Everton 1-4 Arsenal REVIEW
Az eredményt látva a mérkőzésről lemaradt szurkoló azt gondolná, hogy az Arsenal szétágyúzta az Evertont. Nem így történt.
Az első félidőt az idősebb liverpooli klub uralta, nekünk momentumunk volt. Alapból pesszimistán álltam a meccshez, de a játék alapján már el is könyveltem a vereséget. Nagyiramú meccs volt, hajtós találkozó, aztán a 20. percben egy szöglet után az Everton megszerezte a vezetést. Arteta tekerte be a labdát, amit Bendtner kivághatott volna, de aranyosan az érkező Cahill és Yakubu elé térdelte, előbbi pedig nem volt rest és bevágta, igaz majdnem a labdával tartott a nigériai támadó feje is. Valami nem stimmelt Bendtnerrel az egész meccsen, kicsit elvetemülten játszott, lazán nekiment Yobo-nak is , aztán lepattant róla és meg is sárgázták. Eduardoval remek párost alkottak, remekül tudtak ellibbenni az érkező labdák elől, de tényleg, mintha a moszkvai balettet nézné az ember. Persze normális Arsenal szurkoló a homlokát verte ezt látva. Ha már Eduardo, akkor illik megjegyezni, hogy ő talán hozzá se ért a labdához, vagy ha mégis, akkor azt nagyon ügyesen csinálhatta, mert én bizony nem vettem észre. Az első félidő végére kicsit javult az amúgy vérgáz játékunk, de gól nem született. A második félidőben, a 47. percben megkezdődött az Everton védelmének kálváriája, 3 szerencsétlen közül lőtt gólt magabiztosan Dudu. Na ekkor kissé félni kezdtem, gondoltam, hogy felpörög az Everton, Yakubunak volt egy életveszélyes fejese, amit még drága nagymamám is bestukkolt volna, aztán az 58. percben Bendtner Eduardo elé fejelte a labdát, aki csodálatosan verte át védőjét, majd ballal Howard támaszkodó lába mellett a hálóba lőtte a golyót, tipikusan „kupás” gól volt. Aztán jött megint az Everton, volt pár veszélyes helyzetük, amit Almunia magabiztosan fogott. Moyes lehozta Hibbertet és felküldte Andy Johnsont. Ekkor megint aggódtam, mert Johnson múltkor is jól megszívatott minket, azonban kicsit örültem is, mert jó kontrákkal akár be is biztosíthatjuk az amúgy igencsak gyenge lábon álló vezetésünket. Sok mindent sajnos nem mutattunk fel támadásban, az Everton nyomott, akárcsak a meccs eddigi részeiben. Adebayor készülődött, minden bizonnyal a rossz napot kifogó Nicket váltotta volna, azonban a dán alattomosan, nyújtott lábbal beleszállt Johnsonba, amiért a spori felmutatta második sárgalapját, így mehetett zuhanyozni. Az érkező togói Eduardot váltotta, pedig a második félidőben beindult a horvát, de valljuk be, a dán Solskjær kiállításával mást nem is hozhatott volna le. Ekkor aztán végképp a falat kapartam, az eddig is rettenetesen nyomó Everton ellen 10 emberrel játszani a Goodison Parkban, ráadásul ilyen ocsmány szar teljesítménnyel előrukkolva, nem lesz egyszerű. Ekkor jött Almunia kirúgása, Yobo és Howard szerencsétlenkedése, Adebayor szemfülessége és ezzel együtt a második potyagól, 1-3. Wenger gyorsan fel is hozta Diarra-t a nagyon gyenge Hleb helyére, hogy megerősítse a védekezést. Nyomott az Everton, de sokat nem értek el, kezdték elveszteni a fejüket, Arteta odacsapott Fabregasnak, amiért ki is állították a baszk középpályást. Kis kakaskodás követte az esetet, Tourét Gallas és Adebayor próbálta lefogni, hogy lehetőleg ne ölje meg az Everton játékosait. Fabregas pár perccel később besárgult, miután felvágta Pienaart. Wenger le is cserélte, Rosicky lépett a gyepre az utolsó pár percre. A 93. percben Diaby passzolt Mozartnak, aki kegyetlenül bevágta a rövidbe a labdát, ezzel kialakítva az 1-4-es végeredményt, ami azért elég hízelgő a játék képét nézve.
Almuniat dicsérem, de télleg, egyre jobb és jobb. Nagyon magabiztos, meccsek óta ő nyújtja a legegyenletesebb teljesítményt, pedig ez régebben nem volt jellemző rá.
Gallas és Touré jó volt, velük semmi probléma nem volt, amikor kellett, jól léptek közbe, jól fogták Cahillt és Yakubut is. Sagna és Clichy támadásban harmatosak voltak, előbbinek igen gyatra beadásai voltak, rossz volt nézni, azonban védekezésben kitettek magukért a srácok. Flamininél megszokhattuk, hogy precízen, vastüdejű zongoracipelőként dolgozik, ma inkább csak pofázott, de azt nagyon hevesen és sokat. Szerelései durvák voltak, csodálom, hogy az amúgy könnyen lapot adó játékvezető nem küldte ki. Fabregas feladata elvileg az lenne, hogy tavalyhoz hasonlóan összefogja a csapatot, összekapcsolja a védelmet és a középpályát, lépjen elő és vezesse csapatát. Ma ezt nagyon nem tette meg. Szürke volt, percekre eltűnt, a legendásan jól passzoló spanyol átadásai rendre kékmezes játékoshoz kerültek, szóval nem mondhatnám, hogy ez az ő napja volt, de igazság szerint meccsek óta gyenge teljesítménnyel rukkol elő. Nem hinném, hogy fizikai problémái lennének, sokkal inkább fejben van a baj és ez kihat az egész csapatra, amire majd visszatérek lejjebb.
