Gooners’ Blog

Ma délután fogadtuk a Tottenham csapatát az Emirates-ben. Annyira nem aggódtam, a következő két meccsünktől sokkal jobban félek. Az öreg már a meccs előtt meglepetést okozott azzal, hogy se van Persie-t, se Diabyt nem nevezte a keretbe. Remélem egyikőjük sem sérült le. A szokásos 4-5-1-ben álltunk fel, a kapuban Manu, a védelemben Clichy, Sagna, Gallas és Touré, középütt Rosicky, Eboué, Fabregas, Flamini és Hleb, elől pedig a togói Adebayor.
Juande Ramos együttese a Robinson, Lee, Chimbonda, Kaboul, Tainio, Malbranque, Lennon, Boateng, O’Hara, Berbatov, Keane csapattal állt ki.
Az első félidő véleményem szerint rendkívül passzív volt, nekünk 3-4 helyzetünk volt, a Tottenhamnek 2-3. A Spurs nem igazán akart támadni, lassú, ötlettelen játékkal rukkoltak elő, Robinson több labdához jutott, mint Keane. Berbatov nagy nulla volt, akkor szereltük, amikor akartuk, különösebb veszélyt nem jelentett. Lennon és Clichy párharcát egyértelműen a francia balbekk nyerte, az angol szélsőnek momentumai sem voltak mellette. A legveszélyesebb lehetőség Touré előtt adódott egy szöglet után, de Robinson hárította az erős fejest.
A második félidő Arsenal támadások sorozatával kezdődött,a 48. percben pedig megszületett a gól egy káprázatos akció végeredményeként. A szokásos Arsenal-os egyérintős játék, Fabregas fantasztikus sarkazásos gólpassza és Adebayor pontos befejezése, ennyi kellett a gólhoz. A 65. percig uraltuk a játékot, azután Lennon felbátorodott, Keane-hez juttatta a labdát, aki túl nagy gólt akart lőni és a keresztlécet találta el. Egy perccel később újra támadt a Tottenham, azonban most sikerült gólra váltaniuk a helyzetüket, az addig (véleményem szerint) gyengécske Berbatov éles szögből varrta a léc alá a játékszert, Almunia lehet foghatta volna, de nem hibáztatom, meglehetősen erős löket volt. Az egyenlítés után a Tottenham vette át az irányítást, Berbatov is feljavult, szép akciókat dolgoztak ki, de nem tudták gólra váltani őket, mivel hátsó alakzatunk a helyén volt. A 71. percben a bulgár csatár betört 3 védő gyűrűjében, de Touré rosszul szerelte, így a játékvezető büntetőt ítélt. Természetesen Robbie Keane állt a labdához, aki híres magabiztos büntetőiről, de most hibázott, rosszul rúgta a büntetőt, amit Almunia sikeresen hárított. Touré megköszönheti neki…
Ez a büntető volt a fordulópont a mérkőzésen, Wenger Eboué helyére Bendtnert küldte be, aki Fabregas szögletéből első labdaérintésre gólt fejelt! Nem is akármilyet! Sokkal gyorsabb volt védőjénél, aki csak megkésve loholt a dán után, de ahhelyett, hogy tovább üldözte volna, inkább fellökte Adebayort, így Nick zavartalanult fejelhetett a hosszúba. Védhetetlen fejes, le a kalappal!
Juande Ramos ekkor beküldte az ifjú Taarabt-ot, aki keverte a szart rendesen. A 80. percben a második félidőben harmatos Hleb helyére Gilberto Silva érkezett. Ezután nagyobb lehetőség nem volt a csapatok előtt, felváltva támadtak. Rosicky és Bendter ügyes játéka után Adebayorhoz került a labda, aki elkapkodta a lehetőségét, azonnal tüzelt, ahhelyett, hogy kényelmesen átvette volna a labdát és úgy lő. Pár perc múlva Styles le is fújta a meccset, véleményem szerint egy unalmas első félidő után egy káprázatos második játékrészben megérdemelten szereztük meg a 3 pontot.
Almuniat újra csak dicsérni tudom. Nagyon veszélyes helyzetei nem voltak a Tottenhamnek, de amit védeni lehetett, azt védte. Clichy és Sagna előtt is le a kalappal, mind védekezésben, mind támadásban nagyot nyújtottak. Gallas is megoldott mindent, Tourének pedig egy hibája volt csak, de az elég nagy volt ahhoz, hogy megüssük a bokánkat…
Flamini hozta a szokásost, igazi vastüdejű zongoracipelőként küzdött végig, fáradhatatlanul. Fabregas az első félidőben kissé pontatlan volt, de a második félidőben már remekül játszott, főleg a gólnál, hisz csodálatosan tálalt Adebayornak. Hleb az első félidőben nagyon élt, rengetegszer cselezett sikeresen, passzai, kiugratásai jók voltak, azonban a második félidőben nagyon eltűnt, a 80. percben Gilberto jött fel a helyére, de sokat nem tett hozzá a játékhoz. Eboué most jó volt, szokásos cselei után könnyedén lerázta védőit, voltak veszélyes próbálkozásai is, de azt hiszem nem bánjuk, hogy lecserélte az öreg.
Az Arsenal Rosicky nélkül olyan, mint egy James Bond film Aston Martin nélkül. Képviseli a gyorsaságot, a technikát, az eleganciát, végig küzd. Rendkívül látványos megoldásai voltak, igaz gólt nem lőtt, de le a kalappal előtte, nagyon szépen mozgatta a csapatot. Már csak a gólok hiányoznak, Tomáš
Adebayor. EZT VÁROM! EZT VÁRTAM TŐLE EGÉSZ EDDIG! Így van, ez kell és most a gól is összejött. Sokat dolgozott, jól cselezett, JÓL VETTE LE/ÁT A LABDÁKAT ÉS JÓL PASSZOLT. Néha kicsit kapkod, de nagy grat neki. Bendtner Ebouét váltotta, gólt fejelt, utána hozta azt, amit eddig. Látványos játék, remek passzok, mindig fellendíti a játékunkat.
A Tottenhamből Jamie O’Harat emelném ki. A 21 éves középpályás most játszott először kezdőként, véleményem szerint a Spurs legjobbja volt, precíz passzai és gyönyörű szerelései voltak. Eddig nem sokat játszott, de szerintem ezen a meccsen bizonyított, ezek után biztosan többet fog szerepelni Ramos együttesében.
Robinson kapott hideget-meleget az utóbbi években, de mostanság csak dicsérni lehet, ugyanis nem kap potyagólokat, hanem egyre magabiztosabb és bravúrokat is láthatunk tőle, ma is jól védett, a gólokról nem tehetett.

