„Yippie-kay-ya, motherf**ker!”, avagy Arsenal 1-0 Chelsea, JJ review-ja
Grand Slam Sunday. Ritka pillanat, amikor a bajnoki címért küzdő csapatok egy napon küzdenek meg egymással. Ma eljött nap, mikor a Manchester, a Liverpool, a Chelsea és az Arsenal egymásnak feszül a bajnoki címért folyó küzdelem egyik legfontosabb állomásán. Nézzük meg először a vörösök meccsét!
Kőkemény találkozó volt, az biztos. Hajtós, küzdelmes mérkőzés, rengeteg párharccal. A Pool most bebizonyította, hogy nem fognak idén semmit sem nyerni. Az első félidőben a MU-nak nem sok momentuma volt, de egy nagyon szép teremfocis akció révén Tévez gólt szerzett van nistelrooyi távolságból. Oda-vissza támadt a két gárda, aztán a Liverpoolnak volt egy bő 10-12 perce, amikor 80%-ban ők birtokolták a labdát. Annyira szánalmas, hogy ennyi idő alatt egy épkézláb akciót nem tudtak vezetni, egyszerűen ötlettelenül passzolgattak, pedig ezen a meccsen meg lehetett volna fogni a MU bizonytalankodó hátsó alakzatát. Az Arsenal, vagy a Chelsea legalább 1 gólt lőtt volna. Régen láttam már van der Sart ilyen gyengén védeni és a rettegett Ferdinand – Vidic duó sem volt túlságosan meggyőző, de a Mersey parti gárda nem élt a lehetőséggel. Kuyt és Torres 0-t nyújtottak, úgy érzem a spanyol fickót túlbecsülik, ma is harmatgyenge volt a selyemfiú. Babel becserélése felpörgette a Poolt, de a Hargreaves – Anderson páros remek munkájának köszönhetően nem értek el semmit. A MU túljutott a holtponton és Rooney be is biztosíthatta volna a győzelmet, de elpackázta helyzetét. A harc folytatódott, a Liverpool továbbra is szánalmas teljesítményt nyújtott, így maradt az 1-0 és a MU átvette a vezetést a tabellán.
Rövid időn belül elkezdődött az Emirates-ben az Arsenal – Chelsea londoni derbi. Flamini, Hleb és Fabregas felépülve sérülésükből a kezdőcsapatban kaptak helyett, Robin a kispadon ült Bendtner, Gilberto, Senderos és Lehmann mellett. Az idén jól bevált 4-5-1-t alkalmazta a mester és az első pillanatokban is lehetett látni a különbséget a múltheti és a mostani Arsenal között. A 3 visszatérő szereplésével helyreállt az összeköttetés a támadó(sor) és a védelem között. Egyikőjük sem nyújtott maradandó teljesítményt, de jelenlétük a Holdról is látható lehetett. Színvonalában nem volt olyan jó meccs, mint a másik rangadó, szépen csordogált a mérkőzés, többnyire mi irányítottunk, mégis a Chelsea-nek volt több helyzete egy Wright-Phillips és egy Shevchenko lövés révén. A 48. percben Fabregas szögletére Cech rosszul érkezett és a védőjét remekül lerázó Gallas (HELL YEAH!!!) kihasználva a lehetőséget a hálóba billentett. A szünetben aggódtam, azt gondoltam, hogy a Chelsea a második félidőt kőkemény támadásokkal kezdi, de szerencsére ez elmardt, remekül szűrtük meg az akciókat a középpályán és a védelemben. Flamini az első játékrészben mutatott gyenguska játéka után felpörgött és remek munkátt végzett. Fabregas értelemszerűen nem volt olyan jó, mint kiesése előtt, de remekül passzolt és ne feledjük, hogy ő adta az asszisztot Gallas góljához. A második félidő középső harmadában a Chelsea vette át az irányítást, de védelmünk helytállt és Manu is magabiztos volt. Kontráinkra a Chelsea nem tudott reagálni, másodpercek