V8-as motor, azaz az Arsenal középpályája
Henry távozása után sokan temették a csapatot, aztán a szezon kezdetével ezek a hangok elnémultak. A Blackburn elleni botlást leszámítva az Ágyúsok eddig kiváló szezont tudhatnak maguk mögött. Leszámítva a Sevilla elleni idegenbeli zakót, magabiztosan továbbjutottak az UEFA Bajnokok Ligájának csoportköréből és egy mérkőzéssel kevesebbet játszva is vezetik a Premier League 2007-2008-as kiírását. Csak így tovább, remélem a szezon hátralevő részében is tartjuk formánkat és trófeákkal a kezükben mehetnek EB-re a srácok.
Az Arsenal mindig is híres volt fantasztikus csapategységéről, mindenki a maximumra törekszik és a 4 „hadtest” óramű pontossággal, egyszerre dolgozva hajtja végre a feladatot. A futballban nincs megkülönböztetett szerepe sem a kapusoknak, sem a támadóknak, sem a védelemnek, sem a középpályásoknak, az igazán jó csapatnál mindegyik egység ugyanolyan jó és maximálisan összehangolt. Úgy gondolom, hogy manapság ez az Arsenalnál teljes mértékben így van. Most azonban a középpályára helyezném a hangsúlyt. Nézzük csak meg közelebbről!
Vannak itt irányító szelleműek, zongoracipelők, fiatal feltörekvő titánok, cselkirályok, passzkirályok, fáradhatatlanok.
Mathieu Flamini: A 23 esztendő francia középpályás az Olympique Marseille-nél kezdte pályafutását, remek franciaországi megfigyelőinek köszönhetően Arséne Wenger hamar kiszúrta magának a remek teljesítményt nyújtó középpályást. 2004-ben megköttetett a kontraktus, Flamini a 16-os trikóban feszített, többnyire csak tartalékként, így felmerült benne a távozás gondolata, de idén fontos szerepe van az Arsenal csapatában. Wenger pihentette a Copa America-ról visszatérő győztes brazil kapitányt, Gilberto Silva-t és Mathieu-t dobta a mélyvízbe. Eddigi meccsein sokat hibázott, de idén egy új Flaminit láthatunk. Továbbra is vastüdejű, a pálya minden pontján megtalálható, több poszton bevethető játékos. Eddig a távozását követeltem, de bocsánatkéréssel tartozom, ugyanis idén fantasztikus formában van a francia, akit már a válogatottba is meghívták. Hozzáteszem, teljes joggal. Flamini olyannyira jól szerepel, hogy teljesen kiszorította Gilbyt és a mesternek nincs is oka visszatenni a brazilt, ugyanis Flamini gólokat szerez és tényleg nem lehet panasz rá, hiába nagy kedvenc az Emirates-ben a brazil kapitány. Remélem Flaminit nem éri semmilyen sérülés és a szezon hátralevő részében, sőt a következő években is ilyen remek játékot fog produkálni. Gyerünk Mathieu, mutasd meg nekik!
