Ígéret szép szó…
Holnap nagy nap lesz… ugye még mindíg nem mondtam semmit? Nem tudom ki mennyire akar informálódni ilyenkor, de a visszafogott óvatos, egymásnak udvarló nyilatkozatok és írások, a zárójeles megjegyzések kifejezetten kellemes kis “vihar előtti csend” hangulatot keltenek. Nagyon élvezem ahogy hajbókolnak az ellenfelek egymás előtt, de a saját honlapjaikon ott vannak a zárójelek, amikben azért leírják mit szeretnének. Az ANR hallgat mint a sír, az arseblogger inkább úgy általában ír “Cashley” Cole-ról. Elindir értesülései szerint ma mindenki edzett a csapatból, szóval Wenger a beszédeinél komolyabban készül, pontosabban szólva komolyabban aggódik a mérkőzés miatt. Persze kétlem, hogy mindenkit harcra képesnek ítéltek meg, de a többiekkel ellentétben én csak egy visszatérőt veszek biztosra a holnapot illetően. Úgyértem RvP-n kívül még Flamini, vagy Fabregas, vagy Hleb még visszatér. Kettőt kétlek, a kezdőben abszolút. És valószínüleg nem Flamini lesz az az egy sem, hanem valamelyik támadó típusú játékos.
A mester persze megtette a maga nyugtató nyilatkozatát: “holnap semmi nem fog eldőlni, semmilyen díjat sem fognak kiosztani”. Ezt megszokhattuk, már máskor is mondtam, hogy nem tetézi a nyomást játékosain, hanem inkább elvesz belőle, számomra ez abszolút jó tulajdonsága. Majd ha a meccsen nem megy minden úgy ahogy kell, akkor le lehet őket szurni a félidőben. Sőt, le is kell. Azért nem kell kibékülni minden teljesítményükkel, hajtsanak csak. Elindir felvállalt egy preview-t holnapra s talán még egy review-t is. Egyiknek sem vagyok sem híve, sem jó végzője, szóval örülök hogy leveszik rólam. Inkább elemezni szeretek.
Nem akarom sokáig húzni a postot, amint látjátok nem igazán van miről írni, de életjelet azért mutassunk. Sajnos túl fáradt vagyok már és túl sok bor van bennem, hogy valami más érdekes kapcsolódó téma eszembe jusson, amiről megoszthatok veletek pár gondolatot. Szóval a feszültséget még így is lehet érezni. Valahogy élvezem, igazán nagy várakozással tölt el a holnap iránt, és nem aggódok az eredmény miatt. Megmondom őszintén, kinézem a mesterből, hogy beérje egy döntetlennel, hogy megóvja a csapatot egy újabb pofontól, de szerintem nem ezt kellene tegye. A veretlenek nyomása már ugyis elúszott, szóval lehet bátran próbálkozni, és nyilt sisakkal játszani, és a MU győzelme esetében a döntetlen nekünk pont olyan rossz mint a vereség. Persze a foghíjas csapat indokolja az óvatosságot, ismét hangsúlyozom, ha hátrányba kerülünk, ezuttal kizárom, hogy fordítani tudnánk. A Chelsea védelme ép, a támadásában vannak hiányok. Csak azért imádkozok, hogy ne jöjjön semmilyen bírói f*szság közbe. Mégegy nagy meccset nem akarok borulva látni valami ostoba piros lap vagy “szöglet-nem-szöglet-hanem-kirugás-mert-északi-vagyok-és-utállak-titeket” dolog miatt. Pedig sajna nagyon esélyes a rivalitás miatt. Na reméljük a legjobbakat.
Egyébként egy MU vereség abszolút benne van a pakliban. Igaz, hogy mindenki lendületben érzi őket, de nem igazán beszélhetünk csapategységről, a lendület csak külön-külön érvényes az individumokra. Ugyanis, mindíg csak valamelyik kirobbanó formája nyeri meg a meccset a MU-nak. A Pool viszont képes a focigyilkos stílusával kikapcsolni őket, és biztosra veszem, hogy durván játszanak majd (akárcsak a Chelsea). A gond ott is az lesz, ha a MU kerül előnybe, mert Benitez egyszerüen nem ért a támadáshoz. Most van egy Torres nevü mentőangyala (“a Szőke Anelka” – ANR), de attól még fel kéne építeni azt a megmozdulást. A MU támadni és nyomni fog, a csapat ilyen, Sir Alex ilyen. A Pool pedig öli majd őket. A csapat ilyen, Benitez ilyen. Megmondom úgy ahogy gondolom: annak a meccsnek az eredményétől jobban függünk mint a sajátunkétól.
(közben meg már 3-0 a Barcának… most mondjam, hogy “rossz ómen”?)
Lonkosz