alatt végigvittük a labdát és már csak a lövésen múlott a dolog, Cech ekkor kicsit javított a gólunkat megelőző hibáján. Van Persie lövését hárította, majd Fabregas ismétlését is, bár utóbbi inkább a spanyol titán hibája volt, ezt könyörtelenül be kellett volna verni. Aztán volt még egy meg nem adott Van Persie gól, egy gyönyörű akció után, majd pár perccel később egy szabálytalanság miatt visszafújt Ade találat, amit véleményem szerint bátran megadhatott volna Alan Wiley. Alex csimpaszkodott Ade hátán, harapta, ütötte, verte, majd a togói odébbpakolta és leelőzve az utolsó embert belőtte Cech mellett a labdát. A Chelsea-nél igazi veszélyt csak Shaun Wright-Phillips jelentett (na kinek a fia?), a második félidőben volt egy irgalmatlan nagy ziccere, de szerencsére kihagyta. Grant behozta Pizarrot is, aki szerintem labdához sem ért, majd később Kalout is, akinek volt egy veszélyes lövése, de semmi több. Shevchenkonak ugye az első félidőben volt egy lökete, majd a második félidőben egy erőtlen fejese, amit Manu védett és egy szabadrúgás, amit ugyancsak hárított Almunia. Joe Cole próbálkozott, próbálta vezetni csapatát, de nem sok vizet zavart, Sagna és Clichy levette a pályáról. Mikel ismét bebizonyította, hogy milyen undorító játékos, bőszen vágta a fát. Makelele az első félidőben remekül őrizte Hlebet és Rosickyt, de őt taktikai okokból cserélte le Avram Grant. Az egyik kulcs a kékek vereségéhez Lampard 0 teljesítménye volt. NEKI kell vezetnie a Chelseat, de ma láthatatlan volt, könnyedén átjátszottuk. A védelmükben Paulo Ferreira nyújtott remek teljesítményt, sokszor húzta ki őket a szarból. Alex nevetséges volt, majdnem öngólt fejelt, később pedig a mi kapunk előtt rúgta meg saját magát. A kapitányt, John Terry-t a 38. percben le kellett cserélni, miután felszabadításkor Eboué kemény belépője után a földön maradt. A szünetben azt mondták, hogy akár 2 hónapra is kieshet, de további vizsgálatokra van szükség. Helyét Tal Ben Haim vette át, aki bebizonyította, hogy nem illik nagy csapatba, nem volt ellenfél játékosaink számára és a gólnál kapitányunk pont őt verte át. Cashley Cole minden labdaérintését óriási füttykoncert fogadta, nem szívesen lettem volna a helyében. Ő sem nyújtott maradandót, továbbra is utáljuk. Cech gyenge volt, óriási bakikat csinált, csakúgy, mint a MU-nál van der Sar, csak mi ki tudtuk használni gyengeségét. Mint már említettem, később javított a hibáján, de a gól az ő és Ben Haim lelkén szárad. Most a mi játékosainkról írnék pár szót, kezdjük rögtön kapusunkkal, Manuel Almuniaval. Belejött. Határozottan kijelenthetem, hogy a spanyol portás belejött. Meccsek óta az egyik legjobb emberünk, magabiztos, jó teljesítményt nyújt, óriási védései vannak, csak azokon a fránya kirúgásokon kéne javítani, bár ez már csak szőrszálhasogatás. Sagna a Boro ellen mutatott gyenge játéka után a kékek ellen remek produkcióval állt elő, ma bizony nem juthatott át rajta senki. A támadásokból is kivette a részét, remekül kombinált Eboué-vel. Gaël Clichyről is ugyanezt tudom mondani, meccsek óta harmatos teljesítményt nyújt, de ma ő is nagyot játszott. Remek felszabadításai voltak, higgadtan védekezett, egyre jobb és jobb lesz, ki is az az Ashley Cole?
