Állhatna akár az Emirates Stadium bejárata fölött is. Az Arsenal soha nem állt ilyen jól anyagilag, és Wenger mester mégsem óhalyt a buxába nyulni, amit nem igazán lehet a szemére vetni, hisz a csapat sikeres, az eredmények szépen csordogálnak, stabilak és kiegyensúlyozottak vagyunk. Most azonban felröppent a hír miszerint az elzász-lotaringiai vezetőnk egy újabb holland tehetséges ifjú felé kacsingat, méghozzá a PSV-s Ibrahim Afellay (a képen értelemeszerűen pirosban) irányába. A skysports.com értesülései szerint komolyan érdeklődünk az eindhoveni játékos iránt. Az oldal forrásai rendre megbízhatóságukról tesznek tanubizonyságot, annak idején pl. egy nappal hamarabb jelent meg náluk kész tényként Henry átigazolása, mint a hivatalos közlemény, és akkor a legtöbb média orgánum még csak szaglászott. Szóval Afellay… hmmm… megint csak kerülném a komolytalanságot de ha belegondolok, hogy két éven át rendszeres tagja volt az FM Arsenal keretemnek… Ritka sokoldalú játékos, a teljes támadó középpályán bevethető, mindkét lábával egyformán hatékony. Minden bizonnyal bal szélre szánja, Rosicky-t kímélve a nem túl hatékony teljesítménytől. Állítólag már télen szeretné megszerezni, ezt kétlem, ugyanis a BL-ben nem bevethető és a PSV keretének oszlopos tagja. Azonkívül a játékos is szivesen maradna, és ha távozás mellett dönt, akkor is meg kell küzdenünk volt mentoráva, Ronald Koeman-nal, aki jelenlegi klubjához, a Valencia-hoz csábítja. Könnyen lehet, hogy a holland szakember felfedezte “Rafael van der Vaart 2″-t. A hasonlóság kísérteties. Mindkét játékos bal oldalon kezdte pályafutását, hogy aztán a gyep szinte minden oldalát bejárva igazi “totális fotbalista” váljon belőle. Arról ugye nem is beszélve, hogy mindkettőjük pályája Koaman vezetése alatt kezdett felívelni, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Ibrahim már Guus Hiddink mester alatt is bontogatta oroszlánkörmeit, a vele szinte kötelező módon – különösen az AC Milan 2005-ös megmosása után, ugyanis az akkor két szélsőt játszó tini-páros megalázó módon frusztrálta Ancelotti bejáratott veteránjait – egyszerre emlegetett Ismail Aissati-val egyetemben. Ők voltak azok akik Robben, van Bommel, Vennegoor of Hesselink, Park és a többi távozó nagyság után a Phillips Stadion látogatóit elvarázsolták, újabb két Eredvisie kiírást elhódítva riválisaiktól.
Afellay tehát rendlekezik Rafal VdV szellemi képességeivel és Luis Garcia rendkívüli sokoldalúságával. Kétségkívül izgalmas igazolás volna. A nyári Sagna kálváriá megdönteni látszott elméletemet, miszerint az Arsenal olyat igazol akiről nem szól a sajtó, reméljük most is ez áll fent. Ugyanis Bakary tényleges átigazolása előtt egy hónapig attól zengtek az orgánumok, hogy mennyire teperünk érte és ő mennyire akarna jönni. Afellay szerintem keményebb dió lesz, anyagilag mindenképp megérezzük majd az érkeztét, de Wenger tavaszi húzása Henry átigazolásával, mindenképp az elkövetkező vásárlások hasznára lehet. Ugyanis azzal, hogy Henry-t (napnál is világosabban) áron alul adta el, egyuttal más játékosok árát is önkénytelenül (vagy lehet hogy mégsem?) kicsit mindenképp lenyomta. Ki kérne most tízmilliókat egy fiatalért, ha (“a nagy, az egyetlen”… stb) Henry “csupán” 16 millióért cserélt gazdát? Ami számomra érthetetlen, és főként ezért mondom, hogy télen nem igen fog érkezni a holland, az az, hogy Wenger kijelentette: a védelmen szeretne erősíteni és ez abszolút logikus, és helyénvaló. Márpedig a mester akkor is igazol ha nem mondja, de most hogy még beszél is róla, biztosabb dolog, mint Putyin újraválasztása (bocs, szakmai ártalmam).
Holnap Newcastle. Nos ahogy már mondtam, személy szerint ettől jobban félek, mint az Aston Villa-tól tartottam. A Szarkák rossz helyzetben vannak, és tapasztalatból mondom, hogy az esélytelenek nyugalma veszélyes dolog tud lenni. Azonkívül az örök X faktor, Big Sam apó fog a kispadon ülni. Ugyanakkor az Ágyúsok morálja soha nem látott magasságokat ostromol, és korukat meghazudtoló mentális kvalitásokkal képesek játszani. A Sevilla-fiaskó után mindenki törést várt, erre magasabb önbizalommal játszottak O’Neill-ék ellen mint én azt valaha láttam, hozzáteszem, társaimhoz képest szinte szégyenteljesen kevesebb Arsenal meccset van alkalmam nézni, de a Vieira utáni, ezt az új generációs keretet lelkiismeretesen nyomonkövettem. Nyugodtak, voltak higgadtak, és hideg fejjel, kíméletlenül teljesítették a feladatot, minden különösebb cécó nélkül. Aki szeretne többet és részletesen olvasni az Arsenal jelenlegi stílusáról és “titkáról” az mindenképp látogassa az Arsenal News Review (ezentúl csak ANR) oldalát, amit mai napig a világ legjobb Arsenal-blogjának tartok. Hátrány lehet ugye, hogy angol nyelven íródik, és a fiatalabbak számára talán túl magasröptű egy-egy cikk, de a szakértőinek nevezhető vélemény megéri az erőlködést. Nem hiába két időskorú újságíró szerkeszti az oldalt, több évtizedes tapasztalatuk minden mondantból kiabál. Sokat láttak, sokat tudnak, sokat mondanak.
Lonkosz