Összességében szerintem nem volt egy rossz meccs, a második játékrész kifejezetten jó volt. Következő ellenfelünk a Pompey lesz a Fratton Parkban, majd az Everton, a Goodison Park-ban. Az Evertontól tartok, jobban mint a Spurstől, eddig a Pompey-tól is féltem, de amit most művelnek a gyenge Pool ellen, az több, mint nevetséges…

GO GUNNERS!
JJ

         

Ahogy a címből sejthetitek ez egy újabb vegyes írás lesz. Megmondom előre, hog kevés dologban fogom érinteni a klubot, szeretnék valami “OFF”-ról írni, szóval aki gondolja, hogy nem érdekli annak már az elején tudtára adom a helyzetet, de az is lehet, hogy érdekeset találtok benne.

Rühellem az ünnepeket. Mindegy miről legyen szó, utálom, hogy egy évszázadok óta bejáratott szokásnak kell tisztelegni. Ok, hazudtam, nem minden ünnepet rühellek, de a Karácsonyt kifejezetten. Egy olyan vidéken lakom, ahol az emberek minden alkalmat megragadnak arra hogy ne dolgozzanak. Ezzé van hát silányítva a keresztyénség legnagyobb ünnepe is. Vallásos embernek tartom magam, ezt előrebocsátom, és ugye a kötelező templombamenés megvan ilyenkor. Tudom, hogy az ilyesmi már nem divat manapság de a divat mindíg is hidegen hagyott. Amiért mégis utálom az ünnepnapokat a már említett lustaság mellett, az az hogy nem tehetsz azt amit akarsz. Minden zárva, anyád elvárja hogy karácsonyi zenét hallgass, meglátogatod az év többi részében elfelejtett “rokonokat”, de a rosszabb az, hogy ők is ugyanezt teszik. Egy napig mindenki felveszi a mosolymaszkot, és “puszi-puszi, szerusz, hogy vagy?” de már a választ meg sem várják, mert nem is érdekli őket igazán. Szóval ez a karácsonyi udvarlás az év legnagyobb képmutatása, pláne, hogy anyám pl. a belét kihajtja a tágabb családért és mégis ő az első akit hátba szoktak szúrni… mindegy, most egy másik poén.

Elmegyek én templomba, szivesen, mert sok ismerőssel találkozom, szükségem van arra az üzentre, mindenkivel jóban vagyok, de ad. 1: minek kell én álljak, azok miatt, akik az évnek csak ezen egy napján jönnek oda, akkor is azért mert remélik, hogy kint van a TV, vagy csak vettek egy új bundát és meg kell mutasság a nagy népnek? Ad. 2: mi a bombának hallgattatja velem végig anyám már X éve ugyanazt a nyüves gyerekszerepet, amit minden átkozott évben hallunk, nem hogy a versek és énekek nem változnak, de még a nyüves sorrendjük is ugyanaz marad, és én már rég az összeset fújom kívülről, de az a büdös kölök még mindíg belesül, pedig hetekig ezt gyakorolják, és idegesen néz a tanítónénire, hogy súgjon már. Ok, én is voltam az a “büdös kölök”, de életemben nem sültem bele versbe! Valahogy engem arra neveltek, hogy ha feladatom van az végezzem el tisztességgel, lelkiismerettel. Mi a fene van a mai gyerekekkel? Hmm… na most aztán nagy reklámot csináltam a keresztyénségnek, pláne a sajátomat festettem le virágzóan De keresztyénség ide vagy oda, szüleim a vallásuk mellett is tudnak pragmatikus és gyakorlatias emberek lenni anélkül hogy semmitmondó és semmit sem jelentő gesztusoknak, elveknek adóznának, miért pont ezt nem tudják levetkőzni?

