nem adta meg. Pedig a második szabályos volt, ehhez nem fér kétség.

     A találkozó végeredménye tehát 1-0; ezzel a győzelemmel az Arsenal visszaszerezte vezető helyét és előnyét a Chesea előtt hat pontra, a Liverpool előtt pedig tíz  pontra növelte. Lehetséges, hogy a bajnoki címért folytatott versenyfutás két fősre csökkent.
        

Elindir

Hogy mit várok a mai meccstől? Mindenképpen nagy küzdelmet, és reménykedek abban, hogy az Ágyúsok képesek lesznek kihasználna a hazai pálya előnyét. Le Tiissier, a SkySports szakértője szerint az Arsenal gördülékeny támadófocija ma le fogja győzni Grant “mechanikus” Chelsea-jét. reménykedjünk, hogy igaza van.

Nos, mivel megígértem Elindir kollégának, hogy írok valamit a blogra mert neki tanulnia kell JJ meg eltünt, ezért itt az ideje hogy tartsam magam szavamhoz. Épp a Valencia-Barcelona meccsel “kínzom magam”. Rég láttam ennyire pocsék mérkőzést. Nem akarom ezzel tölteni a helyet, csak tudni kell rólam, hogy a Valencia az egyetlen spanyol csapat amire azt tudom mondani, hogy kedvelem, ezért gondoltam ideje már meccset is nézni velük. Ha csak fele ennyire szarul játszottunk a Boro ellen megérdemeltük a vereséget. Semmi szín, semmi fantázia, mintha egy megye 2-es csapat játszana a világválogatott ellen… borzalom. Ez a második gól valami eszméletlen volt, asszem még Canizares lábai között is ment ki a labda… Kint a “román testvérek” épp szétverik amit a gondjaimra bíztak. És ezek a keresztyén ifjak… milyenek lehetnek a pogányok? Persze minket nem hívtak meg bulizni, hogy néz az ki, hogy akik egész nap a legapróbb fingjuk után is robotolnak, hogy ne legyen panaszuk együtt mulassanak velük? Ugyan már legyünk komolyak. Ezt jó megtanulni, pláne hogy már ti is egy vájuból esztek velünk az EU-nak hála. 1) románnal sose üzletelj. 2) románt úgy általában kerülj amennyire csak tudod. Na most hogy a mai adag fasizmusom is kibukott belőlem térhetek valami idetartozó dologra is.

Holnap nagy nap lesz… ugye még mindíg nem mondtam semmit? Nem tudom ki mennyire akar informálódni ilyenkor, de a visszafogott óvatos, egymásnak udvarló nyilatkozatok és írások, a zárójeles megjegyzések kifejezetten kellemes kis “vihar előtti csend” hangulatot keltenek. Nagyon élvezem ahogy hajbókolnak az ellenfelek egymás előtt, de a saját honlapjaikon ott vannak a zárójelek, amikben azért leírják mit szeretnének. Az ANR hallgat mint a sír, az arseblogger inkább úgy általában ír “Cashley” Cole-ról. Elindir értesülései szerint ma mindenki edzett a csapatból, szóval Wenger a beszédeinél komolyabban készül, pontosabban szólva komolyabban aggódik a mérkőzés miatt. Persze kétlem, hogy mindenkit harcra képesnek ítéltek meg, de a többiekkel ellentétben én csak egy visszatérőt veszek biztosra a holnapot illetően. Úgyértem RvP-n kívül még Flamini, vagy Fabregas, vagy Hleb még visszatér. Kettőt kétlek, a kezdőben abszolút. És valószínüleg nem Flamini lesz az az egy sem, hanem valamelyik támadó típusú játékos.

A mester persze megtette a maga nyugtató nyilatkozatát: “holnap semmi nem fog eldőlni, semmilyen díjat sem fognak kiosztani”. Ezt megszokhattuk, már máskor is mondtam, hogy nem tetézi a nyomást játékosain, hanem inkább elvesz belőle, számomra ez abszolút jó tulajdonsága. Majd ha a meccsen nem megy minden úgy ahogy kell, akkor le lehet őket szurni a félidőben. Sőt, le is kell. Azért nem kell kibékülni minden teljesítményükkel, hajtsanak csak. Elindir felvállalt egy preview-t holnapra s talán még egy review-t is. Egyiknek sem vagyok sem híve, sem jó végzője, szóval örülök hogy leveszik rólam. Inkább elemezni szeretek.

Nem akarom sokáig húzni a postot, amint látjátok nem igazán van miről írni, de életjelet azért mutassunk. Sajnos túl fáradt vagyok már és túl sok bor van bennem, hogy valami más érdekes kapcsolódó téma eszembe jusson, amiről megoszthatok veletek pár gondolatot. Szóval a feszültséget még így is lehet érezni. Valahogy élvezem, igazán nagy várakozással tölt el a holnap iránt, és nem aggódok az eredmény miatt. Megmondom őszintén, kinézem a mesterből, hogy beérje egy döntetlennel, hogy megóvja a csapatot egy újabb pofontól, de szerintem nem ezt kellene tegye. A veretlenek nyomása már ugyis elúszott, szóval lehet bátran próbálkozni, és nyilt sisakkal játszani, és a MU győzelme esetében a döntetlen nekünk pont olyan rossz mint a vereség. Persze a foghíjas csapat indokolja az óvatosságot, ismét hangsúlyozom, ha hátrányba kerülünk, ezuttal kizárom, hogy fordítani tudnánk. A Chelsea védelme ép, a támadásában vannak hiányok. Csak azért imádkozok, hogy ne jöjjön semmilyen bírói f*szság közbe. Mégegy nagy meccset nem akarok borulva látni valami ostoba piros lap vagy “szöglet-nem-szöglet-hanem-kirugás-mert-északi-vagyok-és-utállak-titeket” dolog miatt. Pedig sajna nagyon esélyes a rivalitás miatt. Na reméljük a legjobbakat.

