“Minority Report”
Nos a kollégáim már kitettek a blogért, úgy illik hát, hogy jómagam is megtiszteljem “munkámmal a munkánkat”.
Mindenekelőtt szeretném leszögezni hogy Elindir tapasztalata és információhalmaza előtt fejet hajtok és az itt következők, pusztán saját megérzés alapú véleményemet tartalmázzák. A lényeg, hogy nem hátbaszúrásként de nem látom olyan sötéten a csapatunk helyzetét mint “elftársam”. Igen Andalúziában kikaptunk, igen megszakadt a 28 meccses veretlen sorozatunk, és igen sok kulcsember sérült. DE! Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy aki erősen kezd a Premier Leage-ben az jó eséllyel meg is nyeri azt. Elég csak 2005-ig visszatekintenünk. Másik dolog hogy a közelmúltban szintén nem egy vagy akár két meccsen dőlt el a bajnokság sorsa. Ha netalán leelőznek minket, ugyanúgy mi is “visszaelőzhetünk” még. Az Aston Villa elleni félelmeket így hát nem érzem annyira át mint mások. Ők is csak egy csapat és duplán esélyünk van ellenük:
1) ha gyengék lesznek evidens
2) ha erősek lesznek akkor pedig ugyanúgy mint más keményebb csapatok ellen jobban felpörgünk.
Tavaly előtt épp hogy ki nem estek az élvonalból komoly tehetségek igazolása ellenére (elég Wilfred Bouma-t megemlíteni). Tavaly ugyan már erősebbek voltak, viszont számomra még mindíg nem elég alátámasztottak a félelmek. Egy Tottenham bármikor kritikusabb ellenfélnek tünik. Carew okozhat meglepetést ebben egyetértek, de ő egy támadásban az utolsó ember, csatár lévén és mire “sorra kerül” bőven akadnak akik hibázhatnak. Az egyetlen eshetőség amitől én is tartok az az, hogy a Villa átmegy “Materazzi-üzemmódba”, ugyanis sajnos ennyire egyszerü semlegesíteni Wenger zsenialitását. A durva csapatokkal nem tudunk mihez kezdeni.
A Newcastle számomra jósolhatatlanabb, noha vergődnek a bajnokságban, de akárcsak a Fulham esetében volt, úgy itt is, a csapat legveszélyesebb embere nem a pályán lesz. Bolton ugyanis azért tudott rendre akasztani rajtunk mert Allerdyce volt kulcsfigura, ami távozása után azonnal evidenssé vált. Az öreg ért ahoz hogyan frusztráljon minket, ehhez semmi kétség sem fér. Félő, hogy megint kiagyal valami furfangot új “tanulóival”, és ezért még csak utálni sem lehet, mert hát ugye valamit tennie kell a fizetéséért.
Azonkívül Wenger következetes (“pragmatikus” ahogy a szakkomentátorok mondják), és a MU botlással megnőtt a mozgástere amivel gazdálkodhat, könnyen elképzelhető hogy egy döntetlennel megelégszik valamelyik, vagy esetleg mindkét meccs esetében. Ebben az esetben persze távol kell tartania a gyeptől a “svájci favágóját”.
A Bajnokok Ligájában sem látom olyan elkeserítőnek a helyzetünket. Igen, valószínüleg elúszott a csoportelsőség. De ebben nem érzem a kiesés szagát. Másodikként tovább jutni nem azért veszélyes mert egy csoportelsőt, vagyis evileg erősebb ellenfelet kapunk, hanem azért mert elősször otthon játszunk. Vagyis nem halaszthatjuk a döntést, hogy az első meccset puhatolózással töltsük. Oda kell csapni kezdetben hogy többet ne álljanak fel. Barca, Milan, Real. Ezeket tartják veszélyes ellenfeleknek. Személy szerint a Real Madrid-től tartok legjobban, mert túlságosan megújultak az elmúlt két év alatt. Nem lehet tudni, hogy hol van Herr Schuster felső határa, és olyan kerettel, mely ennyi irányítót tartalmaz, kétélü fegyvert forgat a kezében. Robinho, Robben, Raúl, Sneijder mind alkalmasak, hogy támadást vezessenek, és akár Drenthe-t is idesorolhatjuk, viszont szerencsénkre úgy tünik gyakran játszanak együtt ami azt a veszélyt tartalmazza hogy nem lesz ki dolgozzon a másikért, vagyis mind labdára várnak majd. Amitől mégis veszélyesek az a támadásuk irama és a játékuk kiszámíthatlansága (személyenként más és más stílust képviselnek). Viszont a Brema megfogta őket és őszintén hiszem hogy Wenger van legalább olyan dörzsölt mint Herr Schaaf. Igaz, a Werder “jómunkás-csapat” szóval fáradhatatlan kitartással érik el a győzelmet, de van nekünk is bőven olyan játékosunk akik képesek 10-11 kilómétert nyargalni meccsenként (Diarra, Flamini, Diaby akár Denílson is…).