Akkor hogy fociról is legyen szó…

Ezért fasza dolog az angol bajnokság. Itt ilyenkor sincs szünet. Tessék dolgozni!

Capello…

Eh… most őszintén: kellet ez? Capello a lehető legrosszabb választás volt a nagy profilú edzők közül. Igen megnyerte a bajnokságot minden csapatával, ahányszor csak felkérték annak irányítására (a Realnál ugye kétszer volt). Viszont a kupákban mindíg csúfosan szerepelt, és a Milannal nyert BL-t az elődjétől örökölt kerettel és tulajdonképpen játékkal hozta össze. Itt két név megemlítése szükséges: Arrigo Sacchi és talán mégfontosabban Nils Liedholm, akitől ma is úgy tartják, hogy Capello tulajdonképp tanult. Bár a svéd szakember tulajdonképp régebben vezette a klubot, hatását máig elismerik. Egyébként alig több mint egy hónapja, november 5-én hunyt el. Béke poraira.

Szóval Capello megnyerte a bajnokságokat. És akkor mi van? Megmondom miért tartom “ifi-focirajongó” korom óta többre a Bajnokok Ligáját, mint BÁRMELYIK bajnokságot. Mert a kupákban MINDÍG jól kell játsz! Ha nem vagy kimagasló meccsről-meccsre akkor egyszerüen kiesel és kész. Ugyanakkor a bajnokságban, megengedhetsz magadnak egy kis lazítást. Nem kell csúcsrajárasd magad minden alkalommal, kiadod a minimumot, a lényeg, hogy tartsd a szintet. Tudom, hogy merész kiejelentésnek találjátok, de Capello egy dolognak mestere: a középszerüségnek. Középszerü játékkal is lehet bajnokságot nyerni. Láthattuk a Mourinho-féle Chelsea esetében, akik egy “nagy” meccs nélkül is képesek voltak bajnokságot nyerni. A tudat, hogy később még kijavíthatod a statisztikán esett csorbát, nem ösztönöz arra, hogy mindíg a maximumot add. Ezért fontos a BL. “És mi van a sok 1-0-ás győzelemmel a BL-ben?” kérdezhetitek. Az mi? Ebben az esetben védekezés szempontjából adja ki a maximumot a csapat. Nem igazán vádaskodhatunk, a (pont Capellino által vezetett) Juve meccs kivételével összesített 1-0-ákkal jutottunk a döntőbe két éve. Ezért másak a csoportmérkőzések, láthatóan lazábban és felszabadultabban nyomják a csapatok, de az egyenes kiesésekben már a végletekig precíznek és kimértnek kell lenniük. Nem szép legtöbbször, tudom. De akkor is rengeteg munka áll mögötte, ha ráülős taktikát játszanak. A munka pedig MINDÍG legyőzi a tehetséget. Szar ügy, tudom, nekem sem tetszik, de ahogy megboldogult nagyapám mondta: “kell tudni alkalmazkodni”. Szóval akkor CV ide vagy oda (ezzel a baromsággal dobálózik mindenki aki védeni akarja Fabio-t), azt kellett volna nézni mennyi tornát nyert. Mit játszik a válogatott? Bajnokságot vagy kupákat?

Elárulom egy sötét titkomat. Azt már mondtam, hogy MU-sként kezdtem, de köztük és az Arsenal között volt mégegy állomásom: Juventus, Torinó. 18 éves koromban élénkült meg egy régi barátságom egy Juve-ultra haverommal és ő hívta fel a figyelmemet rájuk, persze ezelőtt is volt “kapcsolatom” velük, mert ’96 vagy ’97-ben az első focimezem egy Sony-s, Juvé-s, Del Piero-s volt. Baromi meleg volt benne, de még gimiben is hordtam. Szóval abban az szezonban meneteltek a BL-döntőig és Lippi töketlenségének hála elbukták azt. Néztem a MU-Real oda-visszavágóját és ekkor utáltam meg a Realt. Aztán néztem hogyan mossák le őket a torinóiak, és akkor váltak végérvényesen kedvencemmé. Ezt egy harmatgyenge szezon követte, de kitartottam, pedig (vagy pont ezért) egy Milan-ultrával laktam egy lakásban első éves egyetemistaként. Ezt meg egy katasztrófa követte, amit stílusosan ha már az amerikai hurrikánoknak nevet adnak adjunk ennek is: Fabio Capello. Még mindíg kitartottam, megnyerték a Seria A-t, de annyira undorító játékkal, hogy fizikailag fájt meccset nézni. Nyáron kezdtem szétnézni a “piacon” mert ezt nem lehetett bírni, azon kaptam magam, hogy szivesebben néztem kisebb profilú csapatok meccseit mint a Zebrákat. Furcsa, hogy pont egy MU-ssal tárgyaltam meg szezon elején, hogy az én izlésemnek bizony az Arsenal fekszik a legjobban. Igen, lehet követ dobálni, én bizony száraz, és pragmatikus mérlegelés alapján döntöttem, hogy ágyús leszek. Egyszerüen megnéztem melyik csapatban találom meg a legtöbbet abból amit a fociban szeretek és az észak-londoniak végeztek az első helyen. Az ő játékukkal, játékos-politikájukkal és egyáltalában stílsukkal tudok a leginkább egyetérteni. Érdekes volt látni, hogy szintén az “első évemben a csapatnál” a klub történetében ezuttal elősször eljutottak a BL-döntőig. Kétlem, hogy ettől kevésbé lennék szenvedélyes elkötelezettje a klubnak, annyi a különbség, hogy még mindíg szimpatizálok a régi kedvenceimmel (Ranieri játéka nagyon tetszik), és nem rühhellek zsigerből minden riválist. A nagy beszédnek a lényege: én Capello miatt undorodtam meg a Juvé-től és általában az olasz focitól.