Gilberto Aparecido da Silva: Csapatunk legrutinosabb játékosa, a maga 31 évével sokat dob a csapat átlagéletkorán. 12 éves korától az Américo játékosa, 21 évesen már a felnőttcsapatban is bemutatkozott, ahol jó teljesítményével kivívta az Atlético Mineiro figyelmét, Gilberto 2000-ben tehát a Galo-hoz szerződött. A 2002-es világbajnokságra beválogatották a nemzeti válogatottba és a világversenyen remek teljesítménnyel rukkolt elő, így rengeteg európai topcsapat érdeklődését felkeltette. Gilby a sok kérő közül az Arsenalt választotta. Wenger egy igazi mindenest látott benne, aki a középpálya és a védelem minden pontján egyaránt bevethető, emellett techinkás és remek passzoló is. Első mérkőzésén győztes gólt szerzett a Liverpool ellen. Hamar közönségkedvenccé vált harcosságával, hihetetlen akaraterejével és remek humorával. A 2006-2007-es szezonban Thierry Henry, az akkori kapitány hosszú időn át sérüléssel bajlódott, így a kapitányi karszalag Gilbertohoz került. Addig is remek teljesítményt nyújtott a rutinos középpályás, de a kapitányi cím felelőssége óriásit dobott játékán. Előrelépett, igazi vezérként vezette az Arsenalt. A válogatottban is komoly szerepet játszott, ott is elnyerte a kapitányi karszalagot. Egy hosszú szezon után Gilberto elvállalta a Copa Americát, ahol remek teljesítményt nyújtva győzelemre vezette csapatát, persze ehhez rengeteg kiváló egyéni teljesítmény és a fiatal tehetségek óriási bizonyítási vágya is hathatós segítséget nyújtott. Dunga irányítása alatt a brazil válogatott félresöpörte a Joga Bonitot és az eredményességet tűzte ki célul. A szurkolók milliói haragudtak meg a szövetségi kapitányra, de a tornagyőzelem kárpótolta az embereket. Gilberto fáradtan tért vissza a kontinenstornáról és hirtelen a padon találta magát, elvesztette a kapitányi karszalagot is, William Gallas érkezésével. Flamini remek teljesítményt nyújt, így a brazilnak nem sok esélye van a csapatba kerülésre, manapság csak perceket kap Wengertől. Gilby elbizonytalanodott és felmerült benne a távozás gondolata. Személy szerint jobban csípem, mint Mathieut, óriási kedvencemmé vált az évek alatt, így távozását keserűen venném tudomásul. Hasznossága és képességei tagadhatatlanok, véleményem szerint helye van az Arsenal legendáinak névsorában.
Vassiriki Abou Diaby: A 21 éves tehetséges francia középpályás hamar elitklubhoz került az Arsenal személyében. Előtte az Auxerre tartalékban és felnőttben játszott, ahol a csapat kulcsjátékosaként felkeltette Wenger érdeklődését. Sokan az új Vieiraként emlegetik, az összehasonlítás egyenlőre hízelgő a fiatal Diabyra nézve, de nagy játékos válhat belőle. Hátránya, hogy elég sérülékeny, meg kéne erősödnie fizikailag. Gólokat szerez, ha kell cselez, magabiztosan játszik a középpálya bármely pontján. Jelenleg sérülés miatt nem áll a mester rendelkezésére, de bízom benne, hogy minél hamarabb visszatér, már hiányoznak a Diaby-féle bombagólok. A tehetségre a válogatott háza táján is felfigyeltek, egyenlőre a tartalékok közt szerepel, de már a felnőttek közé is behívták párszor. Remélem egy napon lesz olyan jó játékos, mint a jó öreg Pat.
Lassana Diarra: Újabb francia fiatal, újabb sokoldalú játékos. Diarra a Le Havre együttesében kezdte profi karrierjét, 2005-ben a Chelsea-hez szerződött, ahol összesen 13 meccsen lépett pályára. Nem érezte jól magát a klubnál, így örömmel fogadta el Wenger hívását és 2007-ben az Arsenalhoz szerződött. Lassana remekül használja ki termetét, igen nehéz elvenni tőle a labdát, mivel remekül fedez és elég gyors. Remekül passzol, apró rugásokkal is képes pontos átadásokra, játéka elegáns, magabiztos. Nem játszott még túl sokat, de játékából sugárzik, hogy miért vette meg az öreg. Nem ismer elveszett labdát, küzd, hajt és azonnal javítja hibáit. A lövésekkel még gondjai vannak, sokszor kapkod, de ezt az évek során minden bizonnyal kinövi. Akárcsak Diaby, ő is válogatott, de mivel már 22 éves, így a nagyválogatottban játszik jobbhátvédet, vagy középpályást. Remélem jól érzi magát nálunk, én élvezem a játékát, úgy érzem hasznos tagja lesz csapatunknak.
