Gooners’ Blog

A cím Lonki pajtásom híres-nevezetes szólása, általában akkor hangzik el, mikor Fabregasról, vagy Meridaról van szó. Szerintem most már mindenki érti, hogy mire gondolt, de ha mégsem, akkor egy kis rövid magyarázat:
Az FC Barcelona 2003-ban könnyedén lemondott Cesc-ről, Wenger kinézte és occsóért megszerezte. A kicsi Cescből hamar csapattag lett és mára már az Ágyúsok legjobbja, 20 ÉVESEN! Azóta persze már sokszor nyilatkozták, hogy visszavennék nagyon szívesen, de abból már nem esznek. 2006-ban ugyanezt eljátszottuk Meridával, aki már most a tartalékkeret legjobbjai között van, véleményem szerint két éven belül stabil kerettag lesz a “nagyfiúknál” is. Fabregas és Merida elvesztése nyugodtan mehet a 21. szd futballtörténetének legnagyobb égései kategóriába, pont Anglia kiesése mellé. Most azonban nem a két spanyol játékosról lesz szó, hanem egyik kedvencemről, Ryan Guno Babelről.
Az európai futball egyik legnagyobb tehetsége 1986-ban látta meg a napvilágot, Amsterdamban. Az Ajaxnál nevelkedett, majd 2004-ben felkerült a nagycsapathoz. Egy ideig ritkán jutott szóhoz, de szépen lassan bejátszotta magát az Godenzonen kezdőcsapatába, ahol rövid idő alatt a legjobb játékosok közé vált. 2005-ben figyeltem fel rá, amikor a BL selejtezőkön és a holland kiírásokban is virított. Bekerült a válogatottba is, szerepelt a 2006-os németországi világbajnokságon.

Csak ámultam és bámultam a játékát, egyszerűen hihetetlen volt. 3-4 védővel is könnyedén elbánt, vonzza a labdát és csodákat művel vele. Hihetetlenül gyors, gólérzékeny és remek passzoló. Az új Henryt láttam benne és mikor kiderült, hogy az Arsenal a kedvence, Titi és Bergkamp a példaképei, akkor szabályosan megőrültem. Hamar felugrott az első helyre JJ kívánságlistáján, aminek kezdtem hangot adni 2006 végén. Terjesztettem az igét és az emberkék egyetértettek velem, ez a fiú zseniális. Mindenki észrevette, csak az Öreg nem. Tavaly télen a média attól harsogott, hogy a holland foci reménysége távozik, a két legfőbb esélyesnek az Arsenalt és a Newcastlet tartották. Ryan többször járt az Emiratesben meccset nézni, szinte már biztosra vettem érkezését. Nos, a téli tranzakcióból nem lett semmi, de nagyon bíztam a nyári átigazolási szezonban, habár februárban Babel meghosszabbította szerződését minden bizonnyal azért, hogy nagyobb összegért tudják elpasszolni valamelyik sztáregyüttesnek. Babel oroszlánrészt vállalt az Ajax címvédésében a holland kupában és csak centikkel maradtak le a bajnoki címtől. Hiába nyújtott brilliáns teljesítményt, sajnos nem sikerült kijuttatnia a Godenzonent a Bajnokok Ligájába, azonban győzelemre vezette az U-21-es holland válogatottat a 2007-es Európa bajnokságon.

Hosszú várakozás és az Arsenal harmatos szezonja után már minden második szavam a Babel volt. Nálunk hiányposzt a balszélső, elkellett volna egy gólvágó technikás támadó. “Babel, Babel!” – harsogtam. Nyilatkozataiban többször kijelentette, hogy óriási dolog lenne az Ágyúsoknál játszani, mert imádja a csapatot és játékuk testhezálló lenne. Mint egy tündérmese, tökéletes lett volna Babel leigazolása. Lelki szemeimmel már láttam, ahogy tartja a 9-es trikót, ahogy pózol Wenger mellett fülig érő szájjal. Ekkor jött Rafa “Sátán” Benítez és az általam rettenetesen utált Liverpool. Igen, belepiszkítottak a mi csodás történetünkbe. Július közepén arról írt a média, hogy a Mersey parti gárda is beszáll a hollandért vívott küzdelembe. Azonnal 13.5 millió fontos ajánlatot tettek és pár nap múlva sajnos meg is született a kontraktus. Végem volt. Nem sokkal volt kisebb pofon, mint Henry későbbi elvesztése. Álmaimban láttam a Henry-Van Persie-Fabregas-Babel kvartettet trófeákat emelni, gólokat ünnepelni. Egy pillanat alatt szertefoszlott minden, mikor megjelentek a képek, ahol Ryan a Pool 19-es trikóját tartja kezében, Benítez és a szintén friss igazolás, Yosef Shai Benayoun társaságában.