Egyébként egy MU vereség abszolút benne van a pakliban. Igaz, hogy mindenki lendületben érzi őket, de nem igazán beszélhetünk csapategységről, a lendület csak külön-külön érvényes az individumokra. Ugyanis, mindíg csak valamelyik kirobbanó formája nyeri meg a meccset a MU-nak. A Pool viszont képes a focigyilkos stílusával kikapcsolni őket, és biztosra veszem, hogy durván játszanak majd (akárcsak a Chelsea). A gond ott is az lesz, ha a MU kerül előnybe, mert Benitez egyszerüen nem ért a támadáshoz. Most van egy Torres nevü mentőangyala (“a Szőke Anelka” – ANR), de attól még fel kéne építeni azt a megmozdulást. A MU támadni és nyomni fog, a csapat ilyen, Sir Alex ilyen. A Pool pedig öli majd őket. A csapat ilyen, Benitez ilyen. Megmondom úgy ahogy gondolom: annak a meccsnek az eredményétől jobban függünk mint a sajátunkétól.

(közben meg már 3-0 a Barcának… most mondjam, hogy “rossz ómen”?)

Lonkosz

Na körbejártam a virtuális videó-állományt, azt hiszem JJ kolléga mindjárt jobban fogja érezni magát, ha valóban sikerül megszereznünk a szőke bulgár srácot. Dimitrov ugyanis pokolian technikás játékos. Nem is értem hogy tudtak ezek itt a szomszédban ilyet nevelni. Mindenki nézze meg a videót és döntsön maga, de engem meggyőzött. Érzi a labdát, érzi a játékot egyszerüen TUD. Ami számomra talán a legnagyobb érték volna, hogy szbadrugás-szakinak néz ki, ez ugyanis sosem volt az Arsenal keretében. Persze vannak akik “értenek hozzá”, de ezidáig még nem volt egy Juninho-nk, Robi Carlos-unk, Sneijder-ünk stb… Szóval vele két jókora döglegyet ütnénk egy csapásra. Magabiztosabbnak tünik mint Hleb, szóval érkeznének a rálövések katyóra. Szép is volna két szőke szláv a széleken.

A képen ugyan még egymás ellen kakaskodnak, de reméljük hamarosan “egyformán öltözködnek” majd.

Lonkosz

Szívből rühellem, és megvetem az egész jelenlegi Steaua csapatát elnököstől, edzőstől, szóval a teljes soviniszta oláh bandát! DE! Adjuk meg a királynak ami a királyé. A Steaua nem egy gyenge csapat. Sőt. Amiért ennyire gyengén szerepelnek az, ami a Spurs esetében is volt: az elnök összetéveszti a szerepkörét Istennel. Nem győzöm védeni, őket a csapatot nem ismerő blogozóktól. Az ANR-re többször kommentáltam már ezügyben, de persze angol módra figyelmen kívül hagyta Myles, de biztos rajtam kívül is kap elég okoskodó levelet. Szóval… a bukaresti gárda egy nagyjából Blackburn Rovers szintü csapat minden tekintetben. Nem igaz, hogy a “keretünk leggyengébb játékosa is jobb mint bármelyik Bukaresti”. Dica-t télen viszi az Aston Villa, Radoi-t nyáron maga Eriksson figyelte személyesen, Zapata-t pedig bármikor Lehman előtt tenném a kapumba. Az meg pláne nem igaz hogy Song a leggyengébb játékosunk, csak nem kap elég lehetőséget. Szóval azért mégsem voltak annyira harmatosak, mint azt mindenki várta, egyszer mégiscsak betaláltak és “csak” kettőt kaptak, igaz, ez egyedül Walcott-on múlott. Szóval le a kalappal Marius Lacatus edző előtt, hogy aránylag rövid idő alatt már aránylag helyrerakta a “minta-bunkó” Gigi Becalli elnök (akit érdekel egy rövid összefoglaló róla, a pár héttel ezelőtti HVG-ben megtalálja) két hetes ámokfutásának eredményeit. Lacatus eddigi karrieréből nekem csak annyi maradt meg, mikor egy meccsen egyik ellenfelének három darabba törte a sípcsontját. Na meg a tavaszi “professzionalista” kijelentése, mely szerint szeretne ismét játékosként részt venni az általa edzett csapat tevékenységében (42-43 éves), és ezt simán el lehet érni intenzív edzésekkel. No comment.

