Gooners’ Blog

          A mérkőzés még csak néhány perce ért véget, így kissé eksztázisban vagyok még, de megpróbálok egy minőségi, ám egyáltalán nem pártatlan bejegyzést összedobni a Premier League négy gigászának összecsapásáról.

      A Liverpool – Manchester United találkozó a várakozásaimnak megfelelően alakult. Ferguson csapatát a már megszokott felállásban küldte pályára, míg Benítez a jól ismert és általa prefarált rotációs elvnek megfelelően egy kicsit megkavarta a csapatát. Szerintem ez lett a veszte, mivel a középálya egyik széle se, tehát se Benayoun, se Kewell nem jászott igazán jól. A paprikás hangulatú találkozón ugyan a Liverpoolnak több helyzete volt, mint a vendégek csapatának, ám a helyzetkihasználásuk csapnivaló volt, így nem igazán érdemeltek győzelmet. Érdemes megjegyeznem, hogy legnagyobb helyzeteik a szokásos “már-ötven-méteren-belül-vagyok-jól-rákúrom”-féle Gerrard- és Riise-lövések voltak, illetve az első félidő azon pillanatai, amikor a manchesteri védelem elégtelen kommunikációja miatt van der Sar kétszer is megbotlott saját csapattársában, és az üresen tátongó kapu elől pánikszerűen mentettek a Vörös Ördögök. Ezzel szemben a MU gólja megérdemelt, hiszen egy óriási hibából született: egy szöglet után Benayoun a gólvonalon maradt, így Tevezt nem érte lesen a passz és a kapuba rúgta a labdát. Ez az első félidő utolsó perceiben történt. A második félidőben Benítez cserékkel próbált lendíteni csapata játékán, ám a becseréltek közül csak a holland Ryan Babel próbálkozott. Összességében tehát a Manchester United győzelmet érdemelt, és a megszerzett 3 pontnak köszönhetően a tabella élére állt. Ám még következett a másik rangadó.

          Az Arsenalnak tehát mindenképp nyernie kellett, hogy visszaszerezze első helyét, ám ehhez le kellett győznie Avram Grant Chelsea-jét. Wenger csapata a Mourinho-éra alatt egyszer sem tudta legyőzni a Londoni Kékeket, a legjobb eredmény a döntetlen volt. Mourinho utódja, Grant “sexy football”- ígért, azonban a csapat játéka lényegében ugyanolyan maradt. Tehát az Ágyúsoknak a gyakorlatban egy ugyanolyan Chelsea-vel kellett szembe nézniük, mint korábban. Az Arsenal szurkolóinak nagy kő gördül le a szívéből, hiszen a három nagy hiányzó, Hleb, Fabregas és Flamini is a kezdőtizenegyben lépett pályára.

          A várakozásoknak megfelelően ez a találkozó is paprikás hangulatú volt: sajnos sok volt a szabálytalanság és a sárga lap, valamint a korábi Arsenal-játékost, Ashley Cole-t nem nagyon kíméltek volt csapattársai. A durvaságoknak mindkét oldalon volt áldozata: Eboué belépője miatt előbb Terry-t kellett lecserélni az első félidőben, majd az elefántcsontpartinak is abba kellett hagynia a játékot, miután a második játékrészben Joe Cole elkaszálta. A mérkőzés első 10-20 percében a csapatok csak kóstolgatták, és jól látszott, hogy a Chelsea középpályája képes megtörni ellenfele lendületét. A meccset eldöntő gólig a délutáni találkozóhoz hasonlóan az első félidő utolsó perceig kellett várni: Gallas, a korábbi Chelsea-játékos Fabregas szögletét fejelte a kapuba Cech hibájának és valószínüleg Terry hiányának köszönhetően. A szünet után a játék csapkodóvá vált, a csapatok felváltva veszélyeztettek. Grant Pizarro és Kalou becserélésével próbált lendíteni a támadójátékon, ám a kiemeldően jó teljesítményt nyújtó Almunia kapujába egyszerűen nem lehetett betalálni. Az Ágyúsok két kontrát is értékesítettek, ám a játékvezető az első les miatt, a másodikat pedig szabálytalanság miatt nem adta meg. Pedig a második szabályos volt, ehhez nem fér kétség.

     A találkozó végeredménye tehát 1-0; ezzel a győzelemmel az Arsenal visszaszerezte vezető helyét és előnyét a Chesea előtt hat pontra, a Liverpool előtt pedig tíz  pontra növelte. Lehetséges, hogy a bajnoki címért folytatott versenyfutás két fősre csökkent.
        

Elindir