Denílson Pereira Neves: A kis brazil 2005-ben debütált a Sao Paolo csapatában, Wenger azonnal lecsapott rá és 2006-ban le is igazolta. Sokan elképedve áltak a francia mester döntése előtt, hisz Denílson fikarcnyi tapasztalattal sem rendelkezik, mindössze 12 meccsen lépett pályára hazája bajnokságában, mégis a brazil futball egyik legnagyobb tehetsége, az U-20-as válogatott csapatkapitánya és már a nagyválogatott ajtaján kopogtat. Wenger úgy definiálta fiatal játékosát, mint Gilberto Silva és Tomáš Rosický keverékét. Elegáns, technikás, remek lövőtechnikával megáldott játékos, aki ha kell szürke eminenciás, ha kell, akkor irányító. Fényes karrier áll előtte, ehhez kétség sem fér. Nekem nagyon szimpatikus, igazi brazil: játékos és kellően szemtelen. A mester többnyire a kupákban számít rá, de sokszor szerepet kap már a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is. Két hatalmas gólt lőtt a Liga Kupában, remélem továbbra is rohamos ütemben fejlődik majd.
Aliaksandr Paŭlavič Hleb: Fehéroroszország nemzeti jelképe, igazi idol. Többszörös év labdarúgója, év sportolója. Fiatalon a Minsk-ben és az FC BATE-ban játszott, ahol el is kezdte profi karrierjét. A VfB Stuttgart 2000-ben igazolta le. Hleb a csapat agya és motorja volt, fáradhatatlan és mindig a csapat érdekeit tartja szem előtt. Kellően gyors, jól cselez és eszméletlenül jól passzol. Lát a pályán, ami nagyon fontos, szerencsére minden jó tulajdonságát elhozta az Arsenal-hoz is, ahol mára kulcsemberré vált. Rengeteg gólpasszt ad, ő a csapat egyik mozgatórugója, addig fut, amíg nem mondják, hogy megállhat. A lelkét is kiteszi a csapatért, ami miatt óriási kedvenc a szurkolók körében. A középpályán mindenütt bevethető, de árnyékékként is játszhat. A Slavia Prague elleni 7-0-ás BL találkozó legjobbjának választották, a SkySports 9.5-ös osztályzattal díjazta 2 gólját, 2 gólpasszát és fantasztikus munkáját. A Reading ellen lőtt gólja után sokan a Premiership legtechnikásabb játékosai közé emelték, melynek minden Arsenal szurkoló nagyon örült. Távoli lövésekben javítania kéne, ugyanis sok pontatlan próbálkozása van, ha ezen javít és ezáltal több gólt szerez, akkor nem csak a legtechnikásabb, hanem a PL legjobb játékosai között is szerepelhet. Sok sikert kívánok Sanyinak, remélem trófeákkal az ölében fog nyaralásra indulni.
Tomáš Rosický: Kell róla egyáltalán mondanom valamit? Wenger nem sokszor igazolt sztárt, de a kis Mozart személyében igazi csillagot hozott a csapathoz 2006 nyarán. Első éve nehézkes volt, nem igazán találta a hangját, de idén úgy néz ki végre kibontakozott és kulcsember a csapatban. Sérülékeny, de igazi művész. Remek irányító, remek lövő, remek passzoló, remek…. egyszerűen minden. Meccsek eldöntésére képes, lásd a Wigan elleni találkozót, én nagyon bírom. Nálunk többnyire szélsőt játszik, ahol nem mindig tudja 100%-ig megmutatni, hogy mit tud. A cseh válogatottban, a Spartaban és a Dortmundban is ő volt az agy, a támadók mögötti klasszikus irányító, a NR. 10. Véleményem szerint Wengernek is többet kéne őt középen használnia. Nem arra gondoltam, hogy szorítsa ki Fabriziot, vagy a többieket, hanem többet mozoghatna középre és többet próbálkozhatna átlövésekkel. 27 évesen már a rutinos ágyúk közé tartozik, remélem még idén a 100%-os Mozartot látjuk majd.
