Gooners’ Blog

“Lehmann, vagy Almunia? Almunia, vagy Lehmann?” -kérdezik maguktól az Arsenal szurkolók. A kapuskérdés mindig is napirenden volt az Ágyúsok háza táján, de igazán erre az idényre élesedett ki a dolog Lehmann háttérbe szorulásával. Mindannyian ismerjük Jens természetét, ami a szívén, az a száján. Sikeréhes harcos, igazi kapuslegenda lehetne belőle, ha nem lenne hullámzó a teljesítménye. Sokszor igazi király, érezni a belőle áradó energiából, hogy ő ma bizony nem fog gólt kapni, azonban egyik napról a másikra sokat változik és hirtelen bizonytalankodó, hibát hibára halmozó portás lesz belőle. Sosem volt a kedvencem, de valószínűleg sajnálnám a távozását, hisz ahogy Elindir barátom is mondta, Jens emblematikus figurája lett az Arsenalnak. Rajta talán csak a csoda segíthet, valami váratlan fordulat, ami miatt visszakerülhetne a kapuba. Almunia sérülése az egyetlen esélye, de én amondó vagyok, hogy Manu teljesítménye kevésbé hullámzó és még idén nem volt olyan eset, hogy rajta buktunk el egy meccset. Egy biztos, jó kapusok mindketten, de sosem vagyok 100%-ig elégedett, ugyanis mindig van bennem egy kis félsz, hogy mikor fog valamelyikük bakizni.
Ekkor valaki a hátsó sorokból felkiált: “Na és mi van Lukasz Fabianskival?”
Jó kérdés. Az ifjú titán tehetsége Angliában még bizonyításra vár, egyenlőre csak a kupákban kap lehetőséget, de ott jól teljesít, bár igazán nagy ellenféllel még nem találkoztunk. Fabianskiból árad a bizonyítási vágy, a magabiztosság és van benne egy kis szemtelenség is, ami nem árt. Videóiból bárki meggyőződhet arról, hogy tud a srác, szóval Wenger nem csinált vele zsákbamacskát. Ha Lehmann távozik, egyértelműen ő lesz a másodikszámú kapusunk. Én nagyon kiváncsi lennék, hogy mit mutatna a srác a bajnokságban és egy hosszantartó rossz szereplés Almuniától akár elő is idézheti a hálóőrcserét. Persze ezek csak találgatások, bízzunk abban, hogy Manu magabiztosan fogja őrizni a z Arsenal kapuját és nem kell azon filóznia az öregnek, hogy szerződtessen-e kapust, vagy helyet adjon az ifjú lengyelnek, aki a válogatottban már bizonyított.
Apropó szerződtetés! Minden bizonnyal Lehmann távozik az együttestől, ezt kár lenne vitatni, de ki tölti be a megüresedő helyet? Feljön Mannone a tartalékoktól? Vagy Wenger a zsebébe nyúl és vásárol egy elsőszámú kapust, esetleg egy cserét? Lonki pajtásommal valszeg a seggünket vernénk a földhöz, ha Francisco Guillermo Ochoa nálunk kötne ki, bár a média azt rebesgeti, hogy gyakorlatilag már a Manchester Unitedé.
Sok a lehetőség, de én azon az állásponton vagyok, hogy kapusügyben a jelenlegi helyzet kielégítő. Nem a spanyol és a német közti vitára gondolok, mert az bizony sosem jó, hanem Manu teljesítményére. Amíg nem bakizik, addig maradjon, talán még a válogatottba is bekerülhet, bár kötve hiszem, hogy kiszoríthatná Casillast vagy Pepe Reinát.

JJ

Amikor az Arsenal augusztusban nekivágott a 2007-2008-as szezonnak, a csapat első számú kapusa kétségtelenül a veterán Jens Lehmann volt.

A 38 éves német hálóőr 2003. július 25-én érkezett az észak-londoni csapathoz a nagy Arsenal-kedvenc David Seaman pótlására. Az első szezonja új csapatánál nagyon jól sikerült, hiszen az Arsenal veretlenül nyerte meg a bajnokságot (ez egyébként az 1880-as évek óta akkor történ meg először). Azonban a 2004-2005-ös szezonban már sokkal hullámzóbb teljesítményt nyújtott, aminek az lett a következménye, hogy a szezon kellős közepén elvesztette a kezdőhelyét. A kezdő tizenegybe tíz mérkőzésen keresztül Lehmann nem tudott bekerülni, helyette Manuel Almunia pótolta a kapuban. Ám a spanyol is több komoly hibát vétett, így Lehmann visszakerült a csapatba. Az átigazolási időszak közeledtével több pletyka is szárnyra kapott, miszerint a német eligazol. Lehmann tagadta a pletykákat, majd a 2005-ös F.A. Kupa döntőjében nyújtott pazar teljesítményével (az Arsenal a Manchester Unitedet tizenegyesekkel győzte le) megszilárdította helyét a kapuban.