A skysports.com szerint nagyon érdeklődünk a bulgár Nikolay Dimitrov után. A Levszki Sofia bal szélsője a napokban fog próbajátékra utazni Londonba. A játékos határozottan eladó, szóval nem lesz gond ha komolyan érdekel minket a 20 éves tehetség. Azt kell mondanom, hogy VÉGRE! Wenger nyáron említette, hogy “vidth”-et (remélem jól írom) akar adni a csapatnak, ehhez képest mai napig szélsőből van a legkevesebb a keretben. Szóval ideje volt végre fél év után tenni ez ügyben. Mivel Afellay maradás mellett döntött, Modric-ról pedig a Chelsea már úgy beszél mint egy lőcs húsról a fagyasztóban (bár maga a játékos minden kapcsolatot tagad), ezért ezekre a posztokra maradt a már említett Gourcuff, és az új bulgár célpont. A francia szerintem túl drága lesz, mivel a Milan-tól érkezne, és hiába állítják, hogy a mester 20 milliót sem sajnálna érte, ez baromság. Wenger soha nem fizetett ennyit senkiért, és nem is fog. Nem igazán válnak be neki a “nagy” igazolások. Nekem új a bulgár fiú, nem igazán tudok róla, de mindjárt rohanok a youtube-ra.

Veloso szabad lett. A MU hivatalosan cáfolja, hogy ajánlatra készülne érte. Meg is lehet érteni, hisz a kölcsönből visszatérő Piqué meggyőző teljesítményt produkál. A portugállal megoldódnák a cserepadgondjaink védők terén, de félek túl drága mulatság lenne, hogy Wenger rábólintson.

Drága JJ pajtás, eddig nem reagáltam a Babel-es írásodra de most megteszem. Tudod te jól miért igazolta le őt Rafael “Sátán” Benitez, és főleg arra tudod a választ, hogy miért nem kap őt megillető helyet a csapatban. A “holland Henry”-t én is legalább annyira sajnálom mint te. Benitez azért vette meg, hogy véletlenül se kerüljön riválisokhoz (hozzánk főleg nem), és pont ezért nem tud vele mit kezdeni a csapatban. Bár Luis Garcia távozott, azért akkora égető szüksége nem volt egy másik szélső-támadóra. Ez a “chelsea-style”, lehet hogy azt mondja mennyire tiszteli Wenger-t de módszereiben bizony legkomolyabb riválisainkra üt. Most van lehetősége az ilyen vásárokra és él is vele.

“Darkman“-hez még annyit, hogy mostanában pont úgy kérdik róla: “Avram who…?” ahogy 11 éve Arséne esetében tették. Nehogy Grant legyen a “Chelsea Wenger”-je. Ezentúl személy szerint mindenképp komolyabb figyelemmel kísérem mit ügyködik odaát. Izgatottan várom a vasárnapot. Már be is kérezkedtem egy haverhoz, meccset nézni.

Lonkosz

Ma este 20:45-ös kezdettel rajtol az Arsenal idei utolsó BL csoportmérkőzése. Sajnos magyarországi csatorna nem közvetíti a meccset, így kénytelenek leszünk a streamre, vagy az UEFA tudósítására hagyatkozni. Az ellenfelünk tehát a Steaua lesz, kiknek mindössze 1 pontot sikerült összevakarni 5 mérkőzés alatt, igaz, azt a legutóbb, Romániában, a Slavia ellen. Az előző mérkőzésünket a bukarestiek ellen 0-1-gyel hoztuk, köszönhetően Van Persie találatának. Eddig 3 gólt szereztek és 8-t kaptak, remélem nem ellenünk fognak feltámadni. A bukaresti gólokat 3 különböző játékos szerezte, így nem mondhatnánk, hogy rettegnünk kéne a gólvágóiktól.

Az igazi kérdés az, hogy mi hogyan fogunk játszani. Véleményem szerint két lehetőség van: Wenger sokgólós győzelmet akar, hogy helyreállítsa a csapat renoméján kialakult csorbát, vagy könnyű, laza edzőmérkőzést láthatunk, ahol mindenfélre megerőltetés nélkül hozzuk a 3 pontot. Az öreg nevezte VP-t (háromszoros hurrá!), Európa újra retteghet. Diaby is felépült, már csak Flamini, Fabregas és Hleb kéne, de nagyon-nagyon. Almunia pihizik, Lehmann fog védeni.
Természetesen mi vagyunk az esélyesek, de nem mindegy, hogy hogyan győzünk. Nagyon örülnék egy magabiztos győzelemnek, sokat lendíthet a szekerünkön a hétvégi rangadó előtt. Azonban azt sem szeretném, hogy sérülteket szerezzünk, szóval csak óvatosan.
Igazi tétje nincs a meccsnek, ugyanis kétlem, hogy a Slavia pontot rabolna a Sevillától, de a győzelem kötelező, mint mindig. Robinnak külön szorítok, hogy visszatérésekor gólt szerezzen, ugyanis a CSKA London ellen nagy szükségünk lesz találataira.
GO GUNNERS!

JJ

UPDATE:
Lehmann – Sagna, Senderos, Gallas, Traoré – Walcott, Song, Denílson, Diaby – Bendtner, Van Persie