Gondoltam, hogy nem lesz azonnal kezdő, de azért már röhejes, hogy egy favágó Peter Crouch, vagy Kuyt előrébb szerepel a támadók listáján, mint Ryan. Természetesen Torres helye megkérdőjelezhetetlen, de az már túlzás, hogy Babel csak 15-20 perceket kap idestova fél éve… Pedig nem a saját hibája, ugyanis amint becserélik, rendre betalál a holland titán. Így történt ez a Besiktas ellen és most a harmatgyenge Marseille ellen.
Tehát Babel Liverpoolba szerződése volt az első pofon. Mi volt a második? Kiderült, hogy az Arsenal még csak meg sem kereste. Itt már betelt a pohár, rettenetesen dühös voltam. Hiába gondoltam át többször is, egyszerűen nem láttam semmi ellenérvet Babel ágyússá válásával szemben… Éppen csak nem üvöltötte el magát, hogy IGAZOLJATOK LE! Miután megnéztem az első sajtótájékoztatót, egyáltalán nem éreztem rajta elégedettséget. Érződött a hangján, hogy ő bizony Londonba vágyott. Mikor az Arsenalról kérdezték, először sóhajtott, majd dicsérni kezdte a klubot, majd gyorsan lezárta panaszát egy szokásos “új igazolás szöveggel”: “de a Liverpool játékosa vagyok.”
Erre mi van? Sokkal jobb, mint Kuyt, sokkal jobb, mint Crouch, sokkal jobb, mint Voronin, de nem, ő csak az 5. számú támadó… Hát Benítez bekaphatja és egy kicsit Wenger is, mert hagyta elúszni az Arsenal történetének egyik legjobb vételét…

JJ

Fura ugye, hogy előhozom a múlt ködéből ezt az ellentmondásos fickót? Igazából a foci-szaki unokatestvérem előtt igyekszem tisztelegni, aki akárhányszor szóbakerül csapatunk (igazából az enyém mert ő Barca-Milan párti), sosem hagyja ki a lehetőséget, hogy rávilágítson az Arsenal, jelenleg szerintem legnagyobb hiányosságára. Még nem lövöm le a poént, tartson csak a felvezetés. Ő (Miki a továbbiakban, mert valószínüleg máskor is írok majd róla) amatőr szinten sokat játszott, gyermekkoromból egy konkrét meccsére emlékszem is (20 év van közöttünk), már ment a mérkőzés javában, ő késett (biztos csajozni volt csak túl kicsi voltam hogy megmondják nekem), mikor megérkezett a falubeliek mind felsóhajtottak, hogy “itt van Miki!” Nem tudtam még miért, aztán gyorsan átöltözött, becserélték és gyakorlatilag egyedül meg is nyerte a meccset. Hogy miért? Egyszerü. Ő tényleg nem ismert elveszett labdát, nem úgy mint ahogy pl. Adebayorra mondják. Ott volt mindenhol, védekezett, vezette a támadást, gólt lőtt ami épp kellett. Persze most profi fociról beszélünk, és ugye amatőr szinten ez messze egyszerübben kivitelezhető. Az öccse megfordult a magyarországi megyei bajnokságokban is, amíg pár éve fel nem vágták és váll-szalagszakadást nem szenvedett.