Fabio egy takony ember. Jóska legalább stílusosan volt az, de Capello egyszerüen csak egy szemét. Tachinardi, a valamikori Juve “romboló”, véleménye számomra a legkifejezőbb. Egy alkalommal azon kárörvendett, hogy milyen rosszúl bánnak Capelloval a Real-nál és persze akor is mikor menesztették. Azért utálta ahogy az emberekkel bánt, és átnézett rajtuk, puszta ezközökként tekintve rájuk célja elérésében. Na most Tachinardi egy csupaszív, szenvedélyes focista, lehet, hogy túlzott, vagy túlérzékeny, de legalább őszinte. Capello kicsontozta a Juvét, minden színt kivéve a játékukból, és ilyen futball-ribancokat hozva a klubhoz mint Ibrahimovic, Émerson, Cannavaro… Akik vele jöttek javarészt mentek is a bundabotrány után. Zébina maradt, mert ő túl szar játékos, hogy kelljen bárkinek is. Végül ugyanazok tornázták vissza a csapatot akiket még Lippi forrasztott egybe a klub nevével. Nem tudom mennyire cseszte szét a többi klubját, de a torinói müködéséről tudok csak első kézből beszélni.

Apropó az emberekkel bánni: a Roma fenegyereke, akit rajta kívül senki sem tudott kontrollálni, Cassano, a napokban fakadt ki Capellora, amiért úgy bánt vele ahogy, a Madridnál “azok után amit tettem érted?!” voltak a pontos szavai, de, hogy egy játékos mit tehet egy edzőért eléggé szükös. Na most róla azt kell még tudni, hogy mikor a Roma eladta, egyetlen feltételt kért: engedjék ahhoz a klubhoz ahol Capello dolgozik. Ekkoriban még asszem a Juve volt az. Szóval Capello így bánik az emberei ragaszkodásával. Jó referencia. Gratulálok Barwick, te kopasz, angol, hatalommániás seggfej.

Az olaszok (többsége, tisztelet a kevés de markáns kivételnek) erkölcstelenek és semmilyen elkötelezettséget sem éreznek. Márpedig Capello teljes mértékben ezt a sztereotípiát testesíti meg. Tényleg szükség van egy ilyen mély importra a focit a legkonzervatívabb módon őrző Angliába? Nem hiába utálják az angolok az olaszokat. Ők testesítik meg mindannak az ellenkezőjét amiről az ő focijuk szól. Amikor Lippi neve merült fel (ő sokkal jobb lett volna), akkor pont az ellenségeskedés miatt kételkedtem, erre meg odaviszik a legnagyobb szemétládát aki az olasz élfociban góréskodott? Eh. Ma már tényleg minden relatív.

Még egy másik OFF témáról akartam beszélni de egy szuszra ennyi elég lesz. Majd legközelebb, az különben is sokkal helyi jellegübb.

Már Flamini is vérszemet kapott. Meg mertem volna esküdni, hogy 1 hete azt olvastam, hogy már aláírta a szerződést, erre tessék… Persze a Juve egyből bejelentkezett érte. Remélem több esze lesz mint elődjeinek és nem akkor hagyja el majd a klubot mikor pont értékessé vált ott (Anelka). Most elnézést a “pofátlanságomért”, de hogy a rossebbe nem elég egy 23 évesnek 40,000 font heti (!) fizetés? Ez az első igazán jó éve, még bármi közbejöhet, ne legyen már értetlen. Nem képzeli már, hogy egyből megkapja Fabregas vagy Henry volt fizuját. Aki a pénz miatt hagyott itt minket (de úgy általában mindenki aki itthagyott) nem örvend túl nagy megbecsülésnek. Cole is előbb-utóbb össze fog majd balhézni kékekkel is. Ez egy belső tulajdonság, nem egy egyszeri reakció. Az öregek mesélik a háborúról, hogy az árulókat lelőtték. Igazuk volt. Aki a sajátját elárulja egy pénzért az az idegent félpénzért fogja. Cole-nak még annyi lojalitása sem lesz a Chelsea-hez mint hozzánk volt.