Pad: Fabianski, Touré, Diarra, Eduardo, Gilberto, Adebayor, Eboué

UPDATE 2.:
Diaby gólt szerzett a 8. percben ^^

UPDATE 3.:
Nicklas is gólt szerzett, de Zaharia révén a Steaua szépített

A cím Lonki pajtásom híres-nevezetes szólása, általában akkor hangzik el, mikor Fabregasról, vagy Meridaról van szó. Szerintem most már mindenki érti, hogy mire gondolt, de ha mégsem, akkor egy kis rövid magyarázat:
Az FC Barcelona 2003-ban könnyedén lemondott Cesc-ről, Wenger kinézte és occsóért megszerezte. A kicsi Cescből hamar csapattag lett és mára már az Ágyúsok legjobbja, 20 ÉVESEN! Azóta persze már sokszor nyilatkozták, hogy visszavennék nagyon szívesen, de abból már nem esznek. 2006-ban ugyanezt eljátszottuk Meridával, aki már most a tartalékkeret legjobbjai között van, véleményem szerint két éven belül stabil kerettag lesz a “nagyfiúknál” is. Fabregas és Merida elvesztése nyugodtan mehet a 21. szd futballtörténetének legnagyobb égései kategóriába, pont Anglia kiesése mellé. Most azonban nem a két spanyol játékosról lesz szó, hanem egyik kedvencemről, Ryan Guno Babelről.
Az európai futball egyik legnagyobb tehetsége 1986-ban látta meg a napvilágot, Amsterdamban. Az Ajaxnál nevelkedett, majd 2004-ben felkerült a nagycsapathoz. Egy ideig ritkán jutott szóhoz, de szépen lassan bejátszotta magát az Godenzonen kezdőcsapatába, ahol rövid idő alatt a legjobb játékosok közé vált. 2005-ben figyeltem fel rá, amikor a BL selejtezőkön és a holland kiírásokban is virított. Bekerült a válogatottba is, szerepelt a 2006-os németországi világbajnokságon.

Csak ámultam és bámultam a játékát, egyszerűen hihetetlen volt. 3-4 védővel is könnyedén elbánt, vonzza a labdát és csodákat művel vele. Hihetetlenül gyors, gólérzékeny és remek passzoló. Az új Henryt láttam benne és mikor kiderült, hogy az Arsenal a kedvence, Titi és Bergkamp a példaképei, akkor szabályosan megőrültem. Hamar felugrott az első helyre JJ kívánságlistáján, aminek kezdtem hangot adni 2006 végén. Terjesztettem az igét és az emberkék egyetértettek velem, ez a fiú zseniális. Mindenki észrevette, csak az Öreg nem. Tavaly télen a média attól harsogott, hogy a holland foci reménysége távozik, a két legfőbb esélyesnek az Arsenalt és a Newcastlet tartották. Ryan többször járt az Emiratesben meccset nézni, szinte már biztosra vettem érkezését. Nos, a téli tranzakcióból nem lett semmi, de nagyon bíztam a nyári átigazolási szezonban, habár februárban Babel meghosszabbította szerződését minden bizonnyal azért, hogy nagyobb összegért tudják elpasszolni valamelyik sztáregyüttesnek. Babel oroszlánrészt vállalt az Ajax címvédésében a holland kupában és csak centikkel maradtak le a bajnoki címtől. Hiába nyújtott brilliáns teljesítményt, sajnos nem sikerült kijuttatnia a Godenzonent a Bajnokok Ligájába, azonban győzelemre vezette az U-21-es holland válogatottat a 2007-es Európa bajnokságon.

Hosszú várakozás és az Arsenal harmatos szezonja után már minden második szavam a Babel volt. Nálunk hiányposzt a balszélső, elkellett volna egy gólvágó technikás támadó. “Babel, Babel!” – harsogtam. Nyilatkozataiban többször kijelentette, hogy óriási dolog lenne az Ágyúsoknál játszani, mert imádja a csapatot és játékuk testhezálló lenne. Mint egy tündérmese, tökéletes lett volna Babel leigazolása. Lelki szemeimmel már láttam, ahogy tartja a 9-es trikót, ahogy pózol Wenger mellett fülig érő szájjal. Ekkor jött Rafa “Sátán” Benítez és az általam rettenetesen utált Liverpool. Igen, belepiszkítottak a mi csodás történetünkbe. Július közepén arról írt a média, hogy a Mersey parti gárda is beszáll a hollandért vívott küzdelembe. Azonnal 13.5 millió fontos ajánlatot tettek és pár nap múlva sajnos meg is született a kontraktus. Végem volt. Nem sokkal volt kisebb pofon, mint Henry későbbi elvesztése. Álmaimban láttam a Henry-Van Persie-Fabregas-Babel kvartettet trófeákat emelni, gólokat ünnepelni. Egy pillanat alatt szertefoszlott minden, mikor megjelentek a képek, ahol Ryan a Pool 19-es trikóját tartja kezében, Benítez és a szintén friss igazolás, Yosef Shai Benayoun társaságában.

Gondoltam, hogy nem lesz azonnal kezdő, de azért már röhejes, hogy egy favágó Peter Crouch, vagy Kuyt előrébb szerepel a támadók listáján, mint Ryan. Természetesen Torres helye megkérdőjelezhetetlen, de az már túlzás, hogy Babel csak 15-20 perceket kap idestova fél éve… Pedig nem a saját hibája, ugyanis amint becserélik, rendre betalál a holland titán. Így történt ez a Besiktas ellen és most a harmatgyenge Marseille ellen.
Tehát Babel Liverpoolba szerződése volt az első pofon. Mi volt a második? Kiderült, hogy az Arsenal még csak meg sem kereste. Itt már betelt a pohár, rettenetesen dühös voltam. Hiába gondoltam át többször is, egyszerűen nem láttam semmi ellenérvet Babel ágyússá válásával szemben… Éppen csak nem üvöltötte el magát, hogy IGAZOLJATOK LE! Miután megnéztem az első sajtótájékoztatót, egyáltalán nem éreztem rajta elégedettséget. Érződött a hangján, hogy ő bizony Londonba vágyott. Mikor az Arsenalról kérdezték, először sóhajtott, majd dicsérni kezdte a klubot, majd gyorsan lezárta panaszát egy szokásos “új igazolás szöveggel”: “de a Liverpool játékosa vagyok.”
Erre mi van? Sokkal jobb, mint Kuyt, sokkal jobb, mint Crouch, sokkal jobb, mint Voronin, de nem, ő csak az 5. számú támadó… Hát Benítez bekaphatja és egy kicsit Wenger is, mert hagyta elúszni az Arsenal történetének egyik legjobb vételét…