Wenger kellemetlenül csalódott eredetileg kedvelt játékostípusában: a “power-player”-ekben. Ez tulajdonképpen az utolsó két évnek tudható be, amikor a “spanyol-import” két kiváló képviselője, José Antonio Reyes és Julió Baptista (ugyértem ő is onnan érkezett) csúfosan lejáratta magát a klub és rajongói előtt, gyermeteg hozzáállásukkal. Wenger filozófiát váltott és igyekszik minél inkább a “touch-player”-ekre (a továbbiakban TP) alapozni, ami szerencsére ilyen kiválóságokkal, mint Fabregas jó eredményekkel sikerül. Viszont egy elszabadult meccsen, amikor minden borul, egy kupa finálén mikor a csapat legkonzisztensebb tagja piros lapot kap, mert a sérülésből visszatérő védelem tagjai nem képesek elég jól együttmüködni a többiekkel, hogy a kameroni kis mitugrászt feltartóztassák, akkor egy “csökönyös összvérre” van szükség, vagy akár kettőre. Azt hiszem most már kezditek sejteni miről akarok írni. Wenger tavaly kiseperte a “power-playereket” a csapatból. Meg is lett az eredménye. Igaz hogy csapatot ennyiszer még nem láttam fordítani, mint mi tettük tavaly, de ennél több kell. A “power-playerek” (a továbbiakban PP) néha kiszámíthatatlanok, és szinte mindíg kezelhetetlenek, Wengernek, ahogy öregszik egyre kevésbé van türelme hozzájuk. Viszont pont vérmérsékletük az ami ellenállhatatlanná teszi őket. Nincs kec-mec, egyszerüen mindenen keresztül el akarják érni a céljukat. Nem okos emberek, nehéz velük tárgyalni, pláne meggyőzni valamiről amiben nem hisznek, és épp ilyen nehéz számukra elhinni azt is, hogy “most veszíteni fogunk”. Ilyen nincs. A belüket is kihajtják, de akkor is fordítanak, akkor is törnek-zúznak, lőnek, harapnak, marnak, mindent a “szent-győzelmet jelentő gólért”. Az ő agyuk úgy müködik, ahogy a juve-ultra haverom mondta: “öljetek meg, de én akkor is belövöm!” (mellesleg állandó, hivatalos szerkesztője lett a Juventushungary oldalának, és bobix néven publikál).

A mester jól érezte ezeknek az embereknek a hiányát, különösen az elbukott BL döntő után, ahol az egyetlen ilyen játékos a pályán Ljungberg maradt. Szegény Pirés sértődött arca most is előttem van, ahogy a kispadra ülve kémleli a meccs hátralevő részét, de Wenger jól döntött, hogy őt, és nem a svédet cserélte Almuniara. Tudta mi az amire szüksége lesz 10 emberrel a pályán, és Freddo az utolsó percig fejfájást okozott a katalán együttesnek, hol egyik, hol másik szélen. Ezért kért cserébe egy PP-t a saját PP-ért. Úgy Baptista mint Reyes karrierük legnagyobb hibáját követték el, mikor hátatfordítottak együttesünknek. Ne értsenek félre más csapatok rajongói, nem azért mert rólunk volt szó, hanem egyszerüen azért mert egy élklubhoz kerültek, stabil játéklehetőséggel és kizárólag saját döntésükből nem tudták hasznukra fordítani a helyzetet. Egyikükből sem lesz klasszis, világsztár szintü játékos. Baptista-nak legfeljebb Olaszországban van erre esélye már, Reyes gyermeteg hozzáállása miatt nem fogja tudni kihasználni, hogy még mindíg fiatal, és a lehetőségek telt háza állna előtte.