Lonkosz

Megmondtam, hogy nem lesz könnyű. Nem is volt az! Megmondtam, hogy Roque Santa Cruzra figyelni kell, ez nem történt meg, rúgott is 2 gólt…
Fabianski-Hoyte, Traoré, Song, Senderos – Randall, Diaby, Denílson, Diarra – Bendtner, Eduardo

Walcott még mindig nem épült fel, pedig jól jött volna. Hoyte és Traoré jó volt, remekül védekeztek, felfutásaik is jók voltak, velük meg voltam elégedve. Senderos viselte a kapitányi karszalagot, gondolom azért, mert nem volt más, pedig Philippe nagyon nem érdmelte ki a megtiszteltetést. Sokat hibázott, bizonytalankodott, a Rovers támadásainál beragadt, így nem volt les, ezzel a támadók szabadon mehettek Fabianski kapuja felé, aki mellesleg remek meccset tudhat a háta mögött. A gólokról nem tehetett, voltak pompás bravúrjai.Randall volt a jobbszélső, igazából sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz, de az első gólból alaposan kivette a részét. A 80. percben jött be a helyére Nacer Barazite, aki megpörgette a játékot, de kevés volt az idő, hogy igazán nagyot lökjön a csapat támadásain. A hosszabbítás első részében csúnyán ráesett a vállára, így le kellett cserélni a cserét. A fiatal holland tehetséget, Fran Merida váltotta. Denílson valahogy nem találta a hangját, nagyon nem az ő meccse volt ez, ráadásul a hosszabbítás előtt, a 93. percben durva belépőért kiállították, ezzel nehéz helyzetbe hozta az Ágyúsokat. Diarra az első félidőben zseniális volt. Öröm volt nézni, ahogy hajt, nem ismert elveszett labdát, remek labdaszerzései és passzai voltak. A második félidőben eléggé eltűnt, de a Blackburn nyomása a 90 perc vége felé felélénkítette, így a francia mindenes újra előlépett. Diaby már más kérdés. Akkora labdái voltak, hogy tátott szájjal bámultam, káprázatos cselekkel indult meg, szinte ragadt hozzá a labda. Nehezen állították meg köszönhetően fizikai erejének. A 6. percben gólt is szerzett, nem is akármilyet! A jobb oldalon ügyes kényszerítő után érkezett a beadás, a labdát Abou válta a 16-os bal oldalán. Tökéletesen találta el a labdát, csodálatos ívben szállt el Friedel kezei fölött, egyenesen a hálóba. Folyamatos veszélyt jelentett, szerintem többet is vállalhatott volna. Eduardo lőtte a második gólunkat, a 29. percben, egy csodálatos Diaby kiugratás után, egy rendkívül szép befejezéssel. Mintha két Eduardo lenne: az egyik a kupákban bizonyít, remekül játszik, gólokat lő, a másik pedig a PL-ben szenvedő, gyenge horvát támadó. Az első játékrészben nagyon élénk volt, szép cselei voltak és jó labdákat adott. A második félidőben beszürkült, ez többnyire a Blackburn nyomásának köszönhető, hisz’ támadóink nem jutottak labdához. Mikor eljutott hozzá a játékszer, akkor jól indult meg és jó labdákkal látta el társait, sajnos nem sikerült gólra váltani a helyzeteket. Nicklas Bendtner sajnos csak egy kapufáig és pár lövésig jutott, nem az ő meccse volt sajnos. Voltak ügyes labdaszerzései, de semmi több, a második félidőben pedig teljesen eltűnt.
Kihagytam Alexandre Songot… Botrány. Össze-vissza futkosott a pályán, sok támadás rajta ment el, Santa Cruz második góljánál csúnyán lemaradt a paraguayi támadóról, sokszor nehéz helyzetbe hozta társait és rendkívül ostobán játszott, egyszerűen rossz volt nézni. Már korábban is mondtam, de ez a fickó nagyon nem Arsenal-szint.

A Rovers az első félidőben gyakorlatilag 2 helyzettel állt elő, egy veszélyes Bentley lövéssel és persze Santa Cruz góljával. A második játékrészre óriási elánnal jöttek ki, végig ők uralták a játékot, játékosaink tanácstalannak tűntek és sokszor azt éreztem, hogy a Rovers játékosai többen vannak (a hosszabbításra sajnos valóban többen lettek). Bentley volt a kulcs, veszélyes szabadrúgásai, elfutásai és passzai voltak. Pedersen véleményem szerint elég szürke volt, féltem tőle, de Hoyte gyakorlatilag levette a pályáról. Akitől nagyon tartottam, az Santa Cruz volt. Song és Senderos egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele, annyira bután játszott a két középhátvéd, hogy rossz volt nézni. Santa Cruz klasszis csatár, ezt ma bebizonyította. Mindig ott van, ahol lennie kell, csak Fabianski védései mentettek meg minket. A Rovers legtöbbször erőfocijával fogott meg minket. Játékosaik sokkal erősebbek fizikálisan, szerencsére nem durvultak egész végig, mint múltkor, de azért be-becsúszott egy-két durva szabálytalanság.