A másik két együttesre nem szánnék ennyi szót. Egy Barca esetében biztosra venném a továbbjutást. Ez elvi kérdés Wenger fejében, és a nagy klubok esetében azt bizonyítja a statisztika, hogy ismétlődő találkozókon változik a nevető fél, aminek legékesebb bizonyítékában pont a szóban forgó együttes és a Chelsea a főszereplők. Ők is túl sok nagy profilú játékossal erősítettek idén, és nem szabadultak meg a régi terhektől, akiknek fogytán a motivációja (Deco, Ronaldinho). Henry csak árnyéka önmagának a katalánoknál. Nem ismerek Barcelona szurkolót aki ne lenne elégedetlen vele. Azonkívül Rijkaard nem egy jó edző. Mondjon bárki bármit, nem az és kész.
A Milan egy külön eset. Azért mert stabilak, viszont kiszámíthátóak. Az ő játékukat a lehet a legbiztosabbra venni, és ez lehet a gyengéjük is. Az sem utolsó szempont, hogy “épp most” nyerték meg a tornát, latinoknál ilyenkor még tart az eufória, szóval kétlem, hogy túl motiváltak lennének. Amellett imádkozzunk, hogy Kaká megkapja az Aranylabdát ami csak a következő ellenfeleinek jelent jót. Továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy akárcsak tavaly azok a csapatok jelentik ránk a legnagyobb veszély akikről kevés a tapasztalatunk. Akár személyes akár közvetett. Tavaly csoportelsők lettünk, és veszettül messzire jutottunk.
Mindenekelőtt szeretném leszögezni hogy Elindir tapasztalata és információhalmaza előtt fejet hajtok és az itt következők, pusztán saját megérzés alapú véleményemet tartalmázzák. A lényeg, hogy nem hátbaszúrásként de nem látom olyan sötéten a csapatunk helyzetét mint “elftársam”. Igen Andalúziában kikaptunk, igen megszakadt a 28 meccses veretlen sorozatunk, és igen sok kulcsember sérült. DE! Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy aki erősen kezd a Premier Leage-ben az jó eséllyel meg is nyeri azt. Elég csak 2005-ig visszatekintenünk. Másik dolog hogy a közelmúltban szintén nem egy vagy akár két meccsen dőlt el a bajnokság sorsa. Ha netalán leelőznek minket, ugyanúgy mi is “visszaelőzhetünk” még. Az Aston Villa elleni félelmeket így hát nem érzem annyira át mint mások. Ők is csak egy csapat és duplán esélyünk van ellenük:
1) ha gyengék lesznek evidens
2) ha erősek lesznek akkor pedig ugyanúgy mint más keményebb csapatok ellen jobban felpörgünk.
Tavaly előtt épp hogy ki nem estek az élvonalból komoly tehetségek igazolása ellenére (elég Wilfred Bouma-t megemlíteni). Tavaly ugyan már erősebbek voltak, viszont számomra még mindíg nem elég alátámasztottak a félelmek. Egy Tottenham bármikor kritikusabb ellenfélnek tünik. Carew okozhat meglepetést ebben egyetértek, de ő egy támadásban az utolsó ember, csatár lévén és mire “sorra kerül” bőven akadnak akik hibázhatnak. Az egyetlen eshetőség amitől én is tartok az az, hogy a Villa átmegy “Materazzi-üzemmódba”, ugyanis sajnos ennyire egyszerü semlegesíteni Wenger zsenialitását. A durva csapatokkal nem tudunk mihez kezdeni.