Touré és Gallas. Külön már nem is emlegetem őket. Minek? Remekül dolgoznak össze, most már tényleg a világ legjobbjai között vannak. Igazi harcosok, le a kalappal. Gallast meccsről-meccsre jobban szeretem, igazi vezér. Oroszlán, aki ha kell gólt szerez, ha kell, akkor gólvonalról szabadít fel. Örülök, hogy ő a kapitányunk, állandóan motiválja társait, addig rúgja a seggüket (nem kell szó szerint érteni), amíg észhez nem térnek és nem csinálják jól feladataikat. Touré-ról is hasonlókat tudok mondani, nagyon tisztelem. Mindent megtenne a csapatért és társaiért, a Newcastle ellen is láthattuk és ma is. Ha Ade nem lett volna, akkor csak a csoda menti meg Joe Cole-t a földbedöngöléstől, miután felrúgta Eboué-t. Eboué-ról továbbra is azt mondom, hogy nem jobbszélső. Talán Dimitrov érkezése változtat a dolgokon, ha Hleb kikerül jobbra (vagy marad középen), Rosicky bemegy középre (vagy megy a jobb oldalra) és Dimitrov lesz a balszélen. Eboué remekül viszi fel a labdát, bármikor lerázza emberét, ezt már sokadszor láthattuk, de mikor a kapu közelébe ér, elszáll az ihlet és rosszul dönt. Sokszor tétovázik, rosszul passzol, vagy nem lő. Joe Cole belépője után lesérült, reméljük semmi komoly, csak óvatosságból hozta le az öreg, Robin van Persie váltotta. VP jó volt, remek lövései voltak, örültem volna, ha betalál. Végül is gólt lőtt, csak les miatt érvénytelenítették az amúgy gyönyörű találatot. Hleb kissé harmatos volt, de nyeljük le és tudjuk be annak, hogy most épült fel sérüléséből, a kövi meccsre remélem már 100%-os formában tér vissza. Az ő helyére jött be a 78. percben Gilberto, aki tette a dolgát, de rossz nézni szegényt. Rosicky Makelele őrzése alatt nem volt jó, de a második féldiőben jól mozgatta a csapatot, ezt várom tőle. Rengeteg labdát szerzett (!) és jó passzokkal segítette elő helyzeteinket. Flaminit fent dicsértem, Fabregasról is beszéltem.
Adebayor. Nos, ő most külön bekezdést kap, mert megérdemli. Örömmel jelentem, hogy az ő személyében új olvasónk van! Mire mondom ezt? Eddig szapultuk azér, mert egyáltalán nem tud passzolni, nem tudja lekezelni a labdát és rendre elszúrja támadásainkat. Ma pont az ellenkezője történt! Olyan labdákat adott, hogy csak néztem! Bárkit megvert a védelemben, remekül vette le a labdákat, magabiztosan tartotta a játékszert, gólt is lőtt, akárcsak Robin, de ezt sem adták meg, igaz nem tudom miért… Szóval ma tátott szájjal néztem Ade produkcióját, mikor Bendtner beállt a helyére, felállva tapsoltam (igaz, az egész meccset mászkálva néztem végig… 
). Egy negatívumot tudnék mondani, ma nagyon felpörgött, túlságosan is. Kapott egy sárgát és a kakaskodásból alaposan kivette a részét, örülhetünk, hogy nem állították ki. Mindenesetre Ade, ezt várom, legközelebb megadják a gólod is és akkor „mindenki hepi”. Mint az előbb említettem, Bendtner is beállt, erős 3 percre, de újra bebizonyította, hogy ügyes gyerek.
Összességében megérdemeltük a győzelmet, a mi akaratunk érvényesült, a Chelsea ma nem jelentett komoly veszélyt. Kontráinkra nem volt ellenszer, csak Wiley sporttárs és segítői. A játékvezető nem nyúlt bele a mérkőzésbe, bár a 10 sárgát sokallom. Talán a mai meccs a gödörből való kilábalást jelenti, reméljük ezek után csak olyan produkciót fogunk látni, mint a szezon elején! Legközelebb megcsapjuk a Tottenhamet!
Hajrá fiúk, GO GUNNERS!