A 2005-2006-os szezonja remekül sikerült: egyenletes jó teljesítményének köszönhetően csapata a Bajnokok Ligájában a döntőig jutott és megdöntötte a legtöbb kapott gól nélküli meccssorozat rekordját. A német hálója 853 percen keresztül érintetlen maradt, ezzel megdöntve Edwin van der Saar rekordját. A 2006-2007-es szezonban Lehmann újra csak árnyéka volt önmagának: általában nem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani, ennek ellenére kezdőhelye megkérdőjelezhetetlen maradt. A nyáron újra felröppent a hírek az eligazolásáról. Arsene Wenger, a csapat managere a szokásoknak megfelelően a veterán hálóőrnek csak egy éves szerződést ajánlott. Lehmann természetesen jobban megelégedett volna egy több éves szerződéssel, ám végül aláírta a neki ajánlott kontraktust.

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után végül elérkeztem bejegyzésem tárgyához, a 2007-2008-as szezonhoz. Az Arsenal augusztus 12-én, az első fordulóban hazai pályán a Fulhamet fogadta, Lehmann a várakozásoknak megfelelően a kezdőcsapatban kapott helyet. Ám gyorsan az arcára fagyott a mosoly: mindössze 52 másodperc telt el a mérkőzésből, amikor hatalmas hibát vétett és ezzel a Fulham megszerezte a vezetést. Végül az Ágyúsoknak sikerült a fordítás, a csapat 2-1-re nyert, azonban a német nevetséges hibáján napokig nevetett fél Anglia. A következő bajnoki mérkőzésen Lehmann eddigi teljesítményét újabb bakival koronázta meg: az Arsenal a Blackburn Rovers pályáján 1-0-ra vezetett, amikor David Dunn távoli lövését egyszerűen bevédte a kapuba. Ezúttal társai nem tudtak több gólt szerezni, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elvesztett két pont kizárólag Lehmann lelkén száradt.

A Blackburn elleni meccs után néhány nappal kiderült, hogy a német Achilles-ín sérülést szenvedett. Wenger kapott az alkalmon és a következő, Manchester City elleni bajnokin újra második számú hálóőrének, Almuniának szavazott bizalmat. A spanyol eddig a 2005-2006-os szezontól eltekintve csak a kupamérkőzéseken kapott lehetőséget, ám már ezen mérkőzéseken is feltűnt, hogy rendkívül ideges és hajmeresztő hibákra képes. Ám a City ellen egy új Almunia lépett pályára: a spanyol mára lenyugodott, képes a védelem koordinálására, megérti magát társaival és bravúrokra is képes. Továbbá sokkal jobban mozdul ki a kapuból, mint riválisa (ez Lehmann legnagyobb hibája a lobbanékony természete mellett). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Almunia se nevezhető a világ legjobb kapusainak egyikének. Lehmann sérülése szeptemberben rendbe jött, ám ekkor egy válogatott mérkőzésen újra megsérült, és csak októberben épült fel. Lábadozása alatt Almunia konstans jó teljesítményt nyújtott a kapuban; a német egyszerűen a padra szorult.

A spanyol kapus természetesen el volt ragadtatva, hogy az Arsenal első számú kapusává vált, erről többször is nyilatkozott. Lehmann ezzel szemben nyilatkozataiban csalódásának adott hangot. Wenger rendkívül diplomatikusan viszont csak annyit mondott, hogy Lehmannak harcolnia kell a helyéért. A német helyzetét az is megnehezíti, hogy a német szövetségi kapitány, Joachim Löw hétről-hétre azt követeli tőle, hogy szerezze vissza helyét, különben a válogatottban is elveszti kezdőhelyét. Amióta Lehmann kegyvesztett lett, természetesen több pletyka is megjelent a lapokban arról, hogy eligazol: többek között a Herthával, a Karlsruhéval, a Stuttgarttal, a Mönchengladbachkal és a Manchester Cityvel hozták szóba a veterán kapust. A legújabb fejlemény a ’Lehmann kontra Almunia’-ügyben a spanyol nyilatkozata, miszerint már egyáltalán nem is beszélnek egymással.

Lehmannak nem sok lehetősége maradt: nagyon valószínű, hogy ha nem is januárban, de nyáron eligazol a csapattól. Távozását valószínűleg meg fogják könnyezni az Arsenal szurkolói (köztük én is), hiszen az évek során hepciás viselkedésével és akarásával nagy kedvenccé nőtte ki magát. Azonban a szurkolók bánata nem lesz teljes: Jens Lehmann eligazolásával sokak szívéről nagy kő fog leesni.

Elindir