A Newcastle számomra jósolhatatlanabb, noha vergődnek a bajnokságban, de akárcsak a Fulham esetében volt, úgy itt is, a csapat legveszélyesebb embere nem a pályán lesz. Bolton ugyanis azért tudott rendre akasztani rajtunk mert Allerdyce volt kulcsfigura, ami távozása után azonnal evidenssé vált. Az öreg ért ahoz hogyan frusztráljon minket, ehhez semmi kétség sem fér. Félő, hogy megint kiagyal valami furfangot új “tanulóival”, és ezért még csak utálni sem lehet, mert hát ugye valamit tennie kell a fizetéséért.
Azonkívül Wenger következetes (“pragmatikus” ahogy a szakkomentátorok mondják), és a MU botlással megnőtt a mozgástere amivel gazdálkodhat, könnyen elképzelhető hogy egy döntetlennel megelégszik valamelyik, vagy esetleg mindkét meccs esetében. Ebben az esetben persze távol kell tartania a gyeptől a “svájci favágóját”.
A Bajnokok Ligájában sem látom olyan elkeserítőnek a helyzetünket. Igen, valószínüleg elúszott a csoportelsőség. De ebben nem érzem a kiesés szagát. Másodikként tovább jutni nem azért veszélyes mert egy csoportelsőt, vagyis evileg erősebb ellenfelet kapunk, hanem azért mert elősször otthon játszunk. Vagyis nem halaszthatjuk a döntést, hogy az első meccset puhatolózással töltsük. Oda kell csapni kezdetben hogy többet ne álljanak fel. Barca, Milan, Real. Ezeket tartják veszélyes ellenfeleknek. Személy szerint a Real Madrid-től tartok legjobban, mert túlságosan megújultak az elmúlt két év alatt. Nem lehet tudni, hogy hol van Herr Schuster felső határa, és olyan kerettel, mely ennyi irányítót tartalmaz, kétélü fegyvert forgat a kezében. Robinho, Robben, Raúl, Sneijder mind alkalmasak, hogy támadást vezessenek, és akár Drenthe-t is idesorolhatjuk, viszont szerencsénkre úgy tünik gyakran játszanak együtt ami azt a veszélyt tartalmazza hogy nem lesz ki dolgozzon a másikért, vagyis mind labdára várnak majd. Amitől mégis veszélyesek az a támadásuk irama és a játékuk kiszámíthatlansága (személyenként más és más stílust képviselnek). Viszont a Brema megfogta őket és őszintén hiszem hogy Wenger van legalább olyan dörzsölt mint Herr Schaaf. Igaz, a Werder “jómunkás-csapat” szóval fáradhatatlan kitartással érik el a győzelmet, de van nekünk is bőven olyan játékosunk akik képesek 10-11 kilómétert nyargalni meccsenként (Diarra, Flamini, Diaby akár Denílson is…).
A másik két együttesre nem szánnék ennyi szót. Egy Barca esetében biztosra venném a továbbjutást. Ez elvi kérdés Wenger fejében, és a nagy klubok esetében azt bizonyítja a statisztika, hogy ismétlődő találkozókon változik a nevető fél, aminek legékesebb bizonyítékában pont a szóban forgó együttes és a Chelsea a főszereplők. Ők is túl sok nagy profilú játékossal erősítettek idén, és nem szabadultak meg a régi terhektől, akiknek fogytán a motivációja (Deco, Ronaldinho). Henry csak árnyéka önmagának a katalánoknál. Nem ismerek Barcelona szurkolót aki ne lenne elégedetlen vele. Azonkívül Rijkaard nem egy jó edző. Mondjon bárki bármit, nem az és kész.
A Milan egy külön eset. Azért mert stabilak, viszont kiszámíthátóak. Az ő játékukat a lehet a legbiztosabbra venni, és ez lehet a gyengéjük is. Az sem utolsó szempont, hogy “épp most” nyerték meg a tornát, latinoknál ilyenkor még tart az eufória, szóval kétlem, hogy túl motiváltak lennének. Amellett imádkozzunk, hogy Kaká megkapja az Aranylabdát ami csak a következő ellenfeleinek jelent jót. Továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy akárcsak tavaly azok a csapatok jelentik ránk a legnagyobb veszély akikről kevés a tapasztalatunk. Akár személyes akár közvetett. Tavaly csoportelsők lettünk, és veszettül messzire jutottunk.
Lonkosz
