Blackburn Rovers 2-3 Arsenal Ligakupa negyeddöntő REVIEW
Fabianski-Hoyte, Traoré, Song, Senderos – Randall, Diaby, Denílson, Diarra – Bendtner, Eduardo
Walcott még mindig nem épült fel, pedig jól jött volna. Hoyte és Traoré jó volt, remekül védekeztek, felfutásaik is jók voltak, velük meg voltam elégedve. Senderos viselte a kapitányi karszalagot, gondolom azért, mert nem volt más, pedig Philippe nagyon nem érdmelte ki a megtiszteltetést. Sokat hibázott, bizonytalankodott, a Rovers támadásainál beragadt, így nem volt les, ezzel a támadók szabadon mehettek Fabianski kapuja felé, aki mellesleg remek meccset tudhat a háta mögött. A gólokról nem tehetett, voltak pompás bravúrjai.Randall volt a jobbszélső, igazából sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz, de az első gólból alaposan kivette a részét. A 80. percben jött be a helyére Nacer Barazite, aki megpörgette a játékot, de kevés volt az idő, hogy igazán nagyot lökjön a csapat támadásain. A hosszabbítás első részében csúnyán ráesett a vállára, így le kellett cserélni a cserét. A fiatal holland tehetséget, Fran Merida váltotta. Denílson valahogy nem találta a hangját, nagyon nem az ő meccse volt ez, ráadásul a hosszabbítás előtt, a 93. percben durva belépőért kiállították, ezzel nehéz helyzetbe hozta az Ágyúsokat. Diarra az első félidőben zseniális volt. Öröm volt nézni, ahogy hajt, nem ismert elveszett labdát, remek labdaszerzései és passzai voltak. A második félidőben eléggé eltűnt, de a Blackburn nyomása a 90 perc vége felé felélénkítette, így a francia mindenes újra előlépett. Diaby már más kérdés. Akkora labdái voltak, hogy tátott szájjal bámultam, káprázatos cselekkel indult meg, szinte ragadt hozzá a labda. Nehezen állították meg köszönhetően fizikai erejének. A 6. percben gólt is szerzett, nem is akármilyet! A jobb oldalon ügyes kényszerítő után érkezett a beadás, a labdát Abou válta a 16-os bal oldalán. Tökéletesen találta el a labdát, csodálatos ívben szállt el Friedel kezei fölött, egyenesen a hálóba. Folyamatos veszélyt jelentett, szerintem többet is vállalhatott volna. Eduardo lőtte a második gólunkat, a 29. percben, egy csodálatos Diaby kiugratás után, egy rendkívül szép befejezéssel. Mintha két Eduardo lenne: az egyik a kupákban bizonyít, remekül játszik, gólokat lő, a másik pedig a PL-ben szenvedő, gyenge horvát támadó. Az első játékrészben nagyon élénk volt, szép cselei voltak és jó labdákat adott. A második félidőben beszürkült, ez többnyire a Blackburn nyomásának köszönhető, hisz’ támadóink nem jutottak labdához. Mikor eljutott hozzá a játékszer, akkor jól indult meg és jó labdákkal látta el társait, sajnos nem sikerült gólra váltani a helyzeteket. Nicklas Bendtner sajnos csak egy kapufáig és pár lövésig jutott, nem az ő meccse volt sajnos. Voltak ügyes labdaszerzései, de semmi több, a második félidőben pedig teljesen eltűnt.
Kihagytam Alexandre Songot… Botrány. Össze-vissza futkosott a pályán, sok támadás rajta ment el, Santa Cruz második góljánál csúnyán lemaradt a paraguayi támadóról, sokszor nehéz helyzetbe hozta társait és rendkívül ostobán játszott, egyszerűen rossz volt nézni. Már korábban is mondtam, de ez a fickó nagyon nem Arsenal-szint.
A Rovers az első félidőben gyakorlatilag 2 helyzettel állt elő, egy veszélyes Bentley lövéssel és persze Santa Cruz góljával. A második játékrészre óriási elánnal jöttek ki, végig ők uralták a játékot, játékosaink tanácstalannak tűntek és sokszor azt éreztem, hogy a Rovers játékosai többen vannak (a hosszabbításra sajnos valóban többen lettek). Bentley volt a kulcs, veszélyes szabadrúgásai, elfutásai és passzai voltak. Pedersen véleményem szerint elég szürke volt, féltem tőle, de Hoyte gyakorlatilag levette a pályáról. Akitől nagyon tartottam, az Santa Cruz volt. Song és Senderos egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele, annyira bután játszott a két középhátvéd, hogy rossz volt nézni. Santa Cruz klasszis csatár, ezt ma bebizonyította. Mindig ott van, ahol lennie kell, csak Fabianski védései mentettek meg minket. A Rovers legtöbbször erőfocijával fogott meg minket. Játékosaik sokkal erősebbek fizikálisan, szerencsére nem durvultak egész végig, mint múltkor, de azért be-becsúszott egy-két durva szabálytalanság.
A hosszabbítást jól kezdte a Bburn, volt 2 óriási lehetőségük, de Fabianski a helyén volt, büszke vagyok a lengyel hálóőrre. Az extra játékrész 14. percében újabb remek kiugratást kapott Eduardo, amit klasszis révén értékesített is. Hiába játszottunk kevesebben, a Rovers nem használta ki az előnyét, a hosszabbítás kiegyenlített volt. A második félidőt egy kiugratás indította el, amit Bendtner sajnos nem tudott értékesíteni. Ezt egy veszélyes Pedersen szabadrúgás követte, pár centivel kerülte el a kaput a csavart lövés, de hozzá kell tennem: Fabianski ismét résen volt. A 23. percben Song hibázott és McCarthy előtt adódott óriási lehetőség, de a dél-afrikai inkább egy biztonsági embert rúgott agyon a ficak helyett. A 28. percben Pedersen előtt nyílt alkalom az egyenlítésre, majd Samba is fejelt egy kapufát. Az utolsó percek tehát elég rázósra sikeredtek, de végül szerintem megérdemelten nyertek fiataljaink. Külön kiemelném Diabyt, Eduardot és Fabianskit. A csapat megmutatta, hogy 10 emberrel is helytáll és képes gólt lőni. Örültem, hogy nem hagytuk annyiban a dolgot, támadtunk egy emberrel kevesebben is. Nehéz meccsre számítottam, az is lett, így kedd éjszaka kiváló meccs volt egy szívrohamhoz töri témazáró előtt. A Tottenham Defoe és Malbranque góljaival 10 emberrel (!) verte meg a Manchester Cityt, így bekerült a 4 közé. Holnap Chelsea – Liverpool rangadó, ahol meglátjuk, hogy ki lesz a 4. továbbjutó.
Hétvégén pedig jön a Tottenham az Emirates-be, ahol már a “nagyfiúk” bizonyíthatnak, aztán majd egy Pompey elleni kemény meccs idegenben, egy Everton elleni találkozó szintén idegenben.
GO GUNNERS!
JJ