A foci nem sakk. Be kell “kalkulálni” a kiszámíthatlant. Szerencsére Wenger visszahozott a dologból Flamini stabil kezdő helyével, és Gallas kapitánnyá való kinevezésével. Eleinte ez utóbbit mélységesen elleneztem, de beláttam mennyi előnye származik ebből a csapatnak. Gallas képes 90 percen keresztül üvölteni és a többiek seggét rugni, ha kell, hogy eredményt produkáljunk. Nagyon sikeréhes és önérzetes, a csapat szégyene az ő szégyene, ezért mindíg a maximumot nyújtja és egy szemernyivel sem vár kevesebbet a többiektől. Ez a harciasság kell nekünk. Az egyetlen “kár” hogy nem támadó. Ott mégjobban kijönne a személyisége. Flamini pedig képes végigrobotolni a meccset, 10-11 kilómétereket nyargalva fel alá, ő “a Gall-Gattuso”. Ami hiányzik még az egy irányító kaliberü középpályás ebből a típusból, akit Fabregas helyére lehetne becserélni, ha nem megy a szekér. Mert ez a legnagyobb gondunk, hogy nincs mit kezdjünk, ha nem jönnek be a számításaink. Fabregas nem egy Vieira. Kifinomultabb játékos, ezért van szüksége egy “szántó-vető” Flaminire maga mellett. A gond ezzel az volna, hogy Fabregas alapember és ez így van rendjén, szóval nehéz lenne “kiképezni” valakit, aki a helyén hatékonyan müködhetne. A Villa ellen Flamini beugrott ebbe a szerepkörbe, és egyből eredménye lett. Persze rengeteg helyzetet elszúrt mert nem ez az alapposztja, de amit kellett teljesítette és ő is tudott gólt lőni ebben a pozicióban. Szóval azt a fordítást nem kisakkoztuk. Azt kigyötörtük. “És látá az Úr hogy ez jó”.

Sajna Reyes honvágyával 2006-ban teljesen felszámolódott a bal szélünk, és Rosicky nem tudja, és nem is fogja betölteni ezt az ürt. Igen, őt jobban sajnálom mint a brazilt, mert már beilleszkedett a csapatba és eredményesen tudott játszani. Azon a bizonyos 2005-2006-os téli Arsenal-MU meccsen, ahol elősször néztem a csapatot szurkolóként, két ember volt aki JÁTSZOTT: Rooney és Reyes. A többiek csak túl akartak lenni az egészen. Rooney kicsit sok energiát “fektetett a bíróba”, de a sérülések miatt ő volt a legnagyobb tekintély a csapatában, szóval biztos feladatának érezte, megszokhattuk már tőle, de emellett bőven maradt ereje meccset is vezetni, Reyest pedig darálták mint anyám a diót. Ha valakik gólt lőhettek volna akkor azok ők ketten voltak.

Van ám nekünk egy ígéretes reménységünk, aki fentebb vázolt játékos-típus minden “szimptómáját” mutatni kezdi. Komoly, északi, tehát nem egy mediterrán hangulatember, és még támadó is. Írjam le a nevét vagy már kitaláltátok? A TAG-ek miatt megéri beírnom a dán gólvágónk, Nicklas Bendtner nevét. Tehetséges, gólérzékeny, kitartó, strapabíró és türelmetlen. Tökéletes. Egyelőre azt kell mondanom, hogy megfelelően használja a mester, mert ezek a játékosok akkor játszanak legjobban mikor egyértelmü kihívás előtt állnak, magyarán: a csapat vesztésre áll és fordítaniuk kell. Ekkor adják ki magukból a maximumot. Amúgy is több energiájuk van, és ha a meccs második felében szabadítja őt egy már valamennyire azért csak lefáradt ellenfélre a következmények könnyen előreláthatóak. Szóval nem Eduardo-val kell próbálni fordítani, hanem a tettre kész dánnal. Ő kell az első csere legyen rossz helyzetben, és kis szerencsével utána már nem kényszerül a többire a mester, vagyis kedve szerint használhatja a kispad “érintetlen részét”. Megfelelő “man-managementtel” Bendtner lehet az Arsenal Solskjaer-ja.

Apropo MU. Sir Alex Wengertől tanulta mai igazolási politikáját. Évről évre több PP-t hoz a csapatba, és mára a támadás szinte csak belőlük áll. Valaki mindíg ott van, hogy átnyomja a győzelmet az ellenfelen. Az Arsenal látványos sikerei mindíg a PP-khez kötődtek, Overmars, Vieira, Ljungberg, Cole, Lauren… Kéne meg egy ilyen inyjekció. Az egyéni teljesítmény és bravúr mindörökre a foci szerves része marad, bármennyire is akarják kiiktatni a “modern” edzők. Erre mindíg építhetünk.

Lonkosz