JJ

Fura ugye, hogy előhozom a múlt ködéből ezt az ellentmondásos fickót? Igazából a foci-szaki unokatestvérem előtt igyekszem tisztelegni, aki akárhányszor szóbakerül csapatunk (igazából az enyém mert ő Barca-Milan párti), sosem hagyja ki a lehetőséget, hogy rávilágítson az Arsenal, jelenleg szerintem legnagyobb hiányosságára. Még nem lövöm le a poént, tartson csak a felvezetés. Ő (Miki a továbbiakban, mert valószínüleg máskor is írok majd róla) amatőr szinten sokat játszott, gyermekkoromból egy konkrét meccsére emlékszem is (20 év van közöttünk), már ment a mérkőzés javában, ő késett (biztos csajozni volt csak túl kicsi voltam hogy megmondják nekem), mikor megérkezett a falubeliek mind felsóhajtottak, hogy “itt van Miki!” Nem tudtam még miért, aztán gyorsan átöltözött, becserélték és gyakorlatilag egyedül meg is nyerte a meccset. Hogy miért? Egyszerü. Ő tényleg nem ismert elveszett labdát, nem úgy mint ahogy pl. Adebayorra mondják. Ott volt mindenhol, védekezett, vezette a támadást, gólt lőtt ami épp kellett. Persze most profi fociról beszélünk, és ugye amatőr szinten ez messze egyszerübben kivitelezhető. Az öccse megfordult a magyarországi megyei bajnokságokban is, amíg pár éve fel nem vágták és váll-szalagszakadást nem szenvedett.

Wenger kellemetlenül csalódott eredetileg kedvelt játékostípusában: a “power-player”-ekben. Ez tulajdonképpen az utolsó két évnek tudható be, amikor a “spanyol-import” két kiváló képviselője, José Antonio Reyes és Julió Baptista (ugyértem ő is onnan érkezett) csúfosan lejáratta magát a klub és rajongói előtt, gyermeteg hozzáállásukkal. Wenger filozófiát váltott és igyekszik minél inkább a “touch-player”-ekre (a továbbiakban TP) alapozni, ami szerencsére ilyen kiválóságokkal, mint Fabregas jó eredményekkel sikerül. Viszont egy elszabadult meccsen, amikor minden borul, egy kupa finálén mikor a csapat legkonzisztensebb tagja piros lapot kap, mert a sérülésből visszatérő védelem tagjai nem képesek elég jól együttmüködni a többiekkel, hogy a kameroni kis mitugrászt feltartóztassák, akkor egy “csökönyös összvérre” van szükség, vagy akár kettőre. Azt hiszem most már kezditek sejteni miről akarok írni. Wenger tavaly kiseperte a “power-playereket” a csapatból. Meg is lett az eredménye. Igaz hogy csapatot ennyiszer még nem láttam fordítani, mint mi tettük tavaly, de ennél több kell. A “power-playerek” (a továbbiakban PP) néha kiszámíthatatlanok, és szinte mindíg kezelhetetlenek, Wengernek, ahogy öregszik egyre kevésbé van türelme hozzájuk. Viszont pont vérmérsékletük az ami ellenállhatatlanná teszi őket. Nincs kec-mec, egyszerüen mindenen keresztül el akarják érni a céljukat. Nem okos emberek, nehéz velük tárgyalni, pláne meggyőzni valamiről amiben nem hisznek, és épp ilyen nehéz számukra elhinni azt is, hogy “most veszíteni fogunk”. Ilyen nincs. A belüket is kihajtják, de akkor is fordítanak, akkor is törnek-zúznak, lőnek, harapnak, marnak, mindent a “szent-győzelmet jelentő gólért”. Az ő agyuk úgy müködik, ahogy a juve-ultra haverom mondta: “öljetek meg, de én akkor is belövöm!” (mellesleg állandó, hivatalos szerkesztője lett a Juventushungary oldalának, és bobix néven publikál).

A mester jól érezte ezeknek az embereknek a hiányát, különösen az elbukott BL döntő után, ahol az egyetlen ilyen játékos a pályán Ljungberg maradt. Szegény Pirés sértődött arca most is előttem van, ahogy a kispadra ülve kémleli a meccs hátralevő részét, de Wenger jól döntött, hogy őt, és nem a svédet cserélte Almuniara. Tudta mi az amire szüksége lesz 10 emberrel a pályán, és Freddo az utolsó percig fejfájást okozott a katalán együttesnek, hol egyik, hol másik szélen. Ezért kért cserébe egy PP-t a saját PP-ért. Úgy Baptista mint Reyes karrierük legnagyobb hibáját követték el, mikor hátatfordítottak együttesünknek. Ne értsenek félre más csapatok rajongói, nem azért mert rólunk volt szó, hanem egyszerüen azért mert egy élklubhoz kerültek, stabil játéklehetőséggel és kizárólag saját döntésükből nem tudták hasznukra fordítani a helyzetet. Egyikükből sem lesz klasszis, világsztár szintü játékos. Baptista-nak legfeljebb Olaszországban van erre esélye már, Reyes gyermeteg hozzáállása miatt nem fogja tudni kihasználni, hogy még mindíg fiatal, és a lehetőségek telt háza állna előtte.