Diaby ma balszélsőként tetszelgett, de nem sokat mutatott. Hajtott, de semmit sem tudott hozzátenni a csapat játékához, sokszor önző volt, ami nem a mi csapatunk sajátossága. Hleb is meccsek óta harmatos, ma sem csinált semmit. Gyenge volt a két szél, így a támadásokat középen erőltettük, ami egy gyenge Fabregassal ugyancsak hatástalan volt. Diarra kellett volna a kezdőbe, én azt mondom, hogy Flamini a sérülése óta nem olyan jó, így Lassanat meg is lehetne nyugtatni, nem akarom, hogy távozzon, mivel szeretem a játékát és a szellemét. Rosicky rúgott egy gólt, más momentuma nem volt. Remélem sokat lendít rajta ez a szép találat, gólokat várok tőle a jövőben.
Eduardo hozta a „kupateljesítményét”, remek befejező, technikás és ezt a 2 lehetőségénél be is bizonyította, csak annyi a probléma, hogy az idő nagy részében semmit sem csinált. A kupákban minden dicséret megilleti, remélem a bajnokságbna is több szerepet kap ezután, jó lenne ha itt is megtalálná a góllövő cipőjét (vagy csak játszon abban, amiben ma J ). Őszintén szólva nem értettem, hogy Bendtner miért kezdett. Lonkosz komám jól mondja, jó úton halad a dán, hogy a mi Solskjærunk legyen. Gondolom ő nem így gondolja, nem akar csodacsere lenni, de egyenlőre ez a legjobb szerep neki. Ma különösen gyenge produkcióval állt elő, feszült volt, pontatlan, helyzete sem volt, ráadásul el is vesztette a fejét, amiért ki is állították. Ade Dudut váltotta, lőtt egy szemfüles gólt, mást nem tett, tekintettel arra, hogy végig védekeztünk.
Összességében véleményem szerint nem lehetünk túl büszkék erre a győzelemre, bár örülök a 3 pontnak és a visszaszerzett első helynek. Édes kevés ez, sajnos kiveszett a fiúkból a lazaság, a szemtelenség, az a bérgyilkosokhoz hasonló halálos nyugalom, amivel könnyedén csináltak meg bármikor, bárki ellen a cseleket. A Portsmouth ellen és most is csak álltak és vártak a fiúk, egyszerűen nem mozogtak, de így hogyan akartak labdát kapni? Hogyan alakítsunk ki támadásokat? Hogy szögezzük kapujához az ellenfelet, ha csak állunk egy helyben? Az a baj, hogy túl könnyen kitapasztalhatóak a gyengepontjaink. Ha az ellenfél a meccs legelején lerohan és gólt szerez, akkor már mindenki kiakad, mint a slezlonrugó. A másik, amivel hatástalanítani lehet az Arsenal irgalmatlan nyomását, az a fizikai fölény alkalmazása. Ha megnézzük a csapatunkat, a középső bekkeket, Gilbertot és Adet leszámítva a srácok finoman szólva sem erőgépek. Többségük alacsonyabb, gyors, de könnyen lenyomják az ilyen Savage-féle „baromállatok”.
Fabregas is fontos kérdés, mivel ha ő gyenge, akkor a csapat sem a legjobb. Kulcsfontosságú szerepe van, hisz ő az egyik fogaskerék Rosicky és Hleb mellett. Ha az egyik fogaskerék beszorul, akkor az egész szerkezet leáll és bukik a mutatvány. Fabregas hiányát rövidtávon elviseljük, de hosszabb távon nem és azt sem, ha szarul játszik.
Ami még nagyon zavar, hogy az öreg mostanság mindig kifogja azokat a játékosokat, akik gyenge teljesítményt fognak nyújtani. Nézzük meg ma! Pihenteti Ade-t és Rosicky-t, beállítja a csereként kiváló Bendtnert és Diabyt, erre mindkettő vérgáz. Pech…
Végül kitérnék egy kicsit van Persie-re, ami konkrétan nem erre a meccsre vonatkozik, de összefügg a csapat hullámvölgyével. Hihetetlen a srác. Peches és sérülékenységével együtt ez borzasztó hátrány, mivel a srác 15 meccseket játszik szezononként, ami RETTENTŐ KEVÉS! Alap, hogy kezdő lenne, mivel a PL egyik legjobb csatára, káprázatosan jól lő, cselgép és látványos játékra képes, de egyszerűen rossz nézni, hogy a szezon ¾-t a lelátón tölti. Nehezemre esik kimondani, de ez nem mehet sokáig…
A következő ellenfelünk a MU ellen remeklő West Ham United lesz, immáron otthon. Tőlük eddig nem féltem, de mivel ma alaposan megszorongatták a MU tökeit, így kezdek félni Ljungbergéktől. Mindenesetre előre Ágyúsok, mindig a győzelem a cél! Ideje nyerni valamit, szóval (már bocsánat, de) kurvára gatyába kéne rázni a srácokat…
GO GUNNERS!
JJ