A hosszabbítást jól kezdte a Bburn, volt 2 óriási lehetőségük, de Fabianski a helyén volt, büszke vagyok a lengyel hálóőrre. Az extra játékrész 14. percében újabb remek kiugratást kapott Eduardo, amit klasszis révén értékesített is. Hiába játszottunk kevesebben, a Rovers nem használta ki az előnyét, a hosszabbítás kiegyenlített volt. A második félidőt egy kiugratás indította el, amit Bendtner sajnos nem tudott értékesíteni. Ezt egy veszélyes Pedersen szabadrúgás követte, pár centivel kerülte el a kaput a csavart lövés, de hozzá kell tennem: Fabianski ismét résen volt. A 23. percben Song hibázott és McCarthy előtt adódott óriási lehetőség, de a dél-afrikai inkább egy biztonsági embert rúgott agyon a ficak helyett. A 28. percben Pedersen előtt nyílt alkalom az egyenlítésre, majd Samba is fejelt egy kapufát. Az utolsó percek tehát elég rázósra sikeredtek, de végül szerintem megérdemelten nyertek fiataljaink. Külön kiemelném Diabyt, Eduardot és Fabianskit. A csapat megmutatta, hogy 10 emberrel is helytáll és képes gólt lőni. Örültem, hogy nem hagytuk annyiban a dolgot, támadtunk egy emberrel kevesebben is. Nehéz meccsre számítottam, az is lett, így kedd éjszaka kiváló meccs volt egy szívrohamhoz töri témazáró előtt. A Tottenham Defoe és Malbranque góljaival 10 emberrel (!) verte meg a Manchester Cityt, így bekerült a 4 közé. Holnap Chelsea – Liverpool rangadó, ahol meglátjuk, hogy ki lesz a 4. továbbjutó.
Hétvégén pedig jön a Tottenham az Emirates-be, ahol már a “nagyfiúk” bizonyíthatnak, aztán majd egy Pompey elleni kemény meccs idegenben, egy Everton elleni találkozó szintén idegenben.
GO GUNNERS!
JJ

Ma este 21 órás kezdettel játszuk 3. mérkőzésünket a Ligakupában a Rovers ellen, az Ewood Parkban. Mint ahogy eddig is, a fiatalokra számít a mester. A Blackburn 9. helyen áll a bajnokság tabelláján, utolsó 5 meccsén 4 pontot szerzett, egyet a Fulham otthonában, 3-t pedig otthon, a Newcastle felett aratott 3-1-es győzelemmel. A Carling Cupban eddig 3-0-ra kiütötték a Birmingham-et, majd a Portsmouth csapatát 2-1-re. A Rovers remek kerettel rendelkezik és nagy meglepetésre képesek. A hétvégén a Bayerntől igazolt Roque Santa Cruz 3 gólt szerzett, de a támadók listáján található Benni McCarthy és Jason Roberts is. A középpályájukra is jutnak ismerősen csengő nevek, például a Bburn szurkolóinak kedvence, a 27 éves David Dunn, Steven Reid, Tugay, Emerton, a vadállat Savage és a két igen veszélyes támadó szellemű mf, Morten Gamst Pedersen és az Arsenaltól igazolt David Bentley. A Rovers-szel idén már összefutottunk a bajnokságban és hála Lehmann bakijának, nem tudtuk megkaparintani mindhárom pontot. Valószínűleg most sem fogják könnyen adni a bőrüket, de remélem a srácok megadják a módját és kitömködik az amerikai Brad Friedel kapuját.

Most térjünk ki egy kicsit David Bentley-re. 23 éves, kétszer beválogatták a nagyválogatottba, de többnyire az U-21-es gárdában képviselteti magát. Személy szerint nagyon tehetségesnek tartom és mostanában 110%-t fog kiadni magából, hogy felkeltse az új szövkap, Fabio Capello figyelmét. 2001-ben kezdte pályafutását nálunk, de 5 évig szinte nem is játszott. Első gólját az Ágyúsok mezében a Middlesbrough ellen lőtte, még 2004-ben. A következő szezonra kölcsönvette őt a Norwich City. Januárban megsérült, de felépülésekor ragyogó teljesítménnyel vette ki részét a Manchester United feletti 2-0-ás győzelemből. 2005 nyarán visszatért az Ágyúsokhoz, de nem sikerült megragadnia, így kölcsönadták a Blackburn-nek. Személyes problémáit itt sikerült leküzdenie és hamar megszerettette a szurkolókkal. A szezon végén végleg a Rovershez igazolt és első rendes meccsén mesterhármast szerzett, a Manchester United ellen, ezzel ő lett az első játékos, aki 3 gólt lőtt a Unitednek egy mérkőzésen. A szezon további részében több fontos gólt is lőtt, a média attól harsogott, hogy 2007 februárjában a MU-hoz igazol. Bentley azonban hűséges maradt a Rovershez, meghosszabbította szerződését. A szurkolók az Év Játékosának változtatták a kék-fehér együttesnél. Az új Wembley nyitómeccsén, az U-21-es Anglia – Olaszországon egy csodálatos szabadrúgásgóllal vétette észre magát. Az angolok kikaptak, de Bentley nagyot játszott, sokan az új Beckhamet látják benne.