A foci nem sakk. Be kell “kalkulálni” a kiszámíthatlant. Szerencsére Wenger visszahozott a dologból Flamini stabil kezdő helyével, és Gallas kapitánnyá való kinevezésével. Eleinte ez utóbbit mélységesen elleneztem, de beláttam mennyi előnye származik ebből a csapatnak. Gallas képes 90 percen keresztül üvölteni és a többiek seggét rugni, ha kell, hogy eredményt produkáljunk. Nagyon sikeréhes és önérzetes, a csapat szégyene az ő szégyene, ezért mindíg a maximumot nyújtja és egy szemernyivel sem vár kevesebbet a többiektől. Ez a harciasság kell nekünk. Az egyetlen “kár” hogy nem támadó. Ott mégjobban kijönne a személyisége. Flamini pedig képes végigrobotolni a meccset, 10-11 kilómétereket nyargalva fel alá, ő “a Gall-Gattuso”. Ami hiányzik még az egy irányító kaliberü középpályás ebből a típusból, akit Fabregas helyére lehetne becserélni, ha nem megy a szekér. Mert ez a legnagyobb gondunk, hogy nincs mit kezdjünk, ha nem jönnek be a számításaink. Fabregas nem egy Vieira. Kifinomultabb játékos, ezért van szüksége egy “szántó-vető” Flaminire maga mellett. A gond ezzel az volna, hogy Fabregas alapember és ez így van rendjén, szóval nehéz lenne “kiképezni” valakit, aki a helyén hatékonyan müködhetne. A Villa ellen Flamini beugrott ebbe a szerepkörbe, és egyből eredménye lett. Persze rengeteg helyzetet elszúrt mert nem ez az alapposztja, de amit kellett teljesítette és ő is tudott gólt lőni ebben a pozicióban. Szóval azt a fordítást nem kisakkoztuk. Azt kigyötörtük. “És látá az Úr hogy ez jó”.

Sajna Reyes honvágyával 2006-ban teljesen felszámolódott a bal szélünk, és Rosicky nem tudja, és nem is fogja betölteni ezt az ürt. Igen, őt jobban sajnálom mint a brazilt, mert már beilleszkedett a csapatba és eredményesen tudott játszani. Azon a bizonyos 2005-2006-os téli Arsenal-MU meccsen, ahol elősször néztem a csapatot szurkolóként, két ember volt aki JÁTSZOTT: Rooney és Reyes. A többiek csak túl akartak lenni az egészen. Rooney kicsit sok energiát “fektetett a bíróba”, de a sérülések miatt ő volt a legnagyobb tekintély a csapatában, szóval biztos feladatának érezte, megszokhattuk már tőle, de emellett bőven maradt ereje meccset is vezetni, Reyest pedig darálták mint anyám a diót. Ha valakik gólt lőhettek volna akkor azok ők ketten voltak.

Van ám nekünk egy ígéretes reménységünk, aki fentebb vázolt játékos-típus minden “szimptómáját” mutatni kezdi. Komoly, északi, tehát nem egy mediterrán hangulatember, és még támadó is. Írjam le a nevét vagy már kitaláltátok? A TAG-ek miatt megéri beírnom a dán gólvágónk, Nicklas Bendtner nevét. Tehetséges, gólérzékeny, kitartó, strapabíró és türelmetlen. Tökéletes. Egyelőre azt kell mondanom, hogy megfelelően használja a mester, mert ezek a játékosok akkor játszanak legjobban mikor egyértelmü kihívás előtt állnak, magyarán: a csapat vesztésre áll és fordítaniuk kell. Ekkor adják ki magukból a maximumot. Amúgy is több energiájuk van, és ha a meccs második felében szabadítja őt egy már valamennyire azért csak lefáradt ellenfélre a következmények könnyen előreláthatóak. Szóval nem Eduardo-val kell próbálni fordítani, hanem a tettre kész dánnal. Ő kell az első csere legyen rossz helyzetben, és kis szerencsével utána már nem kényszerül a többire a mester, vagyis kedve szerint használhatja a kispad “érintetlen részét”. Megfelelő “man-managementtel” Bendtner lehet az Arsenal Solskjaer-ja.

Apropo MU. Sir Alex Wengertől tanulta mai igazolási politikáját. Évről évre több PP-t hoz a csapatba, és mára a támadás szinte csak belőlük áll. Valaki mindíg ott van, hogy átnyomja a győzelmet az ellenfelen. Az Arsenal látványos sikerei mindíg a PP-khez kötődtek, Overmars, Vieira, Ljungberg, Cole, Lauren… Kéne meg egy ilyen inyjekció. Az egyéni teljesítmény és bravúr mindörökre a foci szerves része marad, bármennyire is akarják kiiktatni a “modern” edzők. Erre mindíg építhetünk.