Francesc Fàbregas Soler: Hehe, most írhatnék többoldalas dicshimnuszokat, ódákat az ifjú spanyol szupersztárról, de tekintettel ujjaim állapotára, inkább nem tenném, ha nem haragszotok (majd egy külön irományban elkövetünk valami hasonlót). Ki ne ismerné a 20 éves már most szupersztár spanyol nevét? Az ellenfelek rettegik, a társak istenítik. TELJES JOGGAL. Hihetetlen, hogy valaki ilyen fiatalon ilyen dolgokra képes! Mi lesz 5-6 év múlva? Már most megérdemelné az Aranylabdát, a spanyol futball legnagyobb reménysége, az Arsenal csapatának jelenleg legértékesebb , legjobb játékosa. Zidane, Gilberto, meg még isten tudja milyen legenda megtestesülése egy személyben. J 2003-ban igazolt hozzánk a Barcelona-tól, gondolom azóta is minden nap korbácsolják magukat a 21. század futballjának egyik legnagyobb tehetségének elvesztéséért. J A válogatottban is egyre nagyobb szerepet kap, 20 évesen, már több, mint 160 (!) meccsen van túl az Ágyúsoknál és több, mint 20 gólt lőtt, nagy részüket idén. A 2007-2008-as szezonban a csapat egyik legjobb góllövője és a 2008-as Aranylabda egyik várományosa. Remélem hamar felépül Fabrizio és kegyetlenül odacsap az ellenfeleknek pár bombagól képében! ELŐRE FAB4, vezesd dicsőségre az Arsenalt!
8 játékos, 8 tehetség, 8 kiválóság. Bármelyik edző a seggét verdesné a földhöz, ha ilyen középpályával bírna, aztán a tartalékoknál még olyan playerek vannak, mint Fran Merida. Kellemes gondja van Wengernek, mikor a középpályát kell felállítania a meccsek előtt. Remélem továbbra is kíméletlenül hajtani fognak és egytől-egyig nagy játékosok lesznek. Nem sok csapat képes arra, hogy pár másodperc alatt végigvigye a labdát az egész pályán, nem sok csapatnak van ennyi nagy reménysége a középpályán. El sem merem képzelni mi lesz akkor, ha mindenki beér és kész játékos lesz. Na, akkor lesz nemulass! GO GUNNERS!
JJ
egyike a világ legtehetségesebb fiatal kapusainak, mindez azonban még “titok” volt egy évvel ezelőtt. Sajnos már szóbahozták nagy riválisunkkal, a MU-val, és nem nagy titkot árulok el ha azt mondom, hogy akire Ferguson az utóbbi időben szemet vetett az előbb utóbb a “Pokolban” kötött ki a többi “Vörös Ördöggel”. A szarkazmus ellenére előre kell bocsátanom, hogy kölyök koromban a MU volt az első csapat akiknek tudatosan szurkoltam, és mai napig nem vagyok hajlandó negatív megjegyzést tenni rájuk, esetleg kritika szintjén. Az ember nem szarik a fészkébe, ugye… “Cashley” Cole? Amiért mégis úgy döntöttem, hogy megírom ezt a bejegyzést, az volt, hogy szeretném, ha mások is legalább fele annyira meggyászolnák ezt az elvesztett lehetőséget, amit a srác jelentett volna, mint jómagam. Nem akarom hogy komolytalannak tartsatok, de őszinte szeretnék lenni ezért töredelmesen megvallom, hogy elősször a Football Manager (2007) nevü játékban figyeltem fel erre a csiszolatlan gyémántra, őt választottam Lehman utódnak az ingadozó Stekelenburg után, egy argentin társát visszautasítva. Egyből a szívembe lopta magát, és amint kezdtem utánanézni, kiderült hogy megint csak hiteles a program, bár a torna-sikerei előtt volt mindez, de az idő beigazolta Sports Interactive gárdáját.