Az Arsenal eddig a Newcastlet verte 2-0-ra, majd a Sheffieldet 3-0-ra, így jutottunk el a negyeddöntőbe. A kapuban valószínűleg Lukas Fabianski fog állni, a védelemben Hoyte, Traoré, Senderos, Song, a középpályán Walcott, Diaby, Denílson, Diarra, a csatársorban pedig Bendtner és Eduardo fog a győzelemért küzdeni. A fő kérdés nálam Diarra, remélem jó játékkal rukkol elő és maradni fog. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, pont akkor akar elmenni, mikor egyre többet játszik, ráadásul nagyszerűen…

Nagyon kiváncsi vagyok a meccsre, 20:45-ös kezdettel kezdődik a Sport 1-en a közvetítés, szóval minden szurkolónak kötelező házi feladat a mérkőzés megtekintése! Szerintem nem lesz egy sétagalopp, pláne ha a Rovers a legerősebb keretével áll ki.
GO GUNNERS!
Update: Vigyázzatok magatokra fiúk, a blackburni favágók veszélyesek lehetnek.
JJ

Mindenekelőtt egy adminisztratív bejelentés. Amint látjátok kissé “átalakult” (finom voltam) a blog kinézete. Szóval a képek szépen egységesítve lettek az erőltetetten poénos kis mukival a főszerepben. Az van, hogy túlhaladtuk a 250 MB-os transfer limitet, ami baromság szerintem, mert a gépemen található összes Arsenal képem nem nyom ennyit. Persze az is lehet, hogy én vagyok hülye és az egész szerverre érvényes ez a limit, ami megint nevetséges, mert ezt kb. 100 felhasználó akár naponta túlhaladhatja. Mindegy, legyen nekik igazuk. Szóval ezentúl cikkenként max 1 képben gyönyörködhettek, de lehet ez nem is rossz dolog. Címhatásnak megteszi és nem kell kiállítást rendezni postonként.

Szóval azért a címben erősen túloztam, de nem azért amiért gondolnátok. Szóval marha klassz dolognak tartottam, ha kipróbálhattam volna magam edzőként. Ez azért lehetetlen, mert túl későn “jutott eszembe”, a képességeimről nem beszélek mert nem is tudnék. Szóval pocsék edző volnék. A tegnapi meccs utolsó 30 percében szétkapartam az arcomat idegemben, pedig pokolian fáradt voltam a hétvégi munka miatt. Egy valódi meccsen, akármilyen alacsony szintün 3 infarktuson lettem volna túl 10 perc alatt. Fogalmam sincs hogy bírja ennyi ember ép idegekkel. Talán túl lelkes vagyok, ezért azt gondolom Mourinho sem fog sokáig egészséges maradni. Aki ennyire kirobbanóan tud örülni egy-egy gólnak abban rengeteg indulat lappang, előbb utóbb szívproblémái lesznek. Azért hordok ennyi baromságot össze mert a kispadról valószínüleg ugyanúgy tombolnék mint ő.

Szóval a tegnap nagy siker volt, egy kis góllal. Nem szeretem az ilyen győzelmeket, de profánabb társaim szavaival élve: “leszarom”. Végre 4 év után sikerült megverni ezt a bandát, és ez a legfontosabb. Sőt, mindennek tetejében tulajdonképpen saját fegyverükkel daráltuk be őket, most mi ültünk a babérjainkon, de korántsem szándékosan, csak néha eléggé beszorítottak. Ugye vezetés mellett mentünk át 4-4-2-be ami nem éppen azt jelzi, hogy elégedettek vagyunk egy góllal. Kiváló húzás Wenger-től, megtanulta a leckét a BL-döntőn: a meccset “meg kell ölni!” Mondjuk ott nem volt sok lehetősége az emberhátrány miatt. Most ugye betehette volna Gilberto-t is de inkább támadás mellett döntött. Gratula.

Ugye ahogy várni lehetett a Chelsea gyilkolta a játékunkat, és nem is igen tehettek egyebet. Elismerésem nekik amiért olyan jól kiiktatták a mieink egy-kettő trükkjeit. Szinte azonnal lenyomták a labdaindítót, hogy véletlenül se kerüljön hozzá vissza a játékszer. Mellesleg ezért legalább egyszer kaphattunk volna egy szabit. Tudtommal a feltartás még az “angol-szabályok” szerint is “törvénytelen”. Na mindegy. Apropó “angol-szabályok”, Adebayor gólját megadhatták volna. A PL-ben a bírók sokkal elnézőbbek a durva játékkal és a togói “foul”-ja még véletlen is volt. Ben-Haim gyenge volt hozzá, ennyi. Na mindegy, így is jó lett. Nagyon tetszett, hogy mennyire veszélyesek voltunk kontrákból. Bravo a srácoknak, precízen, gyorsan és stílusosan nyomták vissza őket, néha még a 16-oson belüli megalázóan szabad passzolgatásokra is futotta erejükből és idejükből. Kár hogy érvényes gól nem született egyből sem, megérdemeltük volna. Azért ne bízzuk el magunkat, mert sok sérültje volt a kékeknek. Hozzá kell azt is tenni, hogy Terry-vel a pályán erősen kétes, hogy betalált volna Gallas fejese. Az is hogy egyáltalán alkalma lett volna rá. Adebayornak is adósa vagyok egy dícsérettel. Továbbra is fenntartom, hogy alkalmankénti jó teljesítmény nem tesz senkit naggyá, de nem akarom, hogy csökönyös, megrögzött alakokként maradjunk meg ezért adjuk meg a “királynak ami a királyé”, tegnap nagyot játszott az afrikai. Almunia egyszerüen elvarázsolt. Állandóan attól rettegtem, hogy mi lesz ha eljutnak a kapunkig, de Almunia akkora bravúrokat produkált, hogy Buffon se csinálta volna jobban. Ettől függetlenül, utolsó percig ideges maradtam, ha közeledtek, bármikor beakadhatott, ő is egy ingadozó fickó.

Nyert a MU is, mert Benitez egy barom. Ezt nem idegességemben mondom, amint már említettem, én a saját csapatom sikeréért szorítok, és nem a riválisaink bukásáért. Szerintem nem sokáig lesz már “hatalmon”, az ő módszereivel nem lehet PL-t nyerni, és ezt nem én mondom.

Apropó problémák. Nem tudom hányan olvassátok az ANR-t, de az utóbbi napokban elég süket cikkek jelennek meg rajta. Mintha nem érződne a szokásos “önbizalom” az írásokban, egyébként most már tényleg rendre melléfog a jóslatokban, és elég gyermeteg reakciókkal akarja tompítani. Nem lehet kiemelni hol a gond, ahoz túl profi újságíró, de áthatja az egész postot. Az is lehet, hogy valami más a gond, mert nem volt túl aktív mostanában. Mindegy, nem a pszichológiai munkám ismertetéséért vezetjük a blogot. ANR-es véleményemet mellesleg JJ kollégám is osztja.

Az arseblog.com értesülései szerint a tegnapi mérkőzésen jelenvolt Usmanov a páholyban, méghozzá Abramovic vendégeként!!! Ezek most már mindent megtehetnek? Mi az hogy a mi stadionunkba hoznak vendéget? Ennyire ne legyünk már udvariasak! Épp elég hogy “Cashley”-t a gyepre engedtük. A lényeg, Abra-papa csapata kikapott, viszont kétlem, hogy ennek bármi hatása volna kettejük kapcsolatára. Nekik úgysem a sport számít, ők pénz-emberek. Csak tudnám mi ez románc… együtt veszik meg a klubot vagy mi a rossebb? Vagy esetleg, majd egymás között csereberélnék az “áruikat” (=játékosok)? Ez már kezd nevetséges lenni, ha ez sem riassza végérvényesen el a vezetőség többi tagját ettől a bünözőtől akkor semmi nem fogja, és bitófára valóak. Ha pont az elveik miatt nem akarnak Kroenke-nek engedni, akkor, hogy búsba türik ezeknek ennyire szemérmetlenül üzni a baromságaikat a klub körül????

Diarra-nak is elszállt az agya, ha egyáltalán volt neki. Esküszöm én nem értem, akiknek ezekhez a surmókhoz csak a legkisebb köze is van annak már nincs egy csöpp esze sem? Mi az hogy menni akar mert nem kap elég lehetőséget? Egyesek azt mondják, azért mert nem játszik elég jól, de személy szerint ezzel nem értek egyet, kifejezetten tetszett amit eddig láttam tőle. Wenger ritkán dobott valakit egyből a kezdőbe, mindenkinek volt egy legalább fél éves tanulóideje. És ennyire bugyuta lenne, hogy ne tudja összerakni a dolgokat? Gilberto menni fog télen (sajnos is meg nem is, az egyetlen brazil akit szeretek), szóval akkor már mindenképp egy emberrel kevesebbel kell megküzdjön. Na meg aztán a Chelsea-ben hulla fáradt volt a lehetőségektől… Wenger megkedvelhette, mert szeretné megtartani,  természetesen az elfogadható módon és az épeszü kompetencia nyomainak legalább halvány árnyékával.

Részemről most ennyi… fáradt vagyok a hétvégétől, úgyhogy megyek és döglök egyet.

Lonkosz