Lonkosz

Nos túl vagyok életem talán legpocsékabb 4-5 napján amit a mai abszolút megkoronázott. Évek óta nem volt ennyire szar napom, de nem untatlak benneteket a részletekkel a lényeg hogy sikerült 5 perc alatt tetemesen megkárosítanom magamat és munkadóimat anyagilag. Amiért nem jelentkeztem ezidáig az egy egy napos terepmunkának (igazából csak szemrevételezés) és az azt követő két napos lábadozásomnak volt köszönhető. Otthon ugyanis nincs netem, ezért csak munkaidőm szabotálásából tudom vezetni a blogot, de ezen a héten szándékszom változtatni. Szerencsére Elindir testvér épp akkor érkezett megmentésünkre mikor én távoztam, szóval ahogy már mondtam: azért jó hárman vezetni a blogot mert valaki mindíg elkapja a labdát.

Péntek éjjel azt álmodtam, hogy sikerült rávegyem apámat: öljük meg a panziónkban megszálló Arséne Wengert. Jó mi? Persze a “merénylet” nem sikerült, de azért a vasárnapi fiaskót mindenképp kiérezhettem a dologból. Nem láttam a meccset, nem is nagyon vlot időm utána dokumentálódni, még a cikkeket se nagyon olvastam, de legalább árnyalatlan véleményt mondhatok. Kétségkívül mélyrepülésben volt a csapat a Sevilla-vereség után, és a birminghami győzelem elsősorban O’Neill ortodox játékának köszönhető, engem egyáltalán nem győztek meg arról hogy jó csapat lennének, és persze azért a mi lelki fölényünk is közrejátszott. A Szarkákra kifulladtunk, most meg lerobbantunk. Viszont továbbra is optimista vagyok. Idén nyerünk valamit! Valami komolyat. Egy vereség nem a világ ráadásúl szarok voltunk, az ellenfél meg jó, szóval nem lehet egyértelmüen Webb ganéságára kenni a dolgot. Steaua ellen pihenünk egy jót, aztán jöhet a főétel: CSKA London. Már a forumon is írtam: Grant egy senki, szerintem zsarolja a játékosait a jó teljesítményért, Drogba kidőlt, Seva ugye fordított utat akar bejárni (vénségére igazol a világ legerősebb bajnokságába), a veszélyt “csak” a középpálya jelenti majd.
Már tavaly is gond volt hogy nem tudunk felpörögni a gyenge csapatok ellen, most még fáradtak is voltunk. Egy nyavajás ponttal még mindíg vezetjük a tabellát, ez lesz a legjobb cimboránk a következő hetekben. Becsüljük meg hát az egyetlen hüséges pontot.

A forumon már többször előjött az “Adebayor-fikázás” nevü jelenség, aminek legtöbbször csendes szemlélője vagyok. Na most elmondom miért: mert leírtok mindent amit én is mondanék! Hideget is meleget is. Az ANR egyelőre nem bocsátkozott véleménymondásba a togoiról, legalábbis nem nyílt pozitív vagy negatív formában mint tette azt mondjuk a kapusok esetében. Ez abba a privilegizált helyzetbe tesz, hogy valószínüleg előzmények nélkül írhatom le saját véleményem.
Kezdjük a pozitívakkal:

1) Adebayor magas… és készen is vagyunk.

Na most hogy ezt befejeztük jöhet a feketeleves. Adebayor egy motiválatlan, technikátlan, béna-egér, aki csak azért kap helyet a csapatban mert Aliadiére-t eladtuk, és kell egy ügyeletes szerencsétlen, akit mindíg elrettentő példaként lehet a többiek elé tenni. Jaj igen, tudom: “hát fiatal a lelkem, még sokat fejlődhet”. Az egyszer biztos. De az ő kvalitásai jobb ha nem fejlődnek. Nőni már ugysem fog, szóval nem sokat nyernék a “fejlődésével”. Adebayor olyan a csapatnak, mint a les a futbal számára: ő a sport kerékkötője. Amikor “jól” játszik az azért van mert a többiek játszanak jól körülötte, és olyan passzokkal és főleg annyi passzal látják el, hogy a nagy számok törvénye alapján már csak össze kell hoznia valamit. Így van. Adebayort a többiek teszik jóvá! És még van pofája reklamálni és veszekedni velük. Képtelen magabiztosan lekezelni egy labdát, a meccsenként rajta elúszott helyzetek száma 5 és 10 között mozog. Nem hisztek nekem? Kezdjetek el számolni ezentúl.
Ami talán a legrosszabb az egész fazonban az a hozzáállása. Ugye besikerül neki egy két jó meccs az ilyen Derby-k ellen, na meg a mélypont taknyában fulladozó Spurs ellen, és ettől azt hiszi minden ok. Nem is érezni benne az ambiciót, hogy javítson saját teljesítményén, hogy igyekezzen felszámolni a hiányosságait. A szezon elejéhez képest csak azért lő több gólt, mert belelendült a csapat körülötte, nem pedig ő kapta el a ritmust. Szóval nyugi srácok, ha ezt én is látom akkor Wenger mester egész biztosan nem tud aludni sem tőle. Úgyhogy Ade pályafutása rövid lesz észak-Londonban, köszönhetően majd elsősorban Bendtnernek, aki 19 évesen, gyakorlatilag komoly élvonalbeli tapasztalat nélkül már kompaktabb játékos és a hozzáállása, sokkal motiváltabb. Európai, nincs mese. Ráadásúl északi, szóval elvileg komoly. Csak legyen türelme kivárni a sorát, mert nem fogja megbánni. Szóval Ade-t majd elviszi valami fantáziátlan “Catzo”-edző az Ibériai-félszigetre, vagy Taljánföldre, mert az csak a gólokat látja benne. Akkor majd róla is kiderül ami annyi más futbalozónkról: a csapat többi tagja nélkül csak árnyéka önmagának.

Sajna van Persie-ról is mondhatok valami elszomorítót. Ő nem Bergkamp. Gólérzékeny, eszeveszett technikás és tehetséges, össze sem hasonlítható az antilopvadászunkkal. Viszont nincs “football-brain”-je. Szóval ő egy ösztönös játékos, de félreértés ne essék, ez remek dolog, hisz legalább neki az ösztönei jók. Amit mondani akarok, az hogy nem viszonyúl tudatosan sem a meccsekhez, sem saját fejlődéséhez, de ezt bőven kompenzálja, hogy remek érzékei vannak. Ennek ellenére, ő nem fog 36 éves koráig aktívan részt venni a meccsekben, legalábbis nálunk biztos nem. A “football-brain” az, ami a klasszisokat egy életre az őt értékelő klubokhoz köti: Scholes a legfényesebb példája a ma is aktív játékosok között.

Apropó, Scholes és MU. Egyre nagyob sajnálattal kell tudomásúl vennem, hogy más klubok szurkolói továbbra is úgy definiálják magukat, hogy: “utálunk minden más klubot! Grrrrr!”. Egyszerüen nem tudom megérteni miért kell ilyen vaskalaposnak lenni, hogy egyből ugranak az alkalomra, ha valamit a másik orra alá lehet dörgölni. JJ alighanem a legkeményebbfejü gúnár akit ismerek, mégis “jó vesztes”. Ami a klubbal kapcsolatos az csak tökéletes lehet számára, de elsőként megy más csapatok topicjába gratulálni, ha húznak rajtunk egyet. Ugyanígy a tavasszal Elindir “elftársammal” elsőként mentünk a MU topicba gratulálni a bajnoksági győzelmükhöz. Nem akarom a mellünket verni de ehhez még csak hasonló gesztusokban sem volt részünk más klubok rajongóitól. Amikor jól ment a csapatnak ők csak azt tudták fújni hogy “langsam spazieren”, ne ragadtassuk el magunkat, majd meglátjuk szóval a szokásos savanyú szőlő dumákat vágták hozzánk. Nincs ez másképp a Middlesbrough dologgal sem. Arra rájöttem, hogy egyik fél sem fogja megtürni, hogy egyszerre szeressem az Arsenal-t és a MU-t, ezért és főleg a “Bálintok” miatt egyre távolabb kerültem a manchesteri gárdától, de mivel egyiket sem a rajongótáboráért kedveltem meg, nem is emiatt fogom megutálni őket. Egyszerüen csak kivonultam a dologból, nem látogatom már sem a topicot sem az oldalukat, és meccset sem nézek. Ha valamiért arra tévedek az azért van mert érdekel valami, és nem hogy károgjak egy botlásukon, más csapatokhoz meg be sem nézek (a Juve persze kivétel). Nincs semmi közöm hozzájuk, mi a fitty-fenét írhatnék? Törődjön mindenki a maga dolgával. Fikázni pláne nem járok át, ennyire azért nem unatkozom.

Henry:
Tudom hogy fekete-bárány lett a fickó június óta, de ezt mindenképp meg kell említenem. Nos úgy tünik Wenger mester rendesen átverte a katalánokat Henry átigazolásával. Mindennyian csodálkoztunk az aránylag alacsony összegen amiért gazdát cserélt a francia klasszis (jómagam pár nappal ezelőtt itt a blogon is). Nos, kiderült, hogy Henry egy kiújuló hátsérüléstől szenved, ami kora előrehaladtával csak rosszabb és rosszabb lesz. Már az is kétséges, hogy egyáltalán képes-e konzisztensen megfelelni a bajnokság fizikai igénybevételének. Amit sikerült kihámoznom az angol nyelvü diagnózisból, az hogy valami csípő- és gerincizületi dehidratáltság lépett fel nála, ami állandó lumbágós és más izületi fájdalmakkal jár. Hát szép egy kupec a mesterünk, ugyanis a diagnózis világosan kimondja: a sérülés már több éves! Valaki még a forumon mondta, tavasszal a PSV vereség után: “ennyi volt a nagy Henry”. Sajnos mindenki figyelmen kívül hagyta a kommentet, de az én fülemben (szememben) megmaradt. Kérem az illetőt aki a gazdája hogy jelentkezzen mert erre már nem emlékszem, de Arsenal drukker volt ebben biztos vagyok. Talán Peca vagy otamas, nem akarok idegen tollakkal ékeskedni. Nos a lényeg: igazad volt.

Sosem voltam Henry fan. Sőt. Első pillanattól antipatikus volt a srác, főleg mert tudatában volt saját értékének, ezért hamar kivettem a gőgöt belőle. A tehetségét egy percig sem vitattam ahogy az érdemeit sem, és mivel (tudatosan) ebbe a szurkolótáborba léptem ezért nagyrészt hallgattam is magánvéleményemről, de rejtett vágyam mindíg megvolt, hogy láthassam az Henry-nélküli-Arsenalt. Nem sérülés miatt, permanens alapon. Szóval nézzétek el nekem ezt a felségárulást, nem kárörvendésből írom, csak úgy éreztem ide tartozik.

